Anyukák akik simán és fájdalomcsillapító nélkül szültetek ti büszkék vagytok erre?

Szültem, vajúdtam. Mi volt az aktív rész?

Akkor ha mélyen az ujjamba vágok késsel kenyérszeletelés közben, ott is aktívan részt veszek (szentségelek?) abban, hogy fáj az ujjam?

Vagy mi múlik rajtam ilyenkor? Átéltem, ott voltam, mégsem értem.

Hát aki nem érti, hogy lehet egy vajúdásban aktívan részt venni azt tudom sajnálni. :) azért látom, van, aki érti. :)

Nekem az passzív részvételnek számít, ha valaki pl nem kelhet fel az ágyról, ha éppen olyan fájdalomcsillapítást kap, hogy az nem teszi neki lehetővé. Nem érez fájdalmat, nem éli át igazán a folyamatot - csak passzívan.

Nekem bejött, hogy éreztem minden összehúzódást, fájdalmat, úgy éreztem, összedolgozom a babámmal, és ezáltal kölcsönösen segítjük egymást. Ha úgy éreztem jónak, labdán hintázhattam, "kötélen lóghattam", bemehettem a vízbe, sétálhattam, guggolhattam, AKTÍVAN tevékenykedtem végig a folyamat alatt, attól függően, hogy éreztem azt, hogy a legjobban elősegítem a szülés előrehaladtát. Így értettem. Még egyszer hangsúlyozom, senki nem kevesebb attól, hogy ő fájdalomcsillapítást kér!! Ahogy már korábban is írtam, mindenki úgy szül, ahogy szeretne, és ahogy jónak látja.

"Nekem bejött, hogy éreztem minden összehúzódást, fájdalmat, úgy éreztem, összedolgozom a babámmal, és ezáltal kölcsönösen segítjük egymást"

Igen, ezt értem, de semmi nem a szülő nőn múlik a folyamatban, megy magától, akkor is, ha mozogsz, akkor is, ha fekszel, mint egy darab fa. Szóval nem rajtad múlik, ígyis, úgyis megtörténik (a vajúdás részre értem csak, természetesen). Erre értettem, hogy igazából nincs benne aktívság, mert mindenképp folyik a folyamat.