Mennyire fáj az első szülés, főleg fájdalomcsillapító nélkül?

Hát, nekem először a magzatvíz folyt el, pár óra múlva jöttek a fájások, amik nem voltak vészesek.

De mivel nem tágultam (vagyis lassan... ), kaptam oxitocint. Na, egészen addig azt hittem, kemény csaj vagyok. Először csak remegtem, a fájdalomtól, de később már annyira nem bírtam, h kiabáltam. :( Ekkora fájdalomra nem számítottam. :((((

De szerintem ez nem "előírás", h az első szülés mennyire fáj. Olvastam olyat, aki alig érezte--- szerencsés az olyan. :/

Abszolút egyénfüggő szerintem.

Nekem ugyan indított szülésem volt. Kb egy órát fájt nagyon, de gyorsan eltelt az az egy óra, főleg hogy fél óra a ctg-vel ment el, a maradékban meg zuhanyoztam. Aztán már tolófájásaim voltak (ami nekem alig fájt, pedig akkor oxitocint is kaptam). Mivel gyorsan szültem, nem kaptam fájdalomcsillapítót. Én nem mondanám vészesnek. Talán, ami a legrosszabb volt az az volt, amikor varrták a gátsebem. Az tényleg rossz volt, pedig ott érzéstelenítettek is.

De én most is azt mondom, inkább szülök tízszer, mint egyszer a fogam húzzák.

Ez nagyon sokmindentől függ.

Függ a fájdalomtűrő képességedtől. Akkor abban a helyzetben, a stressz, a hormonok, a görcsök, a termelődő oxitocin hatására jóval jobban megugrik a fájdalomtűrő képesség szintje egyébként is. Aztán függ attól, hogy egy viszonylag "könnyű" vagy pedig egy hosszas és fárasztó vajúdásod van. Függ a tágulásodtól, a hüvelyed rugalmasságától. És persze hatalmas szerencse is kell hozzá, hogy a baba megfelelően illeszkedjen be és megfelelő ütemben haladjon (ne túl gyorsan mert az sem jó és ne is akadjon el). Ja és persze ha vízben szülsz, akkor nem kaphatsz epidurált, ez is fontos tényező.

Szóval hatalmas összjáték az egész. Minden tiszteletem azoknak, akik epidurál nélkül végigcsinálnak egy szülést. Én úgy indultam neki, hogy nem akarok epidurált, de nem tudhatom mi fog történni és hogyan bírom. Aztán a vajúdás alatt mégis kértem fájdalomcsillapítást, úgy éreztem már nem bírom tovább. Nem bántam meg egyáltalán, tudtam pihenni kicsit. A kitolási szakaszra úgyis teljesen elmúlt a hatása és minden egyes csentit éreztem ahogy haladt a baba. Az mondjuk elég fájdalmas volt, nekem kb 45 perc volt a kitolás, de van akinek 10 perc és kész.

Szóval nagyon egyéni.

Én azt mondom, ne félj a fájdalomtól. Én is paráztam tőle, aztán amikor egyszer a babám szívhangja lecsökkent és hirtelen 5 orvos rohant be, akkor hirtelen semmi fájdalmat nem bántam csak legyen minden rendben a babámmal. Szóval csak legyen minden rendben és a többi "természetes" velejárójával, mint a fájdalom, ne félj tőle.

Fájt, de nem tartott sokáig. Nem kaptam semmi, mert gyorsan lement. Nem is kértem. Ha órákon át ment volna, akkor igen, de így megúsztam.

Közben marhára fájt (én egyébként sem tűröm jól a fájdalmat), de kibírtam.

Délután 1 körül indultak az igazi fájások, háromnegyed háromra megszületett a fiam. A kitolás nem volt vészes, csak az az utolsó lökés, amikor már majdnem kint van. Ott azt hittem, szétszakadok, de az csak két másodperc volt, és utána hirtelen minden elmúlt. Arra a megkönnyebbülésre azóta is emlékszem.

Szóval nem volt vészes, de szerencsém volt (vagy jó légzéstechnikám).