Miért ilyen igazságtalan az élet?

Nálunk”csak” 6 év volt a várakozás. De minden szavaddal egyet kell értenem. Mondjuk én nem tettem korlátozást úgy hogy 35 év. Az első inszemnél ami nem sikerült akkor borultam ki, mikor láttam a moslék szomszédomat a 3 gyerekkel akiket leszar, hogy ilyennek van gyereke.

Amúgy mi Kaposvárra jártunk és ott rögtön az éreztük, hogy na jó helyen vagyunk. Vagy itt sikerül vagy sehol.

Nem tudom te hogy állsz a súlyoddal, sporttal, nekem rengeteget segített , és vallom hogy mivel fogytam( volt miből bőven) az életmódváltás és a kőkemény heti 3 edzés is közrejátszott hogy végül sikerült a lombik.

Ne add fel. És teljes szívvel átélem minden szavadat.

Az engedd el, ne görcsöljtől meg egyenesen hányok. Hogy lehet nem görcsölni ha minden nap több szurit meg kúpot tolok, meg marékszám a sok vitamint. Ezt nem lehet elengedni.

Idióta aki ezt kimondja is.

16

Nem savazta senki a kérdezőt, tényszerű dolgokat írtak a válaszolók.

A biológiát nem lehet megerőszakolni, és a tested/szervezeted nem úgy működik, ahogy te meg sok ember elképzeli.

Ha rákos vagy de te nagyon szeretnél meggyógyulni még nem fogsz meggyógyulni... Biztosan kell az akarat, de a biológiai folyamatok nem az akaratod szerint fognak alakulni.

Nem mindig az a segítség, hogy egy gödör alján lévő embernek olyan reményt adsz ami nem fog teljesülni, de belekergeti abba az illúzióba hogy talán mégis lehet most valami, és szintén éveket pazarol el a görcsös akarással eredmény nélkül.

Mintha egy alkoholista embernek aki le szeretne szokni a piáról töltenél egy pohár bort, amiért szomorú hogy alkoholista, de úgy gondolod pillanatnyilag enyhítetted a kétségbeesését.

10 éve ezzel szenved a kérdező és most 35 éves. Próbálkozott és akart eleget.

Egy jószándékú ember nem hazug reményeket ad, hanem tükröt tart elé és próbálja elmagyarázni, hogy az elmúlt 10 év görcsös akarással, stresszel, fájdalommal járt, így talán 35 évesen ideje lenne elfogadni a megváltoztathatatlant, hogy a következő 10 év ne a görcsös akarással és stresszel járjon.

Túlbecsülik az emberek az életet, ami pillanatok alatt véget ér, és rohadtul nem mindegy hogy a végén úgy tekintesz vissza, hogy 25 éves korod óta kergettél valamit amit a biológia nem engedett meg hogy elérd és a végére ugyanúgy csak a keserűség marad a be nem teljesült vágyak miatt, vagy úgy, hogy hát igen, 35 éves koromig megtettem mindent ennek érdekében de nem sikerült, viszont a maradék 40 évemben ennek ellenére is kiteljesedtem és örülök hogy sikerült elengednem. Nem más miatt, hanem magam miatt.

Ezen gondolkodjon el a kérdező is, meg az is aki szereti a Máltai szeretetszolgálatot képviselni, és minden helyzetben hamis illúziókat dobálni embereknek, hátha attól majd jobban érzik magukat.