Meghalt a kisbabám. Hogy éljek így tovább?

Szervusz!

Nagyon megrendít, amiket írsz! Fogadd őszinte részvétemet!

Igen, én tanácsolom a pszichológust. Nem kérdez feleslegesen, meghallgat titeket, és a gyász időszakára "praktikus" tanácsokkal lát el.

A pszichológust nem véletlenül mondom, nekünk sokat segített, amikor 7 hetesen elvetéltem. Tudom, hogy az ennél "koraibb" dolog, de nekünk nagy fájdalom volt.

V.

Nagyon-nagyon sajnálom.

Mindenképpen beszélnetek kell róla. Ha másképp nem megy, akkor szakemberhez kell fordulni.

17:45-nek Teljesen másként olvasom a segítő soraidat most,hogy már tudom te is átestél ezen,mint ahogy én is.

Én nehezebben viseltem nálad,de ezek szerint lehetséges,hogy működik a te tanácsod,bár egy kicsit azt érzem vele kapcsolatban,hogy én csak elfojtással tudnék ennyire erős lenni és többet ártanék magamnak.

Kérdezőnek:ez az időszak erről szól sajnos,a gyászfolyamat része amikről írtál,az,hogy fordulj e pszichológushoz neked kell eldöntened,én úgy érzem nekem sokkal többet segítettek a sorstársak,mint egy pszichológus tudott volna,az csak végszükség esetén jött volna nálam számításba.

De ha te úgy érzed,hogy megnyugtató lenne, egy ilyen segítség is vedd igénybe.

Kedves kérdező, fogadd őszinte részvétem. Szerintem jól tetted, hogy nem nézted meg, nagyon nagy sokk lett volna neked és a picinek pedig sajnos már mindegy volt, az angyalok között csücsült ő igazából akkor már egy napja. :( Én is veled sírok miközben ezeket a sorokat írom. Sajnálom őt, a kis életét, hogy nem élhetett tovább. De a pocakodban nagyon boldog kisbaba volt, gondolj arra. Sajnos valamiért így történt. Szerintem nyugodtan keressetek fel egy pszichológust, segítség nélkül nem tudom hogyan lehet ezt feldolgozni.

Kitartást és sok boldogságot kívánok nektek a pici születendő kistesójához.

Őszinte részvétem! Potyognak a könnyeim. A mi kislányunk június 6-án született meg. Tehát maximálisan megértem a fájdalmad, elképzelni sem tudom, hogy lennék rajta túl.

Tanáccsal sajnos nem szolgálhatok, de engedd meg, hogy ezt elküldjem a Baba emlékére:

http://www.youtube.com/watch?v=M06Cbp9EqcI

Atyaég! Részvétem! Anyu is így volt, a nővéremet így kellett megszülnie. Szerencsére nem adták fel, így lett egy bátyám is, meg persze én.

Rengeteg erőt kívánok Nektek! Nem is tudom, mit írjak. Belegondolni is rossz :(

én inkább azt javaslom, gyászold meg.

ha kell, csinálj neki síremléket, búcsúztasd el jelképesen, látogasd meg, ameddig szükségét érzed.

én egy közelálló embert veszítettem el, aki még csak meg sem halt(de sohatöbbé nem láthatom és nem beszélhetek vele) mégis egy évembe került, míg magamban úgy-ahogy lezártam, és elbúcsúztam tőle.

ha majd úgy érzed, egy kicsit könnyebb lett(soha nem múlik el, de idővel enyhül), és nem úgy ébredsz minden nap, h legszívesebben meghalnál, akkor gondolkodj el másik babán.