Meghalt a kisbabám. Hogy éljek így tovább?

Úristen, nagyon sajnálom!

Nem tudok jobbat mondani. Nem szabad feladnotok! Rengeteg erőt, sok pihenést, és hatalmas kitartás bombát kívánok neked! Nem lesz könnyű, de ne add fel!

Tudom nyersen fog hangozni, de azért leírom:

Szülhetsz még annyi kisbabát, amennyit akarsz, ezért semmiképp se legyél depressziós! Rengeteg olyan nő van, aki elvetélt mégis tovább tudnak élni boldogan. Sirasd meg, de gyászod ne tartson tovább néhány hétnél, maximum egy hónapnál. Ezután próbálj meg visszatérni a régi kerékvágáshoz és ugyanúgy élni az életedet, mint előtte, ne gubózz be!

A párodnak sem könnyű, segítsétek egymást és semmiképp se gondold azt, hogy neked sokkal nagyobb a veszteséget, hidd el, ez neki is legalább ugyanannyira fáj, mint neked.

Ne várd el, hogy körölugráljanak a többiek, mindent ugyanúgy csinálj meg te magad, te menj bevásárolni, főzz-moss-takaríts és társaságba is járj!

Nem tudom láttad-e a babát, de ha még nem, akkor semmiképp ne nézd meg! Te még viszonylag a könnyebb helyzetben vagy (már ha ilyenre lehet azt mondani, hogy könnyű) hiszen nem születése után pár héttel, hónappal halt meg, hidd el, úgy még nehezebb lenne.

Fel a fejjel, próbáld meg túltenni magad rajta minél hamarabb, ne fordulj be, járj emberek közé, ne sajnáltasd magad, a fájdalmadat se vetítsd ki másokra és ha úgy érzed elérkezett az idő, próbálkozzatok újra!

Fogadd őszinte részvétem.

Nagyon szomorúan olvastam a soraidat.

Nagyon nehéz időszak áll előtted,előttetek,kemény gyászmunka következik,az is,hogy ide írtál ennek a gyászmunkának az eleme.

Tudom,hogy iszonyatos a fájdalmad,pontosan tudom ,sírasd el,beszélj róla rengeteget,méltón búcsúztassátok el Őt...sosem fogod elfelejteni mindig a te picikéd marad,de idővel enyhül majd a fájdalmad.

Nem szabadna ilyesminek megtörténnie,ezt csak az tudja aki megélte...

"Tudom nyersen fog hangozni, de azért leírom:

Szülhetsz még annyi kisbabát, amennyit akarsz, ezért semmiképp se legyél depressziós! Rengeteg olyan nő van, aki elvetélt mégis tovább tudnak élni boldogan. Sirasd meg, de gyászod ne tartson tovább néhány hétnél, maximum egy hónapnál. Ezután próbálj meg visszatérni a régi kerékvágáshoz és ugyanúgy élni az életedet, mint előtte, ne gubózz be!

A párodnak sem könnyű, segítsétek egymást és semmiképp se gondold azt, hogy neked sokkal nagyobb a veszteséget, hidd el, ez neki is legalább ugyanannyira fáj, mint neked.

Ne várd el, hogy körölugráljanak a többiek, mindent ugyanúgy csinálj meg te magad, te menj bevásárolni, főzz-moss-takaríts és társaságba is járj!

Nem tudom láttad-e a babát, de ha még nem, akkor semmiképp ne nézd meg! Te még viszonylag a könnyebb helyzetben vagy (már ha ilyenre lehet azt mondani, hogy könnyű) hiszen nem születése után pár héttel, hónappal halt meg, hidd el, úgy még nehezebb lenne.

Fel a fejjel, próbáld meg túltenni magad rajta minél hamarabb, ne fordulj be, járj emberek közé, ne sajnáltasd magad, a fájdalmadat se vetítsd ki másokra és ha úgy érzed elérkezett az idő, próbálkozzatok újra!"

Nem mindennel értek egyet!

"Szülhetsz még annyi kisbabát, amennyit akarsz, ezért semmiképp se legyél depressziós"

Ezzel a kisbabával tervezte az egész életét,az utolsó pillanatban veszítette el.

Azzal egyetértek,hogy ne temesse el magát hónapokig,hanem tűzzön ki egy határidőt amikortól muszáj lesz,ez lehet egy-másfél hónap.

Az,hogy minél könnyebb a kérdező helyzete azt nem kellene itt taglalni,a lényeg iszonyú nehéz amin át kell mennie.

Én pedig úgy gondolom,hogy aki képes elbúcsúzni a babájától úgy,hogy megnézi,megsimogatja az néha segít a feldolgozásban.Nem vagyunk egyformák,de a pszichológusok is ezt javasolják.

Az,hogy fel a fejjel,meg tedd túl magad mielőbb nem biztos,hogy a legjobb megoldás,megérdemli ez a pici,hogy az anyukája feldolgozza az elvesztését,nem lehet ezt sietősen,hanem méltósággal,időt rászánva .

Tudom,hogy segíteni szeretnél én is így vagyok,de nem mindenben egyezik a véleményünk,te is átélted,tudod milyen,ha egy nagyobb babát elveszítessz?

Tanácsok

Tanácsok hozzátartozóknak

Először is tudnod kell, hogy fontos szereped van abban, hogy mennyi idő alatt fogja feldolgozni gyászát az édesanya. Ezzel a néhány tanáccsal abban szeretnék segíteni, hogy ne okozz plusz fájdalmat neki, és amennyire lehet, támasza legyél ebben a nehéz helyzetben.

Amit biztosan nem akar hallani ilyenkor egy gyermekét elvesztett édesanya:

Biztos beteg lett volna, ezért örülj, hogy így történt

Ezt nem tudhatod. Ráadásul egy beteg gyermek ugyanolyan érték az ő számára. Ő is a gyermeke volt.

Lesz még neked másik gyermeked

Ezt a gyermekét siratja, és soha nem fogja Őt kárpótolni egy másik, csak idővel kicsit enyhül, vagy átalakul a fájdalma.

Ne nézegesd az UH képeket, róla készült fotókat, neki vásárolt játékokat. Ezeket dobd ki, hogy minél hamarabb el tudd felejteni.

Ő nem akarja elfelejteni a gyermekét, akármilyen kevés ideig is volt vele. Ha ezeket a tárgyakat elrejted előle, vagy végleg kidobod, csak tovább kínzod Őt.

Próbálj optimista lenni, állj fel, és ne sajnáld magad, mert annál rosszabb lesz.

Minden gyászra időt kell szánni, és azzal, hogy elnyomja, nem lesz túl rajta, hanem később talán még erősebben fog feltörni, ezért inkább arra buzdítsd, hogy sírja ki magából, és ne fojtsa el.

Ne beszélj állandóan az elvesztett babáról, mert így kínzod magad.

Neki beszélnie kell róla. Csak az emlékek maradtak számára, azt ne vedd el tőle. Mindenki másképp éli meg. Lehet, hogy az elején nem akar róla beszélni, csak elvonulni, és magányában kisírni a fájdalmát, de aztán mindenkinél eljön az az időszak, amikor nagyon sokat beszél róla. Erre szüksége van, és te annyit tehetsz, hogy figyelmesen meghallgatod. Nem vár tőled mást.

Ne beszélgess állandóan olyanokkal, akik ilyeneket éltek át. Csak egymást hergelitek.

Akármilyen empatikus család, és barátok veszik körül, érzékeli, hogy senki sem tudja úgy átérezni a fájdalmát, mint azok, akik ugyanezt megélték. A sorstársak egyben azt is jelentik számára, hogy az élet nem csak vele ilyen kegyetlen, ráadásul láthatja, hallhatja hogy ki, hogyan állt talpra. Különböző túlélési praktikákat tanulhat, és könnyebben felvillan a fény a sötét alagút végén

Hidd el, tudom, mit érzel.

Nem tudhatod, ha nem élted át. Ne akarj minden áron mondani valamit. Sokszor egy őszinte ölelés sokkal többet ér minden szónál.

Hidd el, tudom, mit érzel.

Nem tudhatod, ha nem élted át. Ne akarj minden áron mondani valamit. Sokszor egy őszinte ölelés sokkal többet ér minden szónál.

"Tudom nyersen fog hangozni, de azért leírom"

Olvasd el mit nem szabad.

Annyira sajnálom............sok erőt kívánok Neked!

Az Ő szomorú tragédiájából talán egy kis vígaszt nyerhetsz.

Az alább leírt borzalom óta ismét állapotos és hamarosan életed ad egészséges Kisfiának.

Erősnek kell lenned............részvétem.

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__terhes..

17.45ös vagyok.

Igen, sajnos tapasztalatból írtam ezeket, bár nekem 3 hetes volt a babám, mikor elment. Hidd el, nem volt egyszerű, de mégis túltettem magam rajta, pontosan ugyanúgy, amiket neki írtam tanácsnak.

Nekem sikerült, 2 hónap után már újra olyan voltam a régi, fél évre rá pedig újra teherbe estem.

Nem azért, mert rossz anya vagyok vagy mert nem hiányzott. De, a mai napig gondolok rá, mi lenne ha.. pedig ennek már 5 éve lassan.