Anyukák akik simán és fájdalomcsillapító nélkül szültetek ti büszkék vagytok erre?

Én így szültem, de nem azért mert nem akartam fájdalomcsillapítást, sőt epidurált szerettem volna. De mivel annyira gyorsan tágultam és 2 óra alatt a magaztvíz elfolyástól a gyerek kibújásáig megvolt minden, már nem volt idő ilyet beadni..... De szeritnem ha valaki kér ilyen csillapítást akkor is fáj a kitolás, legfeljebb a vajúdásnak van olyan része amit csillapítanak. Nekem mindjárt a pár perces fájásokkal kezdődtek a fájások.... szeritenm fájdalomcsillapítóval is éreztem volna azokat. Szóval szerintem ez nem a teljesítményről kell szóljon. Ha ezt nézed, akkor sokan császárral szülnek csupán fájdalomcsillapításból, azokra nem vagy kiváncsi hogy büszkék-e magukra?

Amúgy a lényeg hogy mindenki egészséges legyen.

Én az otthonszülést, meg a háborítatlan szülést nem értem, engem nem zavart a doki, sőt az sem ha baj van akkor azonnal tudnak a műtőbe tolni és ezzel az életünket is megmenteni. Vagy az sem zavart, hogy nem tették rám a gyereket még a pulzáló köldökzsinórral..... ahogy kibújt vitték el, már szépen letiszítottan vehettem a kezembe.

Én is aktív tevékenységként éltem meg a vajúdást. Ha pl. megijedek a fájdalomtól, valószínűleg lassabban haladt volna a folyamat. Talán a vajúdás inkább lelki, a szülés maga meg testi folyamat volt. Más jellegű aktivitás, de aktivitás mindkettő.

Azt nem értem, hogy miért van lepontozva mindenki, aki büszke arra, hogy fájdalomcsillapítás nélkül szült? Senki nem bántotta azokat, akik kértek EDÁ-t. A kérdésre válaszoltak. Mi volt benne haszontalan???

Én is 3gyereket szültem simán fájdalomcsillapítás nélkül, és büszke vagyok magamra, de csak magamban- nem mondom senkinek.

Szerintem igenis nagy teljesítmény megszülni egy gyereket.

A vajúdásban pedig aktívan részt lehet-kell venni. Én pl figyeltem a testem folyamatosan, a légézsekkel, testhelyzetekkel segítettem magamon, a fájáson, és hogy minél gyorsaban menjen a folyamat. Teljesen befelé fordultam és csak magamat figyeltem, és próbáltam lazítani ahol kell. :) Jól is ment, gyorsan tágultam és gyorsan születtek a gyerekeim. :) (kismamajógára jártam)

Nem csak a kitolás lehet aktív szakasz, mert ott aktívan kell tolni- a vajúdást is lehet segíteni, hogy gyorsabban menjen. De persze vannak akik szerencsésebb alkatúak, akiknél viszonylag gyorsan megy a folyamat.

33vagyok,

bár simán, fájdalomcsillapító nélkül szültem meg a 3gyermekemet, de ugyanolyan büszke lennék magamra akkor is, ha kértem volna fájdalomcsillapítót, vagy EDA-t, vagy ha császároztak volna- akkor is. Mert azt is ugyanúgy végig kell csinálni!! :)

A végeredményeimre meg végképp nagyon büszke voltam!! :))

Nekem egy eda nélküli és egy sürgősségi császáros szülésem volt. A sima szülés nyilván jobban fájt, de nagyobb élmény is volt. És magamban én is büszke vagyok erre, de nyilván nem reklámozom, mert kismillióan szülnek naponta fájdalomcsillaptás nélkül.

A fogorvost tekintve meg mióta szültem, nem kérek a fúrásnál oltást. A minap már a doki mondta, hogy nem fáj, mert Ő már adna valamit, mivel az agyamat fúrja... Változik a fájdalmoküszöb, szerintem:)

Vajúdás közben szó szerint a férjem nyakába csimpaszkodva lógtam. Akkor kb 60 kg lehettem, ő 75.

Három órán keresztül lógtam ott, ő még pisiszünetre se mert kimenni, mondván ő most nem nyávoghat, hogy fáj neki.

A nagyon durván végződő szülést premier plánban végignézte. Ha én nézem olyan szögből, biztos vagy elájulok, vagy elhányom magam.

Szóval én az ő teljesítményére vagyok büszke. Nekem nem volt választásom, hogy csinálom vagy sem - viszont ő bármikor kimehetett volna.

Másnap mert csak annyit mondani, hogy kvára izomláza van attól, hogy a súlyomat tartotta egész éjjel :)

Utolsó!!

így kell aktívan részt venni a férjnek a szülésben- grtulálok a teljesítményetekhez. Szegény Uradnak a nyaka fájt, Neked meg.... :) De szerintem a férjednek egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy otthagy egyedül Téged, ha jól gondolom, ugye? Ahogy mondod, elmehetett volna- de hidd el, Te sem hagytad volna őt ott ilyen helyzetben sehol. A gyereketek születésére meg biztos nem úgy emlékszik, hogy durva és gusztustalan- biztos nagy élmény volt ez neki így is. :) Gratulálok mindkettőtöknek mégegyszer!! :)))

Én férjem is 3x velem volt- az elsőnél segített a legtöbbet, a másik kettő viszonylag gyorsan ment. :) A puszta jelenléte nagy segítség volt, (mentálisan) hogy ottvolt és fogta a kezem- és hogy együtt csináltuk. Azért nálunk is volt kapaszkodás meg fogta a lábamat, diktálta az ütemet a légzéshez, meg irányított kicsit, ahogy a doki mondta... Szóval szültünk!! :)) Jó volt! :))) Nálunk mindkettőnknek szép emlék mindhárom gyerekünk születése! :)