A császármetszés nem szülés? Nem tudom feldolgozni

Remélhetőleg az idő segít, de ha nem, az önsegítő csoport jó ötlet. A kisfiadat is megszülted, csak máshogy. Ráadásul dupla fájdalommal (vajúdás és műtét utáni dolgok) Más is mondta nekem, hogy nehéz volt ezt elfogadnia, de neki aztán helyre kerültek a dolgok. A legfontosabb, hogy mindketten jól legyetek! Minden más csak utána jön.

#6: Igazán "kedves" vagy! Az, hogy büszke magára, nem jelenti azt, hogy lenézte azokat, akiknél csm lett a vége. Képzeld, én is örültem neki, hogy a kisfiunk hüvelyi úton, viszonylag kevés beavatkozással született meg, ugyan rá büszkébb voltam, mint magamra. Hosszú vajúdás volt (24+ óra), nem tágultam, ha ő nem tart ki vagy a kórházban más a protokoll, akkor császár lett volna. A másodiknál a fekvése miatt valószínűbb volt a császár, de szerencsénk volt és hozzáértő ügyeletest fogtunk ki, így a hagyományos kijáraton át érkezett. Ott is büszke voltam a babára, az orvosnak pedig köszönöm.

Inkább gondolj arra, mekkora szerencse, hogy egy olyan korszakban élünk, ahol a császármetszés létezik és rutinműtétnek számít. Kétszáz évvel ezelőtt még nagy valószínűséggel belehaltál volna a babával együtt a szülésbe.

Annak örülj, hogy éltek és jól vagytok. Elhiszem, hogy rossz lehet, hiszen nem így tervezted, de ez nem rajtad múlt, semmit sem tehettél volna máshogy. Én is császárral születtem, a férjem is, hidd el, soha senkit (minket sem) nem érdekelt, hogyan jöttünk a világra.

Ugyanúgy vajúdtál, ugyanúgy fájt neked is, sőt neked a császár miatt még most is fájdalmas lehet, semmivel nem tettél kevesebbet ezért a babáért. Ettől függetlenül meg tudom érteni, miért érzed így magad. Ez egy álomkép volt, ami nem valósult meg, most egy kicsit szomorú vagy miatta, de idővel nem fogsz rajta annyit agyalni. Koncentrálj inkább a picire, legyél vele sokat, olyan gyorsan nagyok lesznek. Jó babázást!