Most vagyok 6 honapos, elso. Oszinten mennyire faj a szules? Nem lehet semmihez sem hasonlitasni, gondolom, de megis ettol valaha fajdalmasabb dolgot megeltetek mar?

Attól függ, hogy mennyire görcsölsz rá és paráztatod be magad előtte.

Lehet kérni fájdalomcsillapítót, sok okos dolgot feltalált már az orvostudomány.

A szülés is olyan téma, ami mindenkinél más. Van, aki könnyen átéli, van aki viszont gyötrelemként éli meg azt az X időt, amíg vajúdik a gyerekkel és megszületik..

Én 7főre vagyok kiírva, szintén első gyerek, de olyan szinten nyugodt vagyok, hogy azt el se tudom mondani neked. Körülöttem mindenki sík ideg, hogy mikor lesz meg a baba, stb.

És hozzá teszem én EDA-t se kaphatok régebbi műtétek miatt.

Könnyű szülést és jó babázást :)

Hogy kinek mennyire fáj, sok mindentől függ. sajnos a félelem megsokszorozza a fájdalomérzetet :(

Persze, fáj, de hidd el, ki lehet bírni, ha nem arra figyelsz, hogy mennyire.. Az összehúzódásokat próbáld meg pozitívan fogadni, azoknak a jó oldalára koncentrálni: minden egyes fájással közelebb vagy ahhoz, hogy megszülessen a babád! Én 4x szültem, mindegyiket fájdalomcsillapítás nélkül... és ha nem lennék már 40 és anyagilag is bírnánk, minden félelem nélkül szülnék akár többet is. Szóval azért kibírható :) Igen, fáj, de ez a fájdalom elhomályosodik akkor, mikor meghallod a babád sírásár. Az agy jótékonyan dolgozik, arra emlékszel később is, hogy fájt, de magát a fájdalmat nem tudod felidézni.

Nagyon-nagyon fájt nekem, soha ilyet nem éreztem, pedig tavaly volt egy tüdőműtétem, az sem volt piskóta.

Üvöltve vajúdtam az utolsó órát, igaz, előtte még vigyorogtam. De az az utolsó óra az majdnem halál volt. 5 perccel sem bírtam volna tovább, ordítottam, vergődtem, reszkettem, a férjem vizes ruházott, erőm nem maradt semmi.

A kitolás már núdli volt végre, amikor pedig kibuggyant, rámjött a röhögőgörcs, a gátmetszés sem fájt, túléltem, gyalog mentem le a gyermekágyra és azonnal pisilni.

Ennél szerintem nincs fájdalmasabb dolog a világon, legalábbis én még nem éreztem ilyen mértékű fájdalmat azelőtt, de kibírható és utána tényleg elhalványulnak az emlékek.

Első babámat születem 8 hónapja 18 órás vajúdással, de nagyon-nagyon megérte a szenvedést, sőt alig várom a következő szülést (még csak tervben van a következő babánk).

Szóval előre ezen nem szabad görcsölni!

Kívánom, hogy könnyű, gyors szülésed legyen!

Szia!

Én a harmadik babaámat várom.

Mindkettő hosszú volt , de a második jobb volt.Érdekes, hogy jobban fájt de mivel tudtam mi is fog történni tudtam a fájdalmat kezelni....ez itt a kulcsa a dolognak!!!

Okos dolog, hogy kérdezel, tapasztalatokat gyűjtessz, és igenis hallgass meg olyanokat is akik nagyon megszenvedték mert azt is tudnod kell, hogy az milyen.( nem arra gondolok, hogy olyat ahol probléma volt mert az csak idegessebbé tesz!!)Hanem mondjuk engem:) Akinek elég nehéz volt mindkettő.

Fájdalom??: hát igen egy nagyon csúnya szóval tudnám kifejezni(k-val kezdődik,pedig én nem szoktam csúnyán beszélni)mennyire is fáj!!:)) de a nagy fájdalom része a végén már viszonylag rövid ideig tart.

Elfáradsz már a kitolási szakaszra.-Ezért azt javaslom,hogy mikor lassan eljön az idő pihenj nagyon sokat, ezzel fel tudsz készülni.

Amik szerintem a szülésnél fontos dolgok: Jó légzés(taktikák!!), ha odafigyelsz a légzésedre az nagyon sokat segít(még a fájdalom is enyhébb), a jó póz megtalálása(nekem a vajúdáskor a labda, a kitoláskor a félig ülő póz jött be), a párod vagy valaki jelenléte aki megnyugtat, jó szülésznő (nekem nem volt fogadott de nagy szerencsém volt velük), és jó doki!!

Szerintem ilyenkor kerek minden.Ja és egy kis homeopáthia!!!!

És tényleg igaz az, hogy amint meglátod a babád és a kezedbe fogod mindent elfelejtessz!!...egy időre:)Szerintem ez olyan amit soha nem felejt az ember.

Sok sikert!Könnyű szülést és jó egészséget kívánok!!

Remélem tudtam segíteni!!