A császármetszés nem szülés? Nem tudom feldolgozni
3 éve szültem a kislányom természetes uton és egy pozitív élmény volt bármennyire is fájt. Büszke voltam magamra, hogy minden beavatkozás nélkül természetesen meg tudtam szülni.
Viszont 2 hónapja szültem a kisfiamat. Szintén megindult a szülés természetesen,hasonlóan mint a kislányommal. Viszont sok óra vajúdás, oxitocin ellenére se haladt semerre a szülés és a doki úgy döntött, hogy a baba és az én egészségem érdekébe császárral fejezzük be ezt a terhességet. Borzasztóan éltem meg, hogy nem tudtam megszülni. Még csak nem is élem meg úgy, hogy megszültem hanem, hogy csak kiszedték belölem és én semmit se tettem, hogy világra jöjjön.
Hogy lehet ezt feldolgozni? Voltvalaki hasonló helyzetbe?
Nem érdem a természetes szülés! Ezt értsd meg.
9 hónapig hordtad mind a kettőt becsülettel. A fiad életét mentették meg aznap és örülj, mert 150 éve még simán ottmaradtatok volna.
Van 2 szép gyermeked, akiknek van egy szuper anyukájuk. És életben vagytok.
Sokan meg azon siránkoztok, nem "szültetek".
Ezen a Császárvonalas Veruson full ki vagyok bukva, mert passzív-agresszív módon hergeli az anyákat bűbájos mosolya mögé bújva, hogy márpedig mindenkin erőszakot követnek el, akit császároztak-mindez a sajàt agybajából táplálódik, mert ő sem tudott természetesen szülni.
Nekem is volt császárom, de egy percig nem éreztem azt, mint ti, hogy nem szültem meg. Jó tuti pszichopata vagyok (Verus szerint biztos), mivel mélységes gyászt kéne éreznem, amiatt hogy "elvettek tőlem vmit" -szeret ilyen drámai lenni.
De nem vettek el semmit, mert így volt a legjobb, nem sérültünk és majd mindennap eszembe jut, de jó, hogy ma már van császár, mert lehet a fiam sem élne, ha megszültem volna hüvelyi úton. És a szülés főleg róla szól, az ő nagy napja a születés, nem csak és főleg az anyáé. Ketten vagytok a buliban, de róla szól. Az orvosi team a császárral megadta a gyerekednek a legjobb életkezdési feltételeket és légy hálás, ahogy én is az vagyok, nem kell fejlesztésre hordanom egy sérült (fizikailag, akár szellemileg) gyereket pl. Mindennap érzem, làtom, hogy ott a heg,.eszembe jut a fiam, és volt idő mikor attól tartottam elítélnek emiatt, hogy így született. Aztán rájöttem 1 életem van és sok unatkozó, mindenből is problémát kreáló házi mami, akik esetleg belénk is teszik az ideget, hogy másképp szültünk, mint kellett volna.
Most őszintén?? Számít a végén bármit is?
A természet jól megleckéztetett, és meg is érdemelted!
3 éve büszke voltál magadra, hogy természetes úton meg tudtad szülni? Ez nem a te érdemed!
És gondolom, akkor lenézően gondoltál azokra, akik császárral szültek, pláne akik prog. császárral.
Most megtapasztalod a másik oldalt.
Aki magasan hordja az orrát, az tud nagyot bukni.
Hogyan lehet ezt feldolgozni? Úgy, hogy szépen átgondolod, hogy mi a jobb nektek!
1, Békesen nevelgetitek a férjeddel a két szép gyereketeket. VAGY
2, Nevelgetitek a lányotokat és közben gyászoljátok a szülés közben elvesztett fiatokat. VAGY
3, Az apja egyedül neveli a kislányotokat, mert te a fiatokkal együtt belehaltál a szülésbe.
Szerintem a lehető legjobb variáció valósult meg! Örülj a családodnak és ne néhány idióta agytekergetésén keseregj.
Én napokig vajúdtam mire sos császár lettem. Ha nem leszek az a fiam és én is lehet belehalunk. Büszke vagyok a testemre és a hegemre a hasamon arra hogy ekkora fájdalmat kibírtam és hogy milyen gyorsan regenerálódott a heg és a testem. Szerintem természetes szülni is megterhelő meg császárralis. Császárnál még hetekig alig tudsz felülni felállni és mégis szoptatnod kell mégis sétálnod kell stb...
Számomra ijesztő ha valaki így áll a szüléshez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!