Rettegek a szüléstől. Kérhetnék pár bíztató szót, esetleg valami tippet, hogy ne féljek annyira?

Ismerem az érzést. Ugyanez volt velem. Ahogy terhes lettem már az első naptól kezdve minden nap ezen filóztam hogy úristen a fájdalom, a pucérkodás az orvosok előtt, tuti be fogok előttük kakilni, kiszolgáltatottság... stb. Nap mint nap ettől rettegtem.

Összefoglalva: a szülés nekem nem volt kellemes, nem is értem hogy egyes nők hogy szerethetnek szülni, én nem éreztem azt a hű de nagy boldogságot, mikor majd szétszakadtam. Beöntést nem kaptam tök rossz volt hogy nyomom mint állat aztán nem a gyerek jön, hanem a széklet. Orvosok hada nyúkálgatott mennyire tágulok, nézegettek... tök kényelmetlen volt, mivel alapjában véve szégyenlős vagyok. De egyszer ennek is vége van, aztán mikor már túl vagy rajta és ott a baba mindent elfelejtesz. Nem érdekel hogy pucér a segged, hogy bekakiltál, hogy hányan néznek... semmi nem izgat, csak a babára tudsz gondolni és csak nézed, nem tudsz betelni vele. Aztán szerencse kérdése hogy milyen csajokkal vagy egy szobában. Én szerencsés voltam jófejeket fogtam ki, nagyon jól elvoltunk, segítettük egymást.

Szóval hidd el túl fogod élni, több millió nő túlélte már a világon! Ki lehet bírni azt a pár napot a kórházban is!

Szia!!:)

Én a 36.héttől már szülni akartam annyira vártam,de tudat alatt féltem is tőle!:)

Bármit megtettem volna hogy kijöjjön és kíváncsi voltam mennyire fog fájni stb.

a 39.héten el is jött amire vártam!5perces fájásokkal indultunk el a kórházba,és rá 1óra 45percre megvolt a lányom!Nem mondom hogy nem fájt de hamar túllettem rajta!

Életünk legszebb élménye volt a párommal(ő is benn volt)

Ezt azért is írom mert nem csak "rossz"élmények vannak...Lehet hogy neked is pikk-pakk meglesz!ÉS ha már a kezedbe van mindent elfelejtesz ami kellemetlen volt!