Felelőtlenség szerintetek gyereket vállalnunk jelenleg?

A helyedben a papa adósságait nem fizetném. Úgysem örököltök utána semmit. Szerintem gyámság alá kéne venni, így megakadályozhatjátok, hogy további butaságokat csináljon, és mihamarabb intézzetek neki gondozó otthont. Ha az otthon nagy kiadás lenne, próbáljatok valamilyen otthoni gondozást kérni szociális alapon, bár nem tudom, hogy van-e ilyen (kéne, hogy legyen!).

Addig amíg a papádról nem gondoskodtatok, várjatok a babával szerintem. Egyszerre elég egy gond.

Eszes ember adta ki a telefont a telekomba is

:(

De azt hogy hol van be kellett volna tudniuk mérni pl. Foleg iphone esetében...

Apad rakja mennyire súlyos?

Ne haragudj, hogy ezt írom, de van ferdítés ebben a történetben.Nincs az a ráktípus amivel minden héten kórházba kell hordani a beteget.Ezt onnan tudom, hogy több mint 3/4 évet hordtam apumat kezelésekre.

Demencia.Anyósom is demens velünk él.Első amit megkérdezett tőlünk az orvos az első ,,kalandosabb" eset után, hogy akarjuk e gyámság alá vonni? Tőletek is megkérdezték nyilván.Nálunk azért nem tettük mert nem képes elhagyni a házat annyira rossz a mozgása így nincs mitől tartani.Nethez meg nem ért.Viszont ti már rég meg kellett volna, hogy tegyétek hisz eszetlenül költ pénzt.Így valamelyest a ti hibátok is ,hogy ilyen anyagi tartozásokat képes felhalmozni.

Gyerek demens mellé nem való..Én magam már attól is hányok hogy napjába összepisil anyósom mindent és anélkül hogy szólna széthordja a papucsával az egész lakásba, ahol aztán a gyerek játszik..Míg otthonba nem kerül apukád addig ne is kezdjetek projektbe.Amúgy lehet otthonba is küldeni.Nyilván fizetősbe, vagy sorba vártok pár évet egy állami helyre.Elmeosztályra vennék be ha azonnal meg akarnátok tőle szabadulni.Tudom, mert kb 1 hónapja jártuk mi is végig a témakört.

Ha meg tudjátok támadni a szerződést amit a házra kötött én megtenném.Nyilván ehhez kellene tanácsot kérni egy jogásztól.Olyantól aki ért ilyen dolgokhoz.

És ahogy írtam, én a helyetekbe addig míg átláthatóbbak nem lesznek a lehetőségeitek anyagilag és minden más téren(apuka elhelyezése stb..stb) addig nem vállalnék gyereket.Egyet sem.

Szomorú, hogy így beszélsz az apádról: "agyilag olyan hülye, agyhalott az apám, robotpilótába kapcsolt"

Volt két demens nagyszülőm, én is ápoltam őket, tudom hogy borzasztó nehéz, a nagymamámat egyszer úgy találtuk a szoba közepén, hogy egy szekrényből kirámolt ruhahalom tetején ült, meztelenül, kezében a pelenkájával (pelenkázni kellett akkor már régóta), és rázta ki a székletét a szőnyegre a pelenkából, miközben azt motyogta, hogy jönnek a rendőrök és elviszik, ha felöltözik... Szóval igen, tudom, hogy baromi nehéz és frusztráló, de én soha nem használtam ilyen szavakat a nagyszüleimre. A demencia és az Alzheimer egy végtelenül szomorú dolog, nem kell még szavakkal is megalázni az ebben szenvedőket.

Hogy a kérdésedre is válaszoljak: ha a pároddal mindketten vágytok a babára, én nem várnék túl sokat. Nektek a saját életeteket kell élnetek. Valamennyire próbáljátok rendezni apukád helyzetét (gyámság alá vétel?), nem kell összeroskadnotok a demencia terhe alatt ilyen fiatalon.

Hiába várnátok éveket, nem tudhatjátok, jobb lesz-e a helyzet. Apukád még ezzel az állapottal is élhet viszonylag sokáig, és mi van, ha közben, mondjuk 3 év múlva, anyukádnak is valami súlyosabb problémája lesz? Akkor még a mostaninál is rosszabb lesz a helyzet. A végén meg azt veszitek észre, hogy 40 körül jártok és még nincs gyerek.

Ha tényleg akarjátok a gyermeket és nincs komolyabb anyagi akadálya (normális helyen laktok, lenne miből rendesen etetni-ruháztatni-taníttatni), akkor én belevágnék.

Persze, a szülők is fontosak, nyilván őket is segíteni akarja az ember, de fontos, hogy a saját terveitekről ne mondjatok le miattuk. Mármint az ilyen fontos tervekről, mint a gyerekvállalás.