Miért ítélitek el a "kért" programozott császáros anyukákat? Miért nem számít jó/igazi anyának nálatok?

Szia!

Ez egy baromság, hogy ettől valaki nem lesz jó, vagy igazi anya. Szerintem. Nem ez határozza meg.

De, ha a

saját szülésemre gondolok, nem a fájdalomtól félek, hanem azon agyalok, hogy remélem nem kell majd császár. Próbálom majd a babával is megbeszélni. :)

Szerintem a babának jó, ha természetes úton születik. Nem azért, mert utána fáj, vagy a bélflóravagy stb. (Persze ezek is, de nálam nem ez a mérvadó).

Egyszerűen abban hiszek, hogy a babának is meg kell tapasztalni, át kell élni a természetes szülés velejáróit. Ő is úgy küzd a szülésnél, mint az édesanyja, átél valamit, ami fontos, tudat alatt a későbbi fejlődéséhez. Ugye sokan írtak arról, hogy minden fjdalmat felejtve eufórikus érzés volt kitolni a babát. Ez nem véletlen. Ezt szeretném átélni, vagyis legalábbis esélyt adni rá.

Sokan nem így gondolkodnak, mint én, sőt hülyének néznek. Nekem ez a fontos. Semmivel sem lesz valaki kevesebb, ha cprogis császárral szül. Biztos vagyok benne, hogy nem ez határozza meg, hogy valaki jó anya, vagy sem. Aki azt mondja, hogy nem, az vagy hazudik, vagy bele sem gondol, gonoszkodik, mert nem is tudom, jól esik neki.

Üdv, 26 hetes km

Bocs az offért:

A születéssel megszűnik a védettség és a rejtettség kettőssége és intimitása. A várandósság kivételezett állapota szintén megszűnik, végbemegy anya és gyermek első szétválása. A szülésre utaló első impulzusok a gyermektől erednek. A gyermek dönti el, hogy mikor érkezik el az a csillagóra, amelyet meg akar élni, és mikor akarja elhagyni a magzatvíz, az anyaméh és a hasfal védelmező burkait. Ahogyan ezt a rejtett világ és külvilág közötti határt átlépi, az éppoly individuális, mint minden ember és minden életút.

A gyermek életének első pillanatai azok közé tartoznak, amelyek a legmélyebb nyomot hagyják az egész életén. Soha többé nem lesz egy ember annyira nyitott, érzékeny és befolyásolható, mint újszülött korában. Az anya már a várandósság alatt párbeszédet folytat a gyermekével, gyakran nem hallható módon. Ez a bensőséges kapcsolat a gyermekágyi időszak alatt folytatódik a táplálás a szoptatás által.

Nem elítélem, csak egyszerűen nem fogom föl, hogy kérheti egy egészséges ember, hogy fölvágják, és kivegyék a hasából a kisbabáját, ahelyett, hogy magától jönne ki!!!!

Azon túl, hogy nem jó a babának, felelőtlenség az orvos részéről, saját magad fosztod meg attól a csodától, amikor kibukik a kis feje, majd a kis teste, fölsír, és Te boldogan, teljes öntudatodban magadhoz öleled Őt, nem úgy, mint egy ellátásra szoruló beteg, hanem úgy, mint egy egészséges Édesanya.

A természet úgy találta ki a nőt, hogy képes legyen mindenféle külső segítség nélkül életet adni gyermekének. Ha nem így lenne, már kihaltunk volna.

Ha nem szültél még hüvelyi úton, akkor nem tudod, milyen és mennyire fog fájni, nekem annyi maradt meg, hogy valóban kicsit fárasztó és persze valamennyire fáj, de végig a születőfélben levő kisfiamra gondoltam, és az egész fájdalom tovatűnt, amikor fölsírt.

Remélem ez elég értelmes válasz volt..