Otthonszülés, ha csak az anya akarja? (Bővebben lent. )

Kompromisszum: bababarát kórház,magán fizetős szoba, ahol apuka is ott alhat veletek pótágyon, apás szülés.

Kényelmes mint otthon, csak nem hazérdírozás az életetekkel, mármint a tiéddel és a babáéval.

Még mindig első. Nem elég, hogy bababarát, ez tény. Körül kell nézni, infókat kell kérni, akár itt, ezen a fórumon.

Nekem a 4. gyerekemnél költözés miatt kórházat kellett váltanom. Körülnéztem a helyiben, fenékkel jöttem ki. Tovább keresgéltem, és találtam olyan helyet, ami megfelelt az elképzeléseimnek. Most várom az 5. babát, újra oda megyek, mert már tudom, mire számíthatok. Sokan lehülyéztek emiatt a környezetemben, hogy miért nem jó a területileg illetékes kórház, de szerintem a szülést nem csak túlélni kell, hanem örök élménynek is kell maradnia.

A saját véleményemet inkább én sem írom le az otthon szülésről.

Szerintem sem dönthet egyedül az anya. Ahogy Te is írtad a baba közös, tehát szerintem az életéről, a kockázatairól is közösen kell dönteni. Abban az esetben amit leírtál az Apát tisztább gondolkodásúnak tartom.

Abortusz: Ebben sztem a nőnek több "szavazati joga" van.

Az ab.hoz nem kell az apa beleegyezése.

De én ugy érzem,hogy szülnék itthon.Az első könnyű volt...

Párom nem engedi,h itthon szüljem meg.. hisz az ővé IS. hiába én hordom ki,meg én szülöm meg..

Szüléskor, akkor is, ha az anyuka hüvelyén keresztül bújik ki a baba, akkor is CSALÁD születik. Apa igen fontos résztvevője.

Ezért két ember - anya és apa - közös döntése kell, hogy legyen.

Én kórházban szültem, apás szülés volt. Nagyon-nagyon jó, hogy apuka is végig velem volt, és közös élmény a baba világra jövetele. Ezért nem szabad apukát kizárni a döntésből. Még, ha nem vagy várandós, van időtök ezt megbeszélni :)

én már a baba tervezésekor is otthonszülésben gondolkodtam. a férjem hevesen tiltakozott, leginkább azért, mert az unokatestvéréék első babája halva született, méhen belüli fertőzés miatt, aminek ugyan semmi köze nem volt a szülés helyéhez, hiszen a baba már a pocakban meghalt, sajnos.

aztán terhes lettem, megnéztem egy csomó otthonszülős videót, párat megmutattam neki is, és elmondtam az érveimet, elolvastam tanulmányokat, könyveket, amikről neki is beszéltem. az utolsó pillanatig próbált meggyőzni, hogy menjünk mégis kórházba, bár tudta, hogy esélytelen, én ezt már eldöntöttem. ő nem akart ott lenni, bárhol is szülök, egyáltalán nem bírja az ilyen, általa véresnek gondolt dolgokat. úgy gondolom, a szülést nekem és a babának kell végigcsinálni, elsősorban a mi igényeinket kell itt figyelni, és csak másodsorban apáét.

a gyermekünk így itthon született meg, minden rendben volt, apa is megnyugodott. a többit is itthon tervezem, ha minden jól megy!

szerintem az a fontos, hogy az apa belássa, hogy nem neki kell itt küzdeni, ne ellenkezzen az anya ösztönével, érzéseivel, véleményével. beszéljék meg, persze, de ne az apa mondja ki a végső szót.

egyedül döntés szerintem nem jó kapcsolatra utal közös gyerek ügyben (mivel elméleti kérdés esetetekben inkább makacsság lehet, nincs tétje a cívódásnak;

abortusz ebben az esetben lehet a nő döntése, de gyereket szülni úgy, h. nincs közös nevező, az már rázósabb ügy :)