Rettegek a szüléstől. Kérhetnék pár bíztató szót, esetleg valami tippet, hogy ne féljek annyira?
Ma kezdtem a 36. hetet, és sírni tudnék ha a szülésre gondolok, annyira félek. Igazából nem is maga a fájdalom rémít meg annyira, hanem globál az egész. A "kiszolgáltatottság", kellemetlen szituk, a kórházi napok, és hogy tök hülye vagyok mindenhez első babás révén. Sajnos sok rosszat hallani a segítségnyújtás hiányáról a nővérek részéről :( Remélem nem fárasztalak titeket, de nagyon megy a para :) Help kismamák!
Köszönöm!
Amikor annyi idősek voltunk,mint te én is rettegtem,most viszont,minél közelebb vagyok,olyan nyugalom lett rajtam úrrá...nem félek.
Mindig arra gondolok,hogy elkerülni nem tudom a fájdalmat,kellemetlenségeket,mert ezzel jár.Ha elkerülni nem is tudom,de meg tudom magamnak az egészet szépíteni azzal,ha kikapcsolok,és csak a babára koncentrálok.Aztán sokszor az is eszembe jut,hogy ha beindul az egész,szerintem úgyis zajlanak a dolgok,nem is lesz időnk félni...csak most félünk,míg nem vagyunk ott.
39 h
Szia!
Én azt hittem teljesen fel vagyok készülve, aztán néhány dolog nem úgy történt mint hittem volna. A kellemetlen szituk szinte azonnal nem lesznek kellemetlenek, ahogy az események követik egymást.
Ki kell bírni ezt-azt (fájdalom), de amúgy feledésbe merül majd az egész történet idővel.
Amikor meg az események közepén leszel, úgysem érdekel majd más, csak a baba és hogy vége legyen a szülésnek és elteljen 2-3 nap, hogy könyebb legyen.
Ne aggódj! :)
Szia!
Megértem a félelmedet, de ne parázz. Én is nagyon féltem, ráadásul progis császárom volt, amitől meg a hideg rázott. Én már előre tudtam egy héttel a napot, úgyhogy "vágtam a centit".Előző este alig bírtam elaludni. Féltem, hogy minden rendben lesz-e velem és a babával, mert mindketten veszélyeztetve voltunk. Aztán reggel jött a szülésznőm, aki elmagyarázott mindent. Amikor ott vagy, egészen más. Igazából nincs idő félni. Meg hát nemsokára láthatod a kisbabádat. Kitartás! Gondolj arra, hogy milyen jó lesz átölelni! Igazából nekem sem a nővérek segítettek sokat, hanem a szülésznőm és az orvosom. A dokim még a szoptatást is megmutatta, és naponta jött nézni a babát és engem. A szülésznő szintén. A veled egy szobában lévő anyukáktól is kérhetsz segítséget.
Minden jót! 11 hós kislány anyukája
Bevallom, és sosem értettem azokat a kismamákat, akik félnek a szüléstől. Mikor babát vállaltál, arra nem gondolták, hogy annak ki is kell jönni valahol?
Én az első pillanattól vártam a szülést. A másodikkal 11 hetes vagyok, de már most a szülést várom.
Az egy csoda, és nem sokszor élhetjük át:-) Abszolut elviselhető, én fájdalomcsillapító nélkül csináltam végig, semmi gond nem volt. A kiszolgáltatottság érzését sem szeretem, nem így kell hozzáállni.
Minden azon múlik, hogy mész oda. Ha félsz, rettegsz, szar lesz, mert milyen is lenne!
Várd, örülj neki, készülj fel, hogy meglesz a kisbabád, és erre vártál már mióta! És akkor jó lesz minden:-)
Olvass sokat a neten, itt mindent megtalálsz. Gondolom láttál, fogtál már kisbabát , nem kell félni tőle, amúgy is működik az anyai ösztön. És igen, a kórházban nagy valószínüséggel semmit nem fognak mutatani, arra ne is számíts! Ha ilyenre vágysz, inkább hívd be anyukádat, vagy hogy legyen nálad 1-2 hetet, miután hazamentél. De hidd el , minden jön magától:-)
Ez egy régi bölcselet, de lehet, hogy megnyugtat. "Ha tényleg olyan borzasztó lenne a szülés, senki nem vállalná másodszor"! Én is megfogatma az első után, hogy soha többet. 12 óra elviselhetetlen kínlódás után, az utolsó erőmmel felültem a szülőágyon és odaszóltam a Férjemnek: -A következőt örökbe fogadjuk.-
Most meg már mindenemet odaadnám egy második szülésért. Az emlékek megszépülnek, a fájdalom elmúlik, viszont lesz egy codálatos kisbabát, akiért majd a későbbiekben ennél sokkal többet is kibírnál. Ne félj! Nagyon boldogan fogsz visszaemlékezni a szülésedre. Jó egészséget kívánok Nektek!
Köszönöm a válaszokat, aranyosak vagytok!
Egy kicsit kiállnék magamért, és a félős "sorstársakért". Természetesen mndenki tudja hogy nem marad bent örökre a baba... És azt is hogy túl kell esni rajta. De ahogy közeledik az idő, talán normális hogy félünk attól amit nem ismerünk. És sajnos sok rosszat hallani, olvasni, amik nem éppen bátorítóak. De köszönöm Nektek a bíztató szavakat, összeszedem magam :))
Én is nagyon féltem az elsőnél, és most a másodiknál is nagyon félek mi lesz. De tudom, hogy akkor reggel,mikor elkezdődtek a fájások minden félelmem elszállt, és én mondtam a férjemnek, mit, hogyan, mert ő akkor ijedt be egy kicsikét. Pedig én nagyon parázós vagyok. Utólag olvastam, hogy valami hormon temelődik, és elmúlik a félelem. Gondolj erre :) én is csak arra gonolok, hogy ha itt lesz az idő elszáll a félelem, és inkább hajtogatom a babaruhákat a nagyfiammal :)
A "körítésről", a kiszolgáltatottságról tudsz a dokidal is beszélni. Könnyű szülést Neked! 24 hetes kismami
A legfontosabb, hogy a szülés egy folyamat, mely során gyermekeddel találkozol. Nem szabad úgy gondolni rá, hogy szeretnél túl lenni rajta, hanem arra kell gondolni minden percben, hogy minden egyes méhösszehúzódás, minden egyes fájdalom egy lépéssel közelebb hoz életed legboldogabb pillanatához.
Természetesen sokszor hallani, hogy milyen volt a "személyzet" ... A helyedben fogadnék szülésznőt, akit ismerek előre, és sokkal megnyugtatóbb úgy, hogy tudod, kik lesznek ott.
Szülésemről írtam a kisfiam naplójába: A szülésznő és az orvos is kedvesen beszélt hozzám, a nevemen szólított, életem legboldogabb napját segítették kedvességükkel, odafigyelésükkel, hogy szép emlékként maradhasson meg a szülés számomra.
A legjobb tanács amit adhatok az, hogy próbáld meg természetesként kezelni a folyamatot, ne hadakozz, ne pánikolj. Nem csak kiszolgáltatott a nő olyankor, hanem "ösztönlény" is, hallgass az ösztöneidre, a tested jeleire, és bízz benne!
Minden rendben lesz, ne arra gondolj, hogy mit nem szeretnél, hanem hogy mi az amit szeretnél! A babádat kezedben fogni. Működj együtt a méhösszehúzódásokkal, ne harcolj ellenük. Bízz magadban, számomra csodálatos élmény volt, mindennel együtt, nem cserélném el a vajúdást sem, mert ugyanúgy része ennek a csodának, mint az, mikor átöleled gyermekedet és megsimogatod a kis buksiját.
Élvezd a hátralévő heteket, és lélekben is készülj a találkozásra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!