Valószínű alacsony a progeszteron szintem. Mit tennél?

Szia, már épp írni akartam, hogy mi újság veled. Pont ma szerencsém volt. Egyre fáradtabb vagyok, azt hittem, majd középidőben-2. trimeszterben-kicsit könnyebb lesz, de sajnos nem. Ma is majd el aludtam, erőtlen voltam. Hatalmas mákom volt viszont. Épp a lépcsőt takarítottam- már hetek óta gondolkozok rajta, hogy most már szólok, hogy cseréljenek onnan le, mert már nem bírom-, mikor arra járt a főnök, kérdezi, hogy vagyok. Én meg mondom, hogy jól, kcsit fáradt vagyok-de hát ezt hallhatta is, mert levegő után kapkodtam. Tudod, hogy alapjáraton ilyen ez, hát ha még mellé fárasztó dolgot művelsz. Még nyugalmi állapotban is levegő után kapkodok néha. 2-3 perc múlva meg jön a munkatársam, hogy hogy vagyok. Én meg mondom neki is, hogy hát jól, kicsit fáradtan-ő is levegő után kapkod. Azt mondja, hogy már jó lenne inkább nem csinálnom a lépcsőt, holnaptól nem csinálom. Na mondom ezt biztos a főnöknek köszönhetem:D Össze is futottunk megint a főnökkel és megjegyezte neki is a munkatársam, hogy leszedtek a lépcsőről. Aztán meg 1 órával a vége előtt megint szól a munkatársam, hogy holnaptól szünetet is kapok. Hát bevallom őszintén már a szünetről is említést terveztem tenni, mert tényleg már úgy éreztem, hogy nem bírom. Szimplán elég az, hogy fel kell sétálnom a lépcsőn, már attól ki vagyok.

Lányommal is először fiút akartam, de vele hipp-hopp belenyugodtam, most meg valamiért nem. Na, majd belenyugszom.:D

Jó is az, mikor gyönyörködhetsz benne. Ki kell használni, amíg ilyen kicsik. Olyan cukik. Persze minden korszakban aranyosak és minden korszaknak megvan a szépsége.

jajj, ne is mond, olyan borzasztóan hiányzik, mikor az ember átteszi a másik szobába. Lányom 3 hónapos korától alszik külön szobában, de hogy kitartottunk amellett, hogy nem alhat velünk-mert később is feljött, hogy esetleg ott alszik (ő akart volna)-, így ma már eszébe nem jutna, hogy ott aludjon, sőt, mikor viccelve mondom, hogy ott alszok, akkor ki kéri magának, hogy az az ő szobája. Rengetegen küszködnek-itt is olvasom- ezzel a problémával, aztán ha megkérdezi az ember, hogy hogy is volt, kiderül, hogy kezdettől fogva ez volt, meg babakocsiban altatták, éjféltájban tologatták a nappaliban, stb---na hát így ne csodálkozzanak. Olyan hülyeség, mikor azt írják, hogy csak kézben alszik el a gyerek, persze lehet, hogy egy kicsit hagyni kell sírni ahhoz, hogy külön aludjon, de lehet ezt fokozatosan is. Nehogy már egy pár hónapos "parancsoljon", meg ne bírjanak vele. Most nem tudom hogy lesz, mert nem tudom, mikor lesz kész a szobája a picinek, de az első pár hónapot velünk tölti. Lehet addig, míg át nem alussza az éjszakát, de ha ez kitolódik, akkor nem tudom, mi lesz, majd a helyzet adja. Azt se akarom, hogy én ott aludjak mellette matracon hosszútávon. De most már nem csak mi vagyunk, hanem van a "nagylányunk", neki aludni kell 8-tól, de hiába tervezek előre, a babától is függ, vagyis, főleg tőle függ minden.

A terhes pocak még hiányozni fog egy darabig lehet, de ez normális, majd elmúlik. Sőt, akkor se ijedj meg, ha fantom mozgásokat észlelsz és úgy érzed, mintha még benned mozogna.

Én se jutok ide...csinálok közbe egy online kurzust, de már bánom, hogy belevágtam terhesség alatt. Nagyon fáradt vagyok ehhez. Na mindegy, most már valahogy megcsinálom. Szülés előtt végezni akarok vele, így most rá kell kapcsolnom, mert enyhén le vagyok maradva.

Kollégáim már nem győzik kérdezni, hogy biztos kibírom e még a hátralévő időt én meg csak annyit tudok mondani, hogy hát valahogy muszáj.

"Szerencsére" a hátfájásom, gyomorégésem, fáradtságom, álmosságom, hányingerem, medencetájéki fájdalmaim nem hagyják, hogy elfelejtsem akárcsak egy percre is, hogy terhes vagyok:D Már óriásnak érzem magam, pedig azért nincs is olyan hatalmas hasam. Persze a vége még odébb van. Legutóbb-pár napja 105 cm-es volt a haskörfogatom, csak úgy poénból méregetem. Hízást eddig elég jól megúsztam, habár kezdem elhagyni magam-kezdek zabálni:D Megpróbálom visszafogni magam azért.

Kezdek megnyugodni nagylányommal kapcsolatban is. Most szeptemberben kezdte a sulit és hát kitalálhatod, hogy kivel voltak problémák:D Na nem komoly, csak hát kicsit akaratos a drágám. Én mondjuk inkább azt mondanám, hogy nem birka. Míg kicsit melegebb volt, rá akarták erőszakolni a kabátot és a pulcsit is...hát ő neki melege volt. Az összes többi gyereken rajta a kabát, az enyémen nem...tanítsam meg neki, hogy fel kell venni...de hát ha egyszer melege van---pár hétig próbálkoztak...most már a kezében fogja a pulcsit:D Ő győzött a tanítónénikkel szemben...erős jellem...megjegyzem, követi néha egy-egy gyerek a példáját:D Nagyon tetszik ahogy olvasni tanulnak, majd hétfőn be is ülhetek órára, már alig várom:DAztán délután az első szülői. Szerencsére hétfőnként nem dolgozok, ezért tudok jelen lenni. Alig várom már, hogy tényleg bővebb visszajelzést kapjak arról, hogy hogy boldogul a lányom. Na nem számítok arra, hogy agyondícsérik, de ha azt hallom, hogy fejlődik, akkor már megnyugszom. Én speciel adok neki egy évet a beilleszkedésre minden téren. 1, 4 éves és belecsöppent egy új helyzetbe, 2, olyan helyzetbe, ahol már komolyabban be kell tartani a szabályokat, 3, még rendesen angolul se tud. Amit látok eddig, az engem már nagyon boldoggá tesz. Nem nyaggadtam eddig nagyon, hogy mondja már el, mi történt a suliban, de most már egyre jobban ő magától elmondja. Tapasztalom, hogy egyre több mindent tud elmondani angolul és pár betűt is le tud már írni, az emberábrázolása hatalmasat fejlődött. Eddig fejláb emberkéket rajzolt, most már van testük-pálcika emberkék, néha van pocakja is:D Segítséggel már 20-ig számol angolul-én direkt nem tanítottam--ne unatkozzon már a suliban. Sokat fejlődött pár hét alatt. Már amennyit látok az oktatási rendszerből már jobban tetszik, mint a magyar. Jó lenne teljes rálátást kapni. Tök állat könyveket kapnak minden héten. Eddig szöveg nélkülit kapott, utasításokkal tele a szülők felé, hogy húzzuk ki a gyerekből a történetet, de most kapott egy könyvet, amiben 4 betű van-nem ábécé sorrend szerint haladnak. Nem olvassa még össze a betűket, csak külön mondja őket, közben valamilyen mozdulatokat csinál-még jobban bevésődik a betű. Szóval alig várom, hogy megnézhessem, hogyan is néz ki egy angol óra. Egész nap benn ülnék, ha lehetne:D Remélem a sok szülő nem fogja megzavarni őket. Már magyaráztam neki, hogy benn lesz egy csomó anyuka meg apuka és én is, de attól a tanítónénire kell majd figyelni. Hát remélem elfelejtik a gyerekek, hogy ott vagyunk! Ú, fekszem, mert másnap hulla leszek.Mondjuk így is úgy is....még 4 hét ezen kívűl és még két nap ebből a hétből...már pusztán elgyalogolni a munkahelyre fárasztó...30 perc gyaloglás. Majd csak kibírom már valahogy.

Remélem ti is jól vagytok, majd valahogy felrakom már a képet. Egyébként csak nagyvonalakban hasonlít a 4d képhez a baba, nem a szó szoros értelemben, csak ha egymás mellé teszed a képeket, rámondhatod esetleg, hogy mintha...:D Az első szülöttem nekem se nagyon hasonlított, de az nem is volt ilyen tiszta kép. De elég nagy a hasonlóság azt látom a két uh között, neki is magasnak látszik a homloka és az orra is olyan-az enyémet örökölte:( és szép nagy szeme lesz neki is. Olyan tipikus baba szája van és ahhoz képest elég kis kerek arca van-úgy értem már elkezdte raktározni a zsírt, nem olyan kis beesett arcú volt. Az egészből nekem csak annyi volt a lényeg, hogy lássam, hogy ép az arca. Szép baba lesz ő is. Az első szülöttem születéskor nyomottabb volt-de ezt csak most látom a képeken, akkor nem láttam nyomottnak:D És körülbelül másfél éves korától kezdett el hasonlítani mostani kinézetére. Na jó, megyek:D

Szia! nagy újság van, megérkezett a picilányunk!:D

Mikor olvastam a legutolsó kommented, akartam válaszolni, de tudtam, hogy pár nap és meglesz a babánk, ezért kivártam, hogy már a jó hírt írhassam.

A vége kicsit döcögős lett a történetnek, de valahogy azt hiszem megéreztem.

Majd 5 évvel ez előtt volt egy álmom. Ez az álom pár napja vált valóra. Azt álmodtam, hogy kórházban fekszem, egy olyan korteremben, amiben csak én vagyok a beteg. Párom jött meglátogatni, de nem egyedül jött. Egy 4 éves forma kislány volt vele, de én se voltam egyedüli lakója a szobának. Velem volt egy baba. Valamiért az álmomból tudtam, hogy valami nem teljesen stimmel. Valami bajom is lehetett az álmomban.

Ez az álom pár napja valóra vált.

A múlt hétvégén kezdődött. Barnás maszatot vettem észre a tisztasági betétemen. Gondoltam, ez lehet a dugaszom. Első szülöttemmel valami ilyesmi volt. Gyenge fájásokat éreztem hajnalonként. December 6.-ára kértem, hogy szülessen a babám, mert úgy 2 hetet kap apuka a baba miatt, és közvetlen utána 2 hét karácsonyi leállás következik. Terhességem elejétől mondogatom neki, hogy szülessen december 6-tal, azzal kiegészítve, hogy 6-10-ig oké lesz, mert ha 10-én születik, akkor csak 2 napot vesztünk.

6.-a előtt pár nappal tudtam meg, hogy az, aki vigyázott volna rá, mégse ér rá, mást nagyon nem tudtunk beszervezni, így szinte kértem a babám, hogy csak tóljuk el 1-2 nappal, próbáljon meg úgy születni, hogy nagytesó suliban van, míg én meg apuka a kórházban vagyunk.

December 7.-én vasárnap se lett volna senki, aki vigyázott volna a lányunkra, így jobb is, hogy vasárnap se jött. De akkor már hajnalban voltak gyenge rendszertelen fájásaim. Hétfőn már hivogattam, hogy most már gyűjön már kifelé, de nem jött. Hajnali 3-4 órakor felébredtem, odanyúltam és nedvességet éreztem. Többet, mint vizes folyás, de alig többet. Előző este odakészítettem egy jó nedvszívó rongyot, mert 1.-vel is hajnalban arra ébredtem, hogy szivárgok. Kimentem pisilni és megnéztem a rongyot. Sajnos nem tiszta víz volt. Véres volt. Leültem pisilni és közben némi vér is távozott belőlem. Darabos vér is. Nem igazán sok, de azért éppen elég ahhoz, hogy sokkot kapjak. Páromat kértem, hozza ki a mobilom. Hívtam a kórházat, ők meg mondták, hogy hívjak mentőt. Nem túl sokkal később értek ki. 10 perc lehetett. Addig lementem a nappaliba, próbáltam felöltözni. Remegtem a félelemtől. Bejött egy mentős csaj, vázoltam neki a helyzetet. Közben, míg vártam a mentőre, kértem párom, hozza oda nekem a magzati szívhang figyelőt, bökdöstem a hasam, hogy mozduljon meg a babám, aki feszt nem akart megmozdulni. A magzati szívhang hallgatóval nem tudtam bemérni a magzatot. Valószínű csak a saját szívverésem kaptam el, mert nem volt túl gyors, de azért gyorsabb volt. lecsekkoltam a szívemnél és valóban, csak az enyém volt. Pánikba estem. A baba végre megmozdult, de kételkedtem abban is, mivan, ha csak beképzeltem, vagy már nem él, de annyit bököttem, hogy arrébb löktem. A mentősnek mondtam, hogy egy rúgást talán észleltem. Mondta, hogy az nagyon jó, akkor nincs baj. Nem volt nála csak sztetoszkóp, de azzal nekem se sikerült egyszer se belőnöm-nekem is van. Jött egy fickó, annak is vázolt a helyzetet, majd pár perccel késeőbb még egy csaj, összeszedtük a holmimat és irány a kórház. Mialatt ott tököréztünk, ne tudd meg, mi ment át az agyamon. Ezek ott szinte halál nyugalommal cseverésztek. Mire bezötyögtünk a mentővel a kórházba, kistesó is felébredt. Soha nem örültem még így annak, hogy rugdosott. Egy szobába vittek, ahol akár szülhettem is volna, mert volt ott minden, ahogy néztem. Rámraktak két kütyüt. Azonnal hallottuk a normál szívverését. Egy darabig rajtam volt. Párom otthon maradt, mert lányunk még aludt, nem nagyon tudta volna hova lepasszolni, jobb, ha ő nem látja ezt az egészet. Aztán elvittek egy másik osztályra, ott maradtam egy ideig, tájékoztattam páromat az eseményekről. Egy kis idő után bejöttek a szobába, megvizsgáltak, én megemlítettem, hogy talán a magzatvizem is folyik. Csinált egy tesztet a nővér, ami kimutatta, hogy valóban szivárgok. Ennek örültem, mert ez azt jelentette, hogy kábé 24 óra múlva meglesz a pici, ha nem indul el, beindítják. megint egy másik helyre vittek, ami olyan volt, mint az első, ott megint feltették rám a kütyüket. Ekkortájt ért be párom, akkor már 10 körül lehetett, mert lányomat 9-kor tudja lepasszolni és idő, mire beér. Egy ideig szépen figyeltük a magzati szívhangot, de mindig elmászott, így mondták, hogy közvetlen a fejére raknak valamit. Meg mivel szivárgok, meg vérzek, ezért inkább burkot repesztenek. 3-an nézték meg, mire meg merték repeszteni. kellemes vizsgálat. Fájások sehol. Először szépen dobogott a szive 140-160-nal, de egy idő után el-el tünt a szívhang, és csökkent. Egyre alacsonyabb volt, gyorsan leesett. Én a kijelzőn 58-at is láttam, párom azt mondta ő 38-at is látott. Baromi lassú volt, egyből levettük, hogy gond van. A nővérke próbált óvatosan szólni a másiknak, nehogy én levegyem, hogy gáz van, de tudtam én. Páran beszivárogtak a szobába és elkezdték mondogatni, hogy mi lesz most. Áttolnak a műtőbe, nem biztos, hogy gáz van, de ez ilyenkor a protokoll. Én meg csak annyit akartam tudni, hogy él e még a magzat, kérdeztem az orvost. Igen, de gyorsan kell cselekedni. Írták a papírokat, szerintem alá kellett volna írnom, de arra már nem volt idő. Műtőbe érve azonnal rakták rám a maszkot, hogy szívjak mély levegőket belőle, közben kérdezték, hogy tudom e mi van, én meg megpróbáltam a legmélyebbeket szívni, hogy minél hamarabb elaludjak. Olyan 6-8 szívás után éreztem, hogy ragad a szemem, a következő pillanatban már próbáltam nyitogatni, az orvos ébresztgetett. Oldalra pillantottam és megláttam egy széken a párom, vélhetőleg a babát tartotta. Nem sírt a párom, ebből arra következtettem, hogy él a baba. Odahozta. Ennél gyönyörűbbet én még életemben nem láttam. Olyan gyönyörű volt. És akkor elkezdtem sírni. (ahogy most is) Aztán már minden rendben volt. Benntartottak azon a napon, meg a következő nap teljesen, meg a rá következő nap estig. Már itthon vagyunk, épen és egészségesen!:D

Lea Alexa született december 9.-én 11.22-kor sürgősségi császárral 3165g-mal, 49cm-rel.

Majd jelentkezem, most anyóst felhívom skype-on, most lépett be, most látja majd először a picit.