Mit tegyek hogy ne feljek ennyire a csaszarmetszestol?

Nekem nem volt megtervezve a császár, de sajnos nem tudtam megszülni, így hát irány a császárműtő....

Teljesen szét voltam esve attól, hogy nem tudtam megszülni, nem beszélve arról, hogy életemben nem féltem úgy semmitől, mint a császártól.

Hónapokig görcsöltem azon, hogy jaj, miért alakult így, aztán fejbecsapott a gondolat, mekkora hülye vagyok! Hiszen nem az a lényeg hogyan bújik ki, hanem az, hogy egészségesek vagyunk.

Tehát, ne görcsölj, hanem arra gondolj, hogy ez van: ki kell valahogy jönnie, és utána hurrá, ott lesz az életed legnagyobb csodája. Mellette el fog tompulni az, hogy hol vagytok. Nem az fog számítani, hogy egy kórházban vagy, hanem lefoglal majd a pici.

Pár nap és túl vagy rajta!

Bocs, ha hosszú lettem, csak azt akartam, hogy tudd, sokat görcsölünk "lényegtelen" dolgokon, és közben nem vesszük észre a lényegest!

Nyugi én is kb így voltam mint te. Soha nem voltam kórházba, illetve csak látógatóként. A vérvételtől is irtózom, sőt minden ami kórház. Én is be voltam sz.rva hogy ott többen leszünk egy kórterembe, hogy fogok aludni. Nem a babák miatt, hanem sosem aludtam más idegenekkel egy szobában.

DE!!!!! Hidd el úgy el leszel foglalva, hogy elrepül az idő, mi tovább is maradtunk, és így is hamar elment. Persze irtóztam, hogy ott lezuhanyozzak stb. Meg zavar hogy csak 1wc van de 2 szoba tartozott oda, szóval ezek engem zavarnak.....

Viszont nagyon jó fel szobatársaim voltak!!!!! Jó volt megdumálni a dolgokat, bár mindenkinek más baja volt, de mégis jó volt.

Én pont az ellenkezőjétől félek. Nekem az első szülésemet indították, oxival szenvedtünk jóó sokat, aztán a vége császár lett...na, annyit tudok mondani, hogy lehet, hogyha te is úgy fogod viselni a fájásokat, ahogy én anno, akkor már áldásként fogod várni a császárt :)Igaz, utána nehezebb a felépülés, de kibírható szerintem...nekem inkább a fájások miatt volt rossz élmény a szülés, úgyhogy irigyellek egy kicsit azért, mert csak épp hogy beindítja majd a doki...

IGazából én azt nem értem, miért érzed kilátástalannak a helyzetedet, úgyis megszületik a kicsi, szép lesz és egészséges!!! A dohányzás, hááát, figyelj, most már tényleg bírd ki! Nehogy rágyújts, irgum burgum!!!!!

Azért félsz, mert ez mind ismeretlen dolog még számodra.

Nekem is az volt, és be voltam tojva.

De, amikor már ott voltam, vitt magával az ár...

Leginkább arra emlékszem, hogy el voltam foglalva a babával meg magammal.

Akkor már pont nem érdekelt, hogy kórház, hogy vágás, hogy vér...szóval eltörpültek a dolgok amellett, hogy el kellett látni a babát, meg hogy felálljak egyedül az ágyból a vágásommal. :)

Szóval, tőlem aztán az orromon is kiszedhetik a picit. Már nem olyan félelmetes, mint előtte hittem.

Kitartást!

Én sokkal jobban bírtam a fájdalmat, mint valaha gondoltam volna.

A gyereknevelés nekem nehezebb, mint a császár volt. :)

Megszokták a kiabálást, senki nem fog meglepődni :)

Nekem a normál szülésbe csúszott be számos komplikáció. Annál rosszabb nem lehet, amikor érzéstelenítés nélkül kézzel tépkedik ki a méhlepényt, mert nem akar leválni. Ahhoz képest a fájások és a szülés bakfitty volt.

Én már könyörögtem bármilyen fájdalomcsillapításért vagy tarkónlövésért, egy császár áldás lett volna.