Aki nem akarta, de mégis programcsászára lett hogyan dolgozta fel?

Akik a kérdést sem tudják értelmezni, azok miért ócsárolnak gátlástalanul egy ismeretlent? Ettől szebb lesz a napjuk?

Nem állítom, hogy egyetértek a kérdezővel, de megpróbálok segíteni. A legjobb barátnőmmel 3 év különbséggel szültük az első gyerekünket, mindketten császárral. Nekem nem okozott lelki törést, hiszen nagyjából azokat éreztem, amiket fent felsoroltak (biztonságosabb, bízom az orvosomban stb). A barátnőm viszont nagyon nehezen viselte, hogy nem szülhet természetes úton, és még a baba 3 hónapos koráig is majdnem naponta emlegette, sírt miatta. Neki jelentett valamit annak ellenére, hogy a többség nem ért egyet. Fontolgatta, hogy pszichológust keres, de végül nem tette. Idővel egyre jobban feldolgozta, de igazán az segített neki, hogy ismét teherbe esett, és másodszor is természetes szülésre vágyott, ami sikerült. Azóta nem érzi rosszul magát a császár miatt.

Egyébként az egyik "kedves" válaszoló "picsogjunk együtt" kommentje nem is olyan hülyeség, mint aminek szánta: léteznek pszichológus által vezetett megbeszelő csoportok, ahol az érintettek együtt próbálják feldolgozni a problémáikat. Biztos, hogy ilyen témában is találhatsz, és ott nem kell lekezelő beszólásokra számítanod, hiszen mindenki átélte, amit te.

Nem foglak lehurrogni, legalábbis igyekszem nem sértő lenni, csak mivel hasonló problémám van, leírom a véleményem, hozzáállásom.

Engem már jobban szorít az idő, 37 hetes vagyok.

Szintén ott a visszér a hüvelybemenetnél, de még meg se nézték, majd jövő héten, azt megbeszéljük. Tele van a hasam is visszerekkel, plusz nemrég az aranyerem is kijött.

Őszinte leszek, 3.gyerek, 2-t szültem simán, a másodikat 2016-ban, tehát a szülésélmény, a fájások elég frissen élnek a tudatomban, amitől talán jobban félek, mint a császártól, aminek már kb örülnék inkább (másodikat túlhúztuk 1 héttel, ez se lenne jó, megvan az oka), attól meg külön irtózom, hogy mesterségesen "vajúdtassanak", tehát kínlódjak, hogy utána mégis császár legyen.

Pedig nekem nem is biztos, hogy az lesz, de már nem bánnám.

Hallottam már ezt sokszor, hogy "a természet rendjét át kell élni, a fájások szépek" stb. Hát én semmi szépet nem láttam benne egyiknél sem, csak mikor már végre kint voltak. De köszi, 2x megvolt az élmény (...), harmadjára nem ragaszkodnék hozzá.

Ha neked ennyire fontos, vigasztaljon inkább, hogy oké, 1x átélted, szép volt, jó volt, tudod, mivel jár, és mostmár a babád + a saját érdekeidet szem előtt tartva inkább a kevésbé kockázatos megoldást elfogadni. (Ami még persze nem biztos, de ha az lesz, akkor az a ti érdeketekben történik.)