Felelőtlen lenne 19 évesen gyereket vállalni?

21-es: mi a baj azzal, hogy a kérdezönek párja van?

Én is ezt használom gyakorlatilag mindig, de "ennek ellenére" több mint 30 éve házasok vagyunk.

Elettapasztalat.. Mint azoknak akik 10 év után vállalnak gyereket és fél év múlva elvalnak? Sablon szerű esküvő, ház bla bla élet aztán koppannak.

Nagyon nem ettől fugg..

Tapasztalatot pedig a szerelmeddel és a gyereketekjel a legjobb szerezni :)

Egy gyerek hatalmas teher egy kapcsolatra. A nem alvás, a tested megváltozik, a hormonjaid változnak, hatalmas felelősség.

Éljetek még, utazzatok, legyenek közös élmények, csak most kezded a felnőttkort. Annyira ráérsz még babázni. Nagyon helyesek a babák, persze. De iszonyat meló, hogy normálisan felneveld. Onnantól kezdve nem Te döntöd el, mikor eszel, mikor alszol, mikor mész el otthonról. Persze csodálatos is, de bőven ráérsz. Miért nem tanulsz inkább?

Nézzük csak. Nekem császárom lett( ez is benne van a pakliban) az legalább fél év kínlódás volt. Lett aranyerem, lecsúszott a medencém emiatt pokolian fáj a csípőm. A mellem mint két félig üres tejes zacskó. Naponta jó ha 2 órát alszom egyben, cserébe nappal a gyerek 1-1 órát alszik... másik ismerősömet a gátvarrása tette tönkre. A gyerekneveles nagy boldogság, de csak akkor ha kiélted előtte magad,mert kitudja mennyi egészségügyi problémád lesz utána.

A baboca vidám dolog, de számolj ezekkel, a mellgyulladással, a nem alvásokkal,mikor fogzás miatt egész éjjel üvölt a gyerek és társai.

Én 19 évesen azt gondoltam, hogy az akkori nagy szerelmemmel fogok együtt maradni, akivel tinikorom óta együtt voltam. Mint a kortársaim nagy része. Csak aztán mindketten elkezdtünk változni. Mert bizony huszonéves koráig sokat változik még az ember. A hozzád hasonló korú lányok (és srácok) nagy része 19-20 évesen belegondol, hogy basszus, milyen lehet mással lenni. Vagy hogy milyen helyes ez a srác a munkahelyről, vagy a Sparban. Ezeket a gondolatokat NAGYON KEVÉS tinikapcsolat éli túl, vagy ússza meg. Előfordul, de nem gyakori.

Másrészt, 19-25 éves kor között nagyon sokan élnek együtt (egyetem, koli, albérlet), mégis sok a szakítás. Még ekkor sem biztos sok mindenki magában, vagy a kapcsolatában. Valami új dologra vágynak.

Harmadrészt. Albérlet? Ez jó döntés lesz? Akkor is ha kibaxnak titeket onnan?

Én is éltem 3 évig együtt valakivel. Ott is dúlt a love. Szülhettem is volna. Hát akkor most jól rábaxtam volna.

Most a férjemmel 7 éve vagyunk együtt, 4 éve élünk együtt. Fizetjük a saját házunk hitelét. Sok kapcsolaton túl, ennyi együtt lakás után úgy érzem, megértünk a gyerekre és egymásra is egy életre. De 19 évesen ha megint ott lennék, kiabálnék magammal, hogy te lüke, még ne találgasd a gyerekeitek nevét, mert tök felesleges.

Nagyon korai, és hiába hiszed hogy tudod mivel jár a gyerekvállalás, hatalmas meglepetések érhetnek.

Én 24évesen szültem,házasságban,vártuk nagyon a picit. De rohadt nehéz volt a terhesség,szülés (komplikációk, veszélyeztetettség) és utána is a rengeteg feladat, betegségek, nonstop ordítások, ha én beteg vagyok is maradéktalanul el kell látni a kicsit. A kapcsolatot is azért kihívás elé állítja mindez.

Ettől függetlenül nagyon lehet szeretni a gyerkőcöket, de most utólag én is azt érzem rá ért volna ez 5-6év múlva, mert mostmár tényleg mindent alá kell rendelni és bizony nagyon nehéz tud lenni.