Csak azért, mert félek a hüvelyi úton való szüléstől, kérhetek császárt? Vagy ilyesmire nincs lehetőség? És lehet olyan, hogyha nem elég együttműködő az anya vagy begörcsöl, és nem tud nyomni, akkor komplikáció lép fel, és "nem tud kijönni" a baba?
Nem egy egyszerű nyafogásról van szó. A nőgyógyászati vizsgálattól is rettegek. Ha belépek a várószobába, már felmegy a vérnyomásom és a pulzusom, de olyan durván, hogy nem egyszer ájultam már el azalatt, amíg vártam. Az egész hátterében egy nagyon durva gyerekkori baleset áll, aminek műtét lett a vége. Erre rájön, hogy az első pár nőgyógyászati vizsgálatomnál sikerült kifognom pár nagyon "kedves" orvost is, akik szűzen úgy megvizsgáltak, hogy azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány, és gúnyolódtak is rajta, hogy 20 évesen még szűz voltam. (Persze mondhatjátok, hogy ha a szexhez elég érett valaki, akkor ehhez is legyen az, de egész életemben egy férfivel, a vőlegényemmel voltam úgy együtt, és ő nagyon megértő, mert a szex sem megy könnyen.) De én nem elsősorban behatolástól félek, hanem az egész helyzettől. Szétterpesztett lábakkal ott nézik fél tucatnyian az ember legintimebb részét, és ettől kiráz a hideg. Meg minden vizsgálatnál felrémlenek az emlékek, ahogy kisgyerekként kiszolgáltatotva zokogtam, és nem segített senki. Legalábbis így éreztem. Persze segítettek, mert elkezdték rendbe rakni a szemérem testemet, de én azt éreztem, hogy bántanak. Évekig úgy aludtam el, hogy azon gondolkodtam, miért nem lehetett előbb elaltatni, aztán neki állni a dolgoknak, miért kellett látnom, éreznem, ahogy több férfi is "fogdoz" ott lent. Sokáig haragudtam a szüleimre is, hogy miért nem segítettek. Sosem nyafogtam, ha orvoshoz kellett mennem, de ha kontroll vizsgálatra vittek, akkor négyen fogtak le, hogy meg tudjon nézni az orvos. Persze most már tudom, hogy az én érdekem ezt szolgálta, de valahogyan mégsem tudom feldolgozni ezt az egészet. És félek, hogy mi lesz, ha ott is a gyerekkori emlékek jutnak eszembe, és lebénulok. Mert általában a nőgyógyászati vizsgálat alatt is totál "elvesztem a fejem", és mondhatja az orvosom, hogy lazítsak, az egész altestem görcsbe rándul, és lélegezhetek mélyen, lassan, hosszan, akkor sem múlik el. És én úgy szégyellem ezt az egészet, mert ha tudnék valamit tenni ellene, tennék. Mindig követem az orvos utasításait, mély levegő, "lejjebb csúszok", nem oda koncentrálok, és mégis megmarad a görcs, csak hosszabb idő után múlik el. És félek, hogy bajt okoznék ezzel a babámnak, mert hát gondolom nem ok nélkül kell nyomni, mert ha nem nyom az ember, akkor bent marad a baba (persze nem örökre, csak elakad, és gondolom akkor baja lesz) vagy nem is tudom, hogy mi történik. Nem igazán merek olvasni erről a témáról, mert megnéztem egy videót a vőlegényemmel, aminek az lett a vége, hogy zokogtam, hogy én nem fogok szülni, mert félek.
Akik hasonló gonddal küzdöttek leírnák, hogy náluk hogyan zajlott a szülés?
válasza:Nem biztos, hogy jót teszel magaddal ha császárt kérsz. Szerintem csak az orvos kifejezett utasítására szabad ezt a megoldást választani. A félelmed leküzdéséhez én az alábbit javaslom neked.
Keress fel egy kineziológust, aki oldásokkal tud neked segíteni. Nem egyszerű a félelmeinken túllépni, de sikerülni fog ha akarod.
válasza:Kérésre nem fogják megcsinélni a császárt. Esetleg elmész a pszichológushoz, aki talán javasolhatja a nőgyógyásznak. Vagy kivárod a szülés időpontját és az első pillanattól úgy hisztizel, h a szülésznők és orvosok nem fogják elviselni és műtőt nyitnak neked.
Én 24 éves koromig voltam szűz, velem is gúnyolódtak, de eszem ágában nem lenne császárt kérni emiatt.
válasza: válasza:Érdemes lenne pszichológus segítségével feldolgoznod ezt az egészet. Nem csak a szülés, de az egész szexuális életed miatt. Ha ez nem sikerül a szülésig, szintén pszichológustól vihetsz javaslatot a császárra. Érdemes lesz dokit fogadnod, és ezt a kérdést jó előre tisztázni.
Azt azért tudnod kell, hogy a szülés kicsit más, mint egy nőgyógyászati vizsgálat. Más tudatállapotba kerülsz, és szinte teljesen kizárod a külvilágot. Engem pl. sok minden egyáltalán nem zavart (fel sem tűnt), amitől máskor tartottam volna.
válasza:Van egy barátnőm, aki hasonlóan állt hozzá, bár neki még csak gyerekkori traumája sem volt.
Arra nem gondoltál még, hogy női nőgyógyászhoz menj?
A barátnőmnek ez segített.
Egyébként, mire a negyedik gyerekét szülte, már "lelazult annyira" hogy férfi orvossal szült. :o)
Egyébkét szülési videót tilos megnézni szülés előtt!! Bárkinek. Ugyanis kicsit sem mindegy, hogy az ember melyik oldalon van, és amit Te a videón láttál, azt úgy abban a formában élőben sosem látod...
Remélem rendeződnek a dolgok!
A császár egy veszélyes hasi műtét, csak indokolt esetben végzik.
válasza:Biztosan szörnyű volt ezt átélni, a megoldás pedig egy jó pszichológus lenne, aztán pedig keresni egy nőgyógyászt, aki elegendő időt szán rád, hogy megismerhesd, kialakulhasson a bizalom.
Még nem volt alkalmam szülni sehogy sem, de hasi nőgyógyászati műtétem volt, és azt garantálom,hogy sokáig szörnyen fáj a poci utána, gondolom császárnál is ugyanez van, úgyhogy én ezért inkább a sima szülést szeretném.
Tedd rendbe a lelked mielőbb! Sok sikert!
38 hkm
válasza:Sajnálom, hogy ilyen negatív élmények miatt van félelmed a szüléstől. Ha jól vettem ki a szavaidból az egyik legfőbb gondod ezzel az "intimitás" hiányától és a kiszolgáltatottságtól való félelem. Ha ez így van, nem a császár kérése a legoptimálisabb a probléma megoldására. Rendes szülésnél az orvosod, a szülésznő és a párod van bent aki nagyon sokat segíthet pszichésen, csakúgy mint a nőgyógyász akivel tényleg kialakíthat az ember egy bizalmi viszonyt ha jól választ. Császárnál a saját dokid mellett még van ott pluszban 1 vagy 2 másik orvos aki a műtét alatt segít, meg a műtősnő, a teljes anesztéziát biztosító személyzettel(2 ember), meg a műtősfiú és ha nappal van akkor még takarító is. A műtét alatt nincs rajtad ruha, nem tudsz mozogni egyedül, tehát a teljes kiszolgáltatottság. Egy sima szülés tud nagyon szép és megható, abszolút intim lenni. Nem a császártól szerettelek volna elriasztani, de a normál szülés minden szempontból jobb.
Le kell küzdened a rossz érzéseidet, ehez biztos idő kell és segítség. A pszichológus mellett szerintem találnod kell egy olyan nőgyógyászt aki neked nagyon szimpatikus, empatikus személyiség, akihez már a tervezett terhesség előtt járhatsz így ki tud alakulni egy bizalmi viszony kettőtök között és egy idő után feloldódnak a gátlásaid, és nagyon megnyugtató lesz számodra, hogy ő van ott veled a szülésnél. Nálunk ha valakinek fogadott orvosa volt a többi doki nem hogy meg sem vizsgálta, de nagyívben elkerülte az illető hölgyet. Ilyen esetben nem kell tartanod attól, hogy mindenki nyúlkálni fog!
Remélem sikerülni fog leküzdened a félelmedet és a végén szép élményeid lesznek a szülésről!
válasza: válasza: válasza:azt megkérdezhetem h mi az a gyerekori trauma ami miatt össze kellett rakni ott lent?
azt javaslom, h elöbb tényleg kérd szakember segitségét!
fogadj orvost, a női nődoki is jó ötlet!
a terhesség alatt is sokszor meg fog vizsgálni a doki, szoval nem csak a szülés van s mivel gyakoriak ezek a vizsgálatok(havonta) talán a végére jobban felengedsz, hisz alapjáraton az ember éventemegy dokihoz, de egy terhesség alatt 10vizsgálat is van kb...
s valóban, ott annyi minden lesz majd h nem lesz időd azon görcsölni h ki néz szerintem (a fájások, a babád utáni vágy, izgalom stb)
nekem császárom volt(sajnos)s igaza van annak aki irta h eléggé kiszolgáltatott egy helyzet...mind2 láb és kéz ki van kötve ilyen szijjal(egyik kézbe nekem infuzio volt, másik a testem mellé rögzitve)lábaid,meg ott lent nem érzel ugyan a spinális érzésteleités miatt(kb mell alattól)de én akkor is nagyon rosszul éreztem magam...persze csak a kicsi lebegett a szemem elött, s alig vártam h a világra segitsék. persze ha altatásos császár lenne, akkor ezt mind nem kell átélni, de ugy tudom h azt csak nagyon indkolt esetben csinálnak már, és gondolom te is hallani akarod majd a kisbabád első felsirását és látni őt születése után azonnal.
na meg a műtét után 1 napig szigoru fekvés(gerincszuri miatt) és közben a nővérke jön és mossa meg a lábad között a terepet ugye a gyerekágyi vérzéstől megtisztitva...nekem az is borzalmas kiszolgáltatott dolog volt napjában többször...
s hidd el, ha terhes leszel, nagyon sok mindent másképp fogsz látni...de remélem sikerül rendbe tenni kicsit a lelked és az életed elötte...vagy épp majd a szülés által lesz jobb, az is lehet! minden jót neked
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!