Aki nem akarta, de mégis programcsászára lett hogyan dolgozta fel?

Ahogy olvasgatom két napja ezt a kérdést, totál az jut eszembe, mint amikor azt akarja valaki "feldolgozni", hogy nem az óhajtott nemű egészséges (!) gyermeke fog születni. El se tudom képzelni, hogy milyen választ, vagy tapasztalatot vársz. A dokid (keveseknek van ilyen lelkiismeretes, odafigyelő, korrekt dokija) kerek-perec megmondta, hogy mi a helyzet. Feldolgozni szerencsétlenséget, traumát kell, ez meg egy helyzet, amit el kell fogadni. Mindenki más, akinek program (vagy akármilyen) császárral kellett, hogy megszülje a babáját, a józan, felnőtt eszével felfogja, hogy az ő és a magzata egészségének érdekében műtét szükséges. Pont. Innentől nincs mit feldolgozni. Ezért értelmezhetetlen mások számára a kérdésed. Te mész szembe az autópályán, nem a másik 100, aki szembe jön...

Egyébként az is segítene, ha elmondanád, pontosan miért van ellenérzésed a műtéttel szemben. Nekem két császárom volt, egy sürgősségi és egy tervezett, ikrekkel. Talán tudnék segíteni, hogy eloszlassam az alaptalan félelmeidet, most komolyan.

Nem, kérdező! Ne azért ne picsogj,mert másnak sokkal rosszabb. Azért ne picsogj,mert nincs rá okod. Ha ez számodra ok bármire,amit fel kell dolgoznod,az max azért van,mert vagy

-életképtelen vagy,esetleg

- egy kiállhatatlan makacs önfejü természeted van,eért nem bírsz semmit elviselni,ha nem úgy történik,mint a kis buksidban.

-Végső lehetőség,hogy maga a kérdező egy troll.