Mit tegyek, hogy ne féljek ennyire a szüléstől?

Első szülésem előtt én sem féltem. Vártam, kíváncsi voltam. Aztán eda mellett is voltak fájásaim, elhúzódó volt a kitolási szak, komplikációk léptek fel, stb. Borzalmas volt lelkileg-testileg egyaránt. Több, mint 3 év elteltével sem tudtam feldolgozni. Mindezek "ellenére" 1 éve újra szültem. Nagyon féltem.

Amikor rendszertelenül jelentkező, de erős fájásokkal bementem a kórházba, kérdezték, hogy 10-es skálán hanyasra értékelem a fájdalmat. Mondtam, hogy 6 körül..Ahhoz képest 1 órán belül megszületett a 2. gyermekem. Fájdalomcsillapítás nélkül. Persze ott, akkor nagyon fájt, ez elkerülhetetlen, viszont lett egy csodás emlékem is magáról a szülésről!

Írj majd, hogy hogy viselted! De úgyis tudod: sodródni fogsz az eseményekkel. :)

Mikor megindul a szülés, már arra fogsz gondolni, hogy: mindjárt a kezembe foghatom a babám :)

Ez az állapot ki fogja ütni a félelmet a helyéből :)

Kedves 6-os válaszoló!

Ez az oldal az empátiáról szól? Azt hittem arról, hogy megosztjuk a tapasztalatainkat. Ha neki fájdalmas volt, miért ne mondja el? Jah, értem már. Éltessük a kérdezőt, hogy nem fog fájni, ne izgulj, pikk-pakk meg lesz...stb. Ha meg majd vért izzad, utána egye penész, hogy nekünk milyen könnyű volt, neki pedig milyen nehéz és fájdalmas, holott köztünk is van olyan, aki félt és kellemetlenebb volt neki annál, mint amire számított. Mi értelme a képmutatásnak?! Kinek pozitív, kinek negatív az élménye. Nem hiszem hogy ki lehet számolni, vagy lenne rá recept.

Kedves Kérdező!

Mint feljebb írtam, ezt nem hiszem, hogy ki lehet számolni. Próbálj átszellemülni, lelkileg is felkészülni, meditálj, kismamajógázz (bár ehhez már késő, ha két hét van vissza), hallgass zenét, igyekezz összhangban lenni a babáddal, és felé is sugallni, hogy nyugalom árad Belőled. Ő is érezni fogja, és mindketten könnyebben élitek majd meg a szülést!

Könnyű és boldog szülést kívánok! Kitartás! :-)