Hogyan lehet elrendezni az orvossal, ha császárral akarok szülni?

"Mi az, hogy minek akar gyereket?"

Igen. Minek akarsz gyereket, ha megszülni is gyáva, lusta vagy? Akkor hogyan akarod majd felnevelni?

"Te minek akartàl?"

Mert az élet része a család, amiért áldozatokat kell hozni, például megszülni a szerencsétlen gyereket...

"A tökéletes értékrended átadni neki?"

Tökéletes értékrend nincs, de a te szintedtől valóban fényévekre vagyok, felfelé...

"Vagy csak jó magyar szokáshoz mérten szeretsz màs dolgàba beleszólni?"

Mi az, hogy más dolgába?! :-D Bocsi de itt te szólsz bele más dolgába! A császár eldöntéséhez például neked konkrétan semmi közöd, hiszen az egy biztonsági megoldás, nem pedig kényelmi szolgáltatás, hisztis anyukáknak! Az anya kérése pedig nem indikációja a császárnak. Szerencsére.

Ó és én egy szóval nem mondtam, hogy a császár fáj. Ha fáj, akkor nem tökéletes az anesztézia. Másnap viszont valóban fájhat.

"Másrészt hogyne lenne közöm hozzá, mivel rólam van szó."

Igen? És van orvosi diplomád, hogy fel tudd mérni egy császár előnyeit és hátrányait? Nincs, csak szimplán lusta vagy szülni. Azért vicces, hogy ide jutott a XXI. századra az ember. A nők már életet adni, is lusták, és gyávák a gyermeküknek, pedig a szülés még soha nem volt ilyen biztonságos.

"Külföldön ezt el is döntheti az anyuka, hogy szül."

Ja, külföldön kolbászból van a kerítés és pénz nő a fákon, továbbá külföldön azt is eldöntheti az anyuka, hogy fiúnak neveli a lányát, mert neki úgy tetszik, ettől függetlenül még nem kevésbé aberrált dolog, attól, hogy valami külföldön van, még nem biztos, hogy jó is. Ez a császárt kérek, indokolatlanul dolog egy liberális baromság, és semmi keresnivalója az orvoslásban. Van ahol számít a beteg véleménye, de ez nem az az eset.

"Hanem tanácsokat kértem."

Leírtam, hogyan lehet elintézni. Keresni kell egy kellően gerinctelen és pénzéhes nőgyógyászt.

"Doki tanulj egy kis empátiát. Ha nem tudod mi az olvass utána."

Kettőnk közül neked nincsen fogalmad az empátiáról. Az empátia ugyanis csak annyi, hogy megpróbálom átérezni a másik ember helyzetét. Én ezt megtettem. Pontosan tudom, hogy lehet félni a szüléstől, de abba a helyzetbe, hogy császárt követelek és megkenem az orvost bocsi de nem tudom magam beleképzelni, ugyanis, én ennyire nem vagyok se gyáva, se kényes, se lusta, se gerinctelen.

Az empátia pedig még véletlenül sem azt jelenti, hogy fényesre nyaljuk a beteg seggét. Továbbá sehol sincsen leírva, hogy hisztis nőszemélyekkel az interneten empatikusnak kellene lennem. :-D

"A nők már életet adni, is lusták, és gyávák a gyermeküknek, pedig a szülés még soha nem volt ilyen biztonságos."

A normális hölgyektől, beleértve azokat is, akik jogos indokkal estek át császáron elnézést kérek, az általánosítás miatt. :-)

"Foglalkoz a sajàt életeddel, ne idegenek portàjàn sepregess."

Bocs, de egy szakmai és etikai kérdésben úgy gondolom, hogy akkor nyilvánítok véleményt amikor akarok. :-)