Kiváncsi vagyok, ki fog pozit tesztelni legkésőbb április végéig! Jössz egy röpke felmérésre?

Nevek nélkül leírom a történetem. Tanulságos. Legfőképpen az, hogy nem kell mindent elhinni. Ebben az életben harmadjára akartak műteni, amit megúsztam.

2014. április 16 - április 17. 4 hét

Pozitív teszt, kávézacc szerű vérzés. Elmentem 18.-án magándokihoz, aki persze ultrahangon semmit sem látott 28. ciklusnapon, de felírt utrogestant. A teszt nagyon lassan erősödött.

Folyamatosan úgy éreztem ikerterhességem van. Kevesen tudják, durva megérzéseimről vagyok híres, jósolni is szoktam. Ikreket jósoltam.

A következő ultrahang előtt 3 napig reggelre arra ébredtem, hogy a következőt álmodom: Ultrahangon néznek és látnak egy petezsákot, majd eltűnik, majd látnak még egyet de az is eltűnik.

Rossz érzésekkel, sírva mondtam el anyumnak, hogy pozitív a tesztem, de mintha valami nem lenne rendben.

2014. április 29. 5 hét 3 nap

Ultrahangos semmi sem látszik, vagy későbbi beágyazódás, vagy méhen kívüli, kiborulás. Másnap vv-re küldött a magándokim.

2014. április 30. 5 hét 4 nap

VV: hcg 391,9

A doki megnyugtatott, hogy ez még nem is látszódhatott az ultrahangon, de azért újból megnézett. És azt mondta valamit mintha látna méhen belül.

A teszt továbbra is lassan erősödött, de az uh napjára azért már szép csíkom volt.

2014. május 6. 6 hét 3 nap

Ultrahang magándokinál és végre lát méhen belül egy 2,2 mm petezsákot. Én kicsinek találtam, nem mertem bizakodni, fura volt az egész. A tünetek ezen a héten voltak legerősebbek, főleg a mellfájdalom. Azt mondta a doki ha akarok menjek vv-re, mondom nem akarok, ha fejlődik, következő ultrahangon úgyis látni fogjuk. A tünetek erősödtek ezután. Majd leszakadt a mellem, és aluszékony voltam. Az ultrahang előtt két nappal azonban a mellfájásom hirtelen nagyon lecsökkent. Idegesség vett rajtam urrá.

2014. május 13. 7 hét 3 nap

Otthon ultrahang előtt csináltam egy tesztet. Egyforma a két csík.

Mentünk kocsival a párommal és egyfolytában temetkezési autókat meg temetkezési irodákat láttam, már kezdtem érezni hogy nem véletlen.

Az ultrahangon nem látott semmit a magándoki. Azt mondta, hogy hagyjam abba az utrogestant, ez valószínű kémiai terhesség volt, de még mindig lehet méhen kívüli is, ezért meg kéne nézni másnap a hcg-t, kevesebbnek kellene lennie mint a múltkorinak. Azt mondtam a dokinak, hogy erősödött a tesztem,és szerintem több lesz, és nem lehet-e, hogy összeesett a petezsák 1-2 nappal az ultrahang előtt és magas lesz még a hcg. Azt mondta azért nézessem meg, ez is lehet. Én úgy döntöttem várok péntekig orvosi utasítás ellenére, két napot kibírok.

Másnap barnán megjött, majd erős görcsökkel vetélési érzésem volt. Kb. téglalap alakú nagy darab, úgy 4 cm*0,5 cm darab jött ki belőlem. Na tudtam, vetélek. A görcsök is félreismerhetetlenek voltak. Mint régen. Nyugi volt már ekkor hogy nem méhen kívüli.

2014. május 14. 7 hét 4 nap

Elmentünk Sopronba a párommal, fájt a derekam. Kezdtem aggódni. Szédülök. Mi ez? Biztos nincs baj.

Este, gondoltam csinálok egy tesztet nyugtatásképpen. Jóval erősebb lett a tesztcsík mint a kontroll, erősebb mint az utolsó ultrahang előtt!!! Pánikszerű állapotba kerültem, remegés, félelem, tudtam méhen kívüli terhes is vagyok. A párom bevitt egy közeli kórházba. Ott egy ápolónő fogadott. Elmondtam neki, hogy méhen kívüli gyanúval vagyok itt. Megkérdezte a kórtörténetem azt mondja: Itt a lelete, láttak petezsákot, vérzett darabosan, mit akar? Bebeszélem magamnak a méhen kívülit, látja, hogy ki vagyok készülve, rá vagyok görcsölve a babatémára, ki vagyok idegileg, így nem is lehet babát kihordani. Ő benntarthat itt a kórházban, de tök felesleges, menjek haza menstruáljak egy nagyot, és ne teszteljek. A tesztnek biztos lejárt a szavatossága. Komolyan hülyének éreztem magam, tényleg, de úgy éreztem megnyugtatott az ápolónő, és lehet igaza is van, még ha durván leégetett a párom előtt is. Azért még gúnyosan megkérdezte: Megy akkor még hcg vérvételre? Mondom: igen, így tudom lezárni, erre ő kinevetett, hogy minek?!. Megalázva jöttem ki.

2014. május 16. 7 hét 6 nap

Na, úgy gondoltam, akkor azért nézzük meg azt a hülye hcg-t. Elmentünk Tapolcára levették a vért. Hazajöttem, és vártam a fél 12-t hogy tudjam az eredményt. Gondoltam tesztelek egy utolsót. Majd lefordultam a székről, egyből kijött a tesztcsík is, előbb mint a kontrollcsík, ilyen még nem volt. Tudtam, hogy nekem itt nem kell érdeklődni a hcg eredményért, engem fognak hívni. Hívott is a magándokim, hogy a hcg 2376, azonnal kórház. Megyeszékhelyi kórházat választottam, mondom a korábbi kórházba én ugyan nem megyek vissza. Műteni fognak, ez lebegett a szemem előtt, kikészültem újra. A kocsiban meg elfogott egy megérzés, hogy de ez is elhalhat, meg tudom csinálni. Itt ugrott be a korábbi álmom, eltűnt mindkét petezsák.

Délután beértem a kórházba, rögtön ultrahang: a jobb petefészek mellett egy 8*3 mm echodens képlet látható, embrió nincs. Dauglesban kevés folyadék. Huh egy picit megnyugodtam. Az orvos felajánlotta lapart, mondom, de én nem vagyok már terhes, ha az is vagyok elhalhat, vagy nincs ilyen? Azt mondta nem nagyon. Akkor sem akarom a műtétet, alig van már tünetem, nézzünk újabb hcg-t. Elfogadták a kérésem. Elmondtam az ápolónőknek is mi történt eddig velem, azt mondták ha ilyen vérzésem volt és láttak a méhemben petezsákot ez biztos nem méhen kívüli terhesség, de azért be kell fektetni és ellenőrizni. Így is lett. 22-35 hetes kismamák közé kerültem. Nem tudtam eldönteni sírjak ettől vagy örüljek, hogy nem műtétre várók közé kerültem.

2014. május 19. 8 hét 2 nap

Mivel hétvégén nem vettek vért, mert hétvégén meghal az élet a kórházban, így hétfőn csapoltak.

10.30kor már toporogtam az eredményért reménykedve, hogy mehetek haza, mert már nincs terhesség: 2377 a hcg. Értetlenül álltam a dolog felett, ismét kikészültem. Most már tuti méhen kívüli gyanú, azt mondták. Nem emelkedett, nem csökkent. Pedig csökkenie kéne a főorvosnő szerint. Mondta, hogy uh megint és utána beszéltünk: Ultrahang 17 mm átmérőjű képlet a jobb petefészek mellett. Nincs folyadék hasüregben. Míg várakoztam a dokinőre, felhívtam a magándokimat. Elmondtam minden eredményt, azt mondta teljesen magabiztosan ez egy elhalt méhen kívüli terhesség. Ne aggódjak, felszívódik magától. Azért még egy vv nem árt. Megnyugodtam. Aztán jött a fekete leves. Behívott a dokinő, jól megturkált, nem fájt semmi. Megkérdezte mikor menstruáltam, majd hm, hm, lehet elhalt, de azért nézzük meg a spontán vetélés miatt a küretet, meg a lapart is, csináljuk meg. Azt hittem rosszul hallok. Minek küret egyébként, már majdnem vége a menstruációmnak??? Szövettannak. Aláírtam egy papírt, melyben elutasítottam a műtéteket! Kezdett nem szimpi lenni a nő. Én úgy éreztem már nem vagyok terhes, és ezt mondtam is: Erre ő: Ön még terhes, magas a hcg.

Közben a kórteremben én lettem az őrangyal a lányok számára, pozitív szobát csináltam a bajaim ellenére, jókat nevettünk esténként. Nem volt az elején egyszerű túltenni magam azon sem, hogy kismamákkal vagyok körülvéve, és én meg azon drukkolok, hogy haljon el a terhességem. Azt mondták, úgy érzik mellettem gyógyulnak  És ha elmegyek, sajnálni fogják, és örültek volna, ha ott vagyok míg vajúdnak. Elmeséltem nekik, milyen megérzéseim voltak korábban, és ott két lánnyal kapcsolatban volt pozitív és egyel negatív megérzésem. (Persze ezen utóbbit csak a közvetlen barátnőmnek mondtam el, senkire sem hozok frászt.). A pozitívakat elmondtam, nem is hitték el. Pont egy durva esetnek mondtam, hogy jövő héten már semmi baja nem lesz. (1 hónapja benn volt vérzéssel, találgattak, nem kellhetett fel 22 hetes terhesen) Minden bejött, amit mondtam. A negatív érzés egy 28 hetes kismamával volt, akik magas vérnyomással került be. Minden eredménye már jó volt, de éreztem gáz van és életveszélyben van ő is és a baba is. Így is lett, uh után azonnal kivették a babát. De ez most nem lényeg, csak annyiból hogy örülök, hogy nagyon sokat segítethettem és ennek a kismamának is mert előtte mellette voltam és sikerült megnyugtatatnom.

2014. május 21. 8 hét 4 nap

Reggel vérvétel. 9-kor már itt volt a párom. Nyugiban vártam az eredményt, hiszen minden tünetem múladozóban, tudtam, ma bizony megyek haza.

Jön a vizit, főorvosnő bejön, odaér és csóválja a fejét.

Hcg eredmény: 2585. Növekedett???? Nem, ez stagnálásnak számít. Ezt mondják. A frász jött rám, bőgés.

Megkérdezem a főorvosnőt, ha nem növekedett a hcg, akkor elhalt a terhesség? Lehet, majd az ultrahang után beszélünk.

Újra kikészültem idegileg. Sírás. Már nagyon untam.

Ultrahangon 15 mm-es képlet. Nincs folyadék hasüregben.

Az ultrahangos eredményeket csak ezen a napon hasonlítottam össze és rájöttem, csökken a méret!!!

Felhívtam a magándokimat, ő meg azt mondta ez most már tuti elhalt méhen kívüli. A hcg-ne már ennyi idővel duplázódnia kellett volna, ez stagnálás, elhalt terhesség. Mondtam neki hogy haza akarok menni. Azt mondja: Benn akarják majd tartani, de ne aggódjak nem fog a petevezeték megrepedni, a hcgnek duplázódnia kéne vagy jelentősen növekednie kellett volna. Ezt minden kismama hallotta, leesett az álluk, hogy a főorvosnő akkor miért nem mondja ki az igazat. Mert ugye ő azt mondta: mi van ha a petevezeték megreped és összeesik?

Ok. Jó. Úgy döntöttem, irány haza. De előbb azért még beszélek a főorvosnővel. Megkerestem, azt mondta most épp konzultál, mindjárt jön. Bezárkózott az irodájába, és nem jött ki. Telt az idő, kezdtem ideges lenni, hogy hoppá, nem lesz zárójelentés, hazamennek az alkalmazottak. Kezdtem arra gondolni, hogy még kéne nekik, hogy benn maradjak, mert kell a pénz. A lapar is meg a küret is azért kell nekik, meg hogy tudják pontosan mi volt, mit írjanak a zárójelentésre, meg ezért nem kevés pénzt kapnak. Mi van itt? A kismamáknak is kezdek felnyílni a szemük, és rájöttek sok mindenre, mi folyik itt, és nem bízták magukat teljesen a kórházra, elkezdtek más utakon is tudakolni… Erre nem térek ki, de a magándokik sorra akadtak ki.

Na a várakozást meguntam, úgy éreztem direkt nem jön a főorvos. Odamentem az ápolónőhöz és megkérdeztem:

- Már több órája várom a főorvos asszonyt, azt mondta mindjárt jön órák teltek el és haza akarok menni, a végén nem csinálják meg a zárójelentést, már ezt olyan megrendezettnek kezdem érezni.

Erre a nővérke: Igen, már hazamentek, akik a zárót készítik.

A nővérke sokat mondóan mosolygott, majd megkérdezte:

- Biztos akar a főorvos asszonnyal beszélgetni?

- Nem, mivel tuti megint laparra küldene.

Erre ismét egy sokat mondó mosoly (leesett a tantusz, gondolta) és mondta, írjam rá a papírra saját felelősségemre hazamegyek. Még megkérdezte mosolyogva: még megy a magándokijához? Mondom igen.

És így eljöttem.

Otthon két napig aludtam, annyira kimerültem, de már jól vagyok. Pénteken vérvételre megyek. Na, most kell csökkenie. Ugyanis méhen kívülinél, miután megkérdeztem kiderült, akár hetekig stagnálhat a hcg, mert nem úgy ürül ki mint méhen belülinél, nem vérzésel, hanem felszívódik! Ezt sem mondták el.

Hát jó hosszú volt, de ennyi történt velem.