Hogy lehet ezt valaha is feldolgozni?

14:12

A császár nem kérésre működik. Aki már átélt 20.hét környéki "szülést", annak elmagyarázták, és elmagyarázzák, hogy miért nem császárral veszik el a babát.

Ne beszélj butaságokat légyszíves, mert nem úgy működik, hogy anyuka megrendeli a császárt...

Tudom miről beszélek, átéltem.

Én Nalador infúziót kaptam reggel 9től és éjjel 11kor volt egyetlenegy fájdalmam, amikor a burok repedt. Ennyi. Utána aludtam, karomban az infúzióval. Fél 4kor felébredtem hajnalban, hogy wcre kell mennem és mégsem az volt a gondom, hanem akkor jött a "baba". Utána pedig elaltattak, toltak küretre. Testileg nem éreztem semmi fájdalmat.

Reggel emeltek volna az infúzió adagján, de már nem kellett. Egyetlen egyszer sem mondták, hogy na akkor császár.

Mert ez NEM így működik abortusz esetén!

Kedves 14.27-es!

Az ikres válaszoló vagyok.

Ha megadod nekem a helyes választ a lányom kérdésére akkor elkezdek azon gondolkodni, hogy talán lehet abban valami igazság amit írsz, de addig nem.

A lányom minden nap megkérdezi tőlem: "anya, miért lettem én sérült?" és hozzáteszi " nem akarok sérült lenni, egészséges akarok lenni mint a többiek! "

Erre mit kell válaszolni? Én vagyok az anyja, én nem tudok rajta segíteni!

Miből gondolod, hogy ő boldog és teljes életet él így?

Nagyon könnyű idegenek felett itélkezni, nagyon szépen hangzik az abortusz ellenesség, de mint írtad még nem tapasztaltál meg hasonlót sem!

Zárójelben jegyzem meg, ezért nem akartam válaszolni. Csak magamnak okozok ezzel problémát és szomorúságot, pedig csak egy kétségbeesett anyukán szerettem volna segíteni.

Utolsó válaszolónak:

Igazad van és elhiszem minden nehézséget és fájdalmat. De minden gyermek így szenvedne? Nem lehet általánosítani, mert van mindenre példa. Én azért vélekedek így, mert mindent túl érzelmesen nézek és élek át, Te pedig a tapasztalataid miatt, amik nem valami kellemesek sajnos.

Igaza van az egyik válaszolónak, a kérdező nem is azt kérte, hogy véleményt mondjunk, hanem hogy segítsünk, hogyan dolgozza fel.

Én nem szoktam ítélkezni, csak sajnálom ezt a babát.

Feldolgozni pedig szerintem tudatosan lehet. Soha nem szabad elnyomni amikor fáj és beszélni kell róla. Mindenkivel, akivel úgy érzed, hogy szeretnéd megosztani. Nekem ha valami nagyobb bajom van, az segít a legtöbbet, ha a családból a lehető legtöbb emberrel beszélek róla. Persze csak akik iránt bizalmat érzek.Sírni kell és ha úgy jó akkor ordítani, ennek lesz egy folyamata, ahogy a gyásznak megvan a folyamata. Aztán majd elhalkul és egy emlék marad. Az, hogy mennyire fog a jövőben is fájni, egyénfüggő.

Ha már így lesz, kívánom, hogy a következő babától ne félj, ne hagyd, hogy ez a fájdalom kihasson a terhességedre, hiszen tudod, hogy nem fog megismétlődni ugyanaz.

Kedves Kérdező!

ÉN is azt gondolom, hogy jól döntöttél. A mi ismeretségi körünkben van 2 Down kóros kisgyerek. Az egyik a barátnőm kislánya, akinek nem volt választási lehetősége, mert minden eredménye jó volt, csak a szüléskor jött a sokk. Neki akkor volt a nagy fia 3 éves.A kicsi már elmúlt 1 éves, és az biztos, hogy sok boldogságot ad, de rengeteg szenvedéssel jár. Az egész családnak. A nagyfiú azóta kezelhetetlen, mert nem tudnak vele eleget foglalkozni, a barátnőmnek sokszor még enni sincs ideje, mert a kislányt kell hordani mindenhová. A férj dolgozik, sokszor még délben azt sem tudják ki megy a nagyért az oviba, .... Sajnos azt veszem észre, hogy az egész család kezd szétesni. A nagyfiú sokszor közölte már, hogy utálja a testvérét, utálja a betegségét, utálja az egész családját.

A másik történet. Ott hosszú éveket vártak a csodára, aki meg is érkezett. Tudták, hogy down kóros lesz, mégis vállalták, mert az utolsó esélyt a gyermekre benne látták. 3 éves a kislány, Ő az édesanyja szeme fénye, de ez nem mondható el az apukájáról. Hiába vállalta, mégis szégyenli. Szomorú!

14:00 vagyok

válaszoltam a prividre

Hát szívből kívánom a legjobbakat nektek és valószínű hogy én is így döntöttem volna a helyedben.Kitartást és sok-sok erőt!!!!

Majd írj!

Szia.

Megkell mondjam végig pityeregtem az összes hozzászólást és a kommentjeidet is.Minden elmondatk az elöttem írok én csak annyit mondanék:Igen Ő a Te kis angyalkád!Nagyon erős vagy amiért ezt a döntést hoztad.Szívem minden melegével kívánok nektek rengeteg erőt a következő hónapokra!!

Én ugyanigy döntöttem volna.