Anyukák akik simán és fájdalomcsillapító nélkül szültetek ti büszkék vagytok erre?

nem vagyok büszke... igazából annyira tűfóbiás vagyok, hogy nálam azért nem jöhet szóba semmi szúrás, ami nem kötelező. engem elrémiszt, hogy nemhogy tű, de gerincbe és le is bénulhatok stb.

a fogaimat is mindig úgy csináltatom, hogy inkább félévente ellenőríztetem őket és alighogy kicsit lyukas gyorsan betömetem, csak érzéstelenítőt oda ne bökjön.

szégyennek nem szégyen a fájdalomcsillapító, nekem magas a fájdalomküszöböm de nem mindenkinek, akkor miért szenvedjen valaki, aki nehezebben bírja

Őszintén szólva igen, de inkább csak magamban. Nyilván oka van, ha valaki fájdalomcsillapító mellett dönt, attól még ugyanolyan teljesítmény. Talán nekem nem fájt annyira, talán mivel ilyen gyors volt, jobban bírtam. Talán napokig tartó szenvedés után ordítva könyörögtem volna fájdalomcsillapítóért, altatásos császárért, vagy fejlövésért. (remélem érthető az irónia)

a barátnőm fogat tömetett pár hete, és vigyorogva újságolta, hogy olyan ügyes volt, hogy nem kért fájdalomcsillapítót.

A teljesítményre igen is lehetünk büszkék, mert fájdalomcsillapítóval, vagy akárhogy világrahozni egy babát bizony az. Persze a java utána jön.

szerintem aki fájdalomcsillapítás nélkül fúrat fogat vagy szül gyereket az meg is érdemli. Erre én nem lennék büszke.

A tűfóbiás eset persze más..

Nem hiszem, hogy erre büszkének kellene lennem. Örülök, hogy gyorsan ment és nem volt rá szükségem, de nem verem azóta a mellem, hogy de szuper ügyes voltam.

Szerintem ez egy természetes folyamat, amin át kell esni, ha gyereket akarsz. Így vagy úgy. Nem érzem magam se többnek, se kevesebbnek attól, hogy milyen módszerrel szültem. Sőt attól sem, hogy szültem, mert egy gyermektelen ember is ugyanolyan értékes. Nem ez a lényeg.

Nem vagyok erre buszke, mert egy pillanatig sem ketelkedtem benne, hogy gond nelkul menni fog. Ment is, de csak az az en erdemem belole, hogy olyan orvost es szulesznot valasztottam, akik hagytak aranylag nyugodtan szulni, a tobbi a termeszet rendje. Nem tettem erte oriasi erofeszitest. Eszembe sem jutott, hogy fajdalomcsillapitas kene a szuleshez.

En egesz mas dolgokra vagyok buszke. Pl. az egyetemen a kemia otosomre, mert azert kemenyen megdolgoztam es kozel sem voltam biztos benne, hogy sikerul.

Nem vagyok büszke, sajnos senki nem ajánlotta, hogy kaphatnék fájdalomcsillapítást. Kibírtam ennyi.

Pedig 5 gyereket szültem. Ebből egy ikerpárt, ahol egyik baba simán, másik császárral született. Majd 36 hetes halott 3 kg-os babát, 18 óra alatt simán szültem, pedig az előző szülésem császár volt.

Ha az 5- gyerekemnél lett volna lehetősé, biztos kértem volna EDÁT.

Én az elsőt EDÁ-val, a másodikat nélküle szültem és mindkettőnél kaptam oxit. Szóval a második igencsak fájt.

De én büszke vagyok mindkettőre, hogy akár így, akár úgy, de megcsináltam. Mert ugye azért nem kis dolog egy szülés.

És akkor is büszke lennék, ha császárom lett volna.

Szerintem a szülés egy nő életében a legszebb és legnagyobb dolog és erre simán lehet büszke.