Még nem vagyok abban a korban hogy szüljek, csak érdekelne, hogy ma minden esetben csinálnak gátmetszést? Ha az anya nem akarja pl. akkor is megcsinálja az orvos? Mire jó ez a gátmetszés tulajdonképpen? Adnak érzéstelenítőt?

Kórházfüggő, orvosfüggő, hogy mennyire erőltetik.

Vannak olyan sötét orvosok, akik rutinszerűen megcsinálják, mindig. Plusz beöntés, borotválás, fekve kikötözés.

Keresni kell előre egy normális helyet, ha lehet. Vagy pedig nagyon talpraesettnek és erőszakosnak kell lenni ha nem akarod, de akkor már régen rossz.

Az lenne az értelme amúgy, hogy ha nehezen fér ki a gyerek, akkor a gát - mivel útban van és viszonylag gyenge szövet - extra igénybevételt kap és berepedezik, szétszakad. Ezért előre elmetszik, hogy ne repedjen be, mert így könnyebb összearrni, mintha repedt volna, könnyebben gyógyul, blablabla. És így nagyobb lesz a nyílás, könnyebben kifér a gyerek.

Egyébként azt mondják, hogy a gátrepedésért leginkább a kötött, háton fekvő helyzet felelős, a gravitáció is lefelé a gát felé húzza a gyereket. Valamint a siettetett, futószalagos szülések, amikor nincs idő tágulni. Ha van lehetőség különböző pozíciókat felvenni szülés közben, akkor kisebb az esélye a gátrepedésnek. A természeti népeknél és a természetesebb módon szülőknél elég gyakori a testhelyzetváltás és a fejet sokan guggoló helyzetben tolják ki. Gondolom nem véletlenül.

Mivel szikével vágják egy elé érzékeny és erekkel teli helyen, érzéstelenítést alkalmaznak. Ha amúgy is érzéstelenítettek a szülés miatt, akkor szerintem külön emiatt nem kapnak, bár nem vagyok orvos, meg minden eset más.

Én ha nő lennék, tuti nem engedném magamon, csak a levégső esetben. Szerintem az esetek legnagyobb százalékában simán el lehet kerülni, mégpedig nagyon egyszerűen.

De manapság már úgyis mindenki császárral szül karácsonyra, mert akkor érnek rá.

Első szülésnél azonnal gátvédelemmel nyitott a szülésznő. Ha lett volna erőm lehet megúszom a gátmetszést, végül kértem, mert minden második fájást kihagytam mert masszírozott. Előzőleg a vajúdás alatt lesétáltam a maratont, szóval én már meghalni akartam, nem nyomni. Lett egy icipici metszés, amit ollóval nem szikével csinál a doki. Tolófájás alatt, bőven jobban fáj a buksi kipréselése mint maga a csípés, ezért észre se veszi az ember lány, a szülés után mint a papírral elvágott ujj olyan érzés, nem kellemes, de túlélhető.

2hét alatt kipotyog a varrat és utána minden jó.

Második szülésnél kérdeztem a szülésznőt, hogy gátvédelemmel hogyan miként. Szerinte ha kell vágnak, mint egy repedés, de ha rajta múlik nem lesz. Na a lábam közt egymással veszekedett a doki meg a szülésznő. A doki szerint rossz szögben van a gyerek feje, nem fog kiférni, amim lehet repedni fog, a szülésznő szerint meg minden ok. Gyáva kukac vagyok, kértem egy incifinci csípést(szűkebbre vart a doki:)) 6nap után kivették a varratot, utána tényleg sprintelgettem, előtte se volt semmi bajom mondjuk, de megszűnt a gyógyulással járó feszítés, ami viszket is picit.

Ennél a szülésnél gyorsan vázolt a doki, hogy ha igaza van, akkor első nekifutásra a gátam végigreped, ahogy az a nagykönyveben áll, repedhet a hüvely is, rettentő csúnyán, és mire ő azt összerakja feljön a nap, hogy szidni fogom az eddig élt össze embert mert a lábadozás nem pite, garantálja, illetve ha nagyon peches vagyok akkor egy kiadós plasztika is várhat rá. és 24évesen egy leharcolt 70es pornós nunusa nem hiányzik nekem...

Hát nem. Szóval nekem a gátvágással semmi bajom nem volt, igaz icipicik voltak, gyorsan gyógyultak. Persze van aki ennek ellenére is végigreped.

Minden a szülőszobán dől el, hogy megy vagy sem a gátvédelem, elkerülhető e a metszés. Illetve a gátvédelemhez nagyon ragaszkodónak tudnia kell, hogy a repedés nem olyan jó ám (kontrollált vágás, míg a repedés akár a végbélig, vagy nagyon mélyen, azt összeorigamizni...)

Hallottunk már olyat is, hogy az orvos is a végbélig ment.

Csak azt nem tudom, hogy régen hogy szültek az asszonyok e nélkül.

A gátmetszéstől csak az fél, akinek nem volt. Először is nem érzed, mert a tolófájás jobban fáj. Másodszor, ha kell, akkor inkább, mint a repedés. Én repedtem, méhszájig, plasztikáztak utána, a gyerekemet nem foghattam meg a műtét miatt csak másnap délben, és két hétig bőgtem a fájdalomtól, se ülni, se állni, se feküdni nem tudtam. Ehhez képest egy kis szakszerű vágás leányálom. Ha nincs rá szükség, nem vágnak, de ennek nyugodtan utána lehet kérdezni előre, és ha ez fő szempont, akkor ez alapján kell orvost, szülésznőt választani.

Ami a korábban említett borotválást és beöntést illeti, a borotválásnak egyszerű okai vannak, nem mindegy, hogy ha vágni kell, akkor szőrdzsungelben kell-e keresni az utat, és össze tudja-e rendesen varrni a doki, plusz elfertőződik-e a seb, mert a szőrszálakon megtapadnak a kórokozók. A beöntésnél meg lehet nemet mondani, csak akkor ne legyen ciki, ha az elmúlt napi kajád végtermékét egy az egyben a doki és a szülésznő elé tolod.

Régen pedig voltak képzett bábák, úgy szültek az asszonyok, sok tapasztalattal és türelemmel, nem hanyatt fekvésre kényszerítve, de ezek ellenére meg lehet nézni a szülés utáni halálozási statisztikát a gyermekágyi láz, vérveszteség, le nem váló méhlepény, stb. miatt.

Én 06.26-án szültem, fogadott doki sem volt, csak az ügyeletre mentünk a férjemmel. Ott külön kértük, hogy nem szeretnék gátmetszést, menni fog anélkül is. Meg voltak döbbenve, aláírattak egy papírt, hogy ha mégis szükséges, akkor vágnak. Végül nem volt rá szükség, nem volt repedés sem... Megszületett a kicsi, megkaptam, aztán felálltam, mentem pisilni, és át az osztályra a saját lábamon.

Persze mi előtte gyakoroltunk egy kis gátmasszázst, meg jó sok szotyolát ettem..