Elszúrtam az aranyóránkat?
Természetes úton szültem, egyből rám tették a picúrt, 2 perc után én vágtam el a köldökzsinórt is. Utána elvitték lemérni, pelust kapott és bebugyolálták kifogóba. Odaadták apukának, majd az ölében volt amíg megszültem a méhlepényt és összevarrtak lent.
Csak ezután rakták rám, nagyjából 30 percig volt tőlem távol.
Utólag olvastam, hogy az aranyórában milyen fontos a bőrkontakt.
Rám kifogóban rakták bebugyolálva bölcsőtartásban. Vagyis csak az arcához és a kezecskéihez tudtam hozzáérni amikor simogattam. Szoptatni próbáltam bölcsőtartásban, de nem tudott szopni.
Szóval az a “meztelen teste hozzáér az én testemhez” bőrkontaktus nem volt.
Nagyon lelkis vagyok és lelkiismeret fordulásom van, hogy elszúrtam a lehetőséget. Ráadásul csak 1 óra volt.
Elszúrtam ezt, vagy ilyen a normális aranyóra?
Csak az reagáljon kérlek, aki nem bántani akar, így is szarul érzem magam.
20as kérdező,
Nálunk (külföld) kétórás aranyóra van, ami alatt egyáltalán nem viszik el a gyereket. Szóval ha csak nem két órával később szülik meg az anyák a méhlepényt, a kérdésedre a válasz: igen. Sokan. Merem remélni, hogy a többség.
A legnagyobb jóindulattal írom, hogy keress egy pszichológust. Van egy vattacukorfelhő elképzelésed arról, hogyan kellene csinálni az anyaságot és teljesen kétségbe esel, ha valami nem úgy alakul. Ebbe bele fogsz őrülni. A zárt osztályon fogsz kikötni 3 éven belül.
Ha utána néztél az aranyórának, bizonyára azt is tudod, hogy pótolható. Nem tökéletes, de elég jó megoldás.
egyrészt, a tökéletes maszlagot jóval a gyerekválllaás előtt el kellett volna engedni, de most sem késő, keress egy jó pszichológust. spoiler: semmi, de semmi nem fog tökéletesen, az általad istenített kézikönyvet vagy influencert betűről-betűre követve történni.
de ha ez megnyugtat, engem 25 éve megszültek és azonnal vittek is az inkubátorba, annyira adtak át anyámnak, hogy kézbe vegyen, rám mosolyogjon, és indíts továbbfejlődni. (nem jöttem nagyon korán, csak jól megleptem őket) sőt, fokozom a mamahorrort, nekem tejet adó anyám is volt, mert anyámnak nem volt elég teje és akkor éppen nem tápszereztek ha volt elérhető donor. és valami egészen hihetetlen módon mégis szeretem az anyámat. nem ezeken a modern találmányokon múlik a dolog.
A mi generàciónk születésénél kb. senkinek nem volt aranyórája. Sőt a szüleinket meg csap szopizni vitték be. Biztos segít valamit, ha van aranyóra, de azért nem lett se a szüleink se a mi teljes generációnk lelkileg sérült. Vagy ha mégis, akkor azért nem olyan nagy baj az a lelki sérültség sem akkor.
De nekem nehezen érthető, hogy vajon hogyan lehet bárhogy mérni az aranyóra hatását.
Van egy óra vagy kettő, amire ráépül mondjuk 1-2 év legalább, mire mérni tudod a kötődést. Kijön, hogy mondjuk az aranyórát megtartók között jobb a kötődés. Honnét tudod, hogy nem az az egy-két év számított? (És még akkor is felmerül, hogy ki a minta: Vajon nem a szövődménnyel rendelkező szüléseknél nem lesz többségében aranyóra? És nem az befolyásolja inkább 1) hogy milyennek mérik a kötődést, mert lehet a gyerek jól kötődne, csak amúgy több a sérült gyerek 2) hogy hogyan kötődik a gyerek?)
Nekünk sem volt aranyóra, nem is izgattam miatta magamat. Másfél évig szopizott, és imádjuk egymást. 3 éves múlt már.
A kötődés nem attól függ, hogy hogy szülöd meg, vagy hogy mennyi ideig tart az aranyóra, sőt, szerintem nem is attól, hogy szoptatod, vagy tápszeres. Attól függ, hogy összességében mennyire szereted, mennyire állsz rendelkezésére, mennyit öleled. Jó babázást!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!