Egyes anyák miért mártírkodnak ha kell ha nem?

Le fogtok pontozni de nem érdekel. Ennek semmi értelme, hogy felidegesítitek magatokat tök feleslegesen. Természetes vagy nem ha nem bírok kére. Ettől nem eszek rosszabb ember, anya! Sok olyat csinálunk ami nem természetes. Sokan fizetnek olyan embernek aki erre esküdött fel hogy gyermekeket segítsen a világra és segítsen a nőknek más nőgyógyászati problémákban. Vagy megvesszük a légzésfigyelőt amit régen nem tettek és a természet néha elvette a gyermeket. Tehát nem értem ezt a lenézős dolgot egyik irányból sem. Ez egy apróság a világ gondjaihoz képest. És senki nem fogja elítélni egyik választást sem.

34 heteske

Szia!

Én 18 órát vajúdtam, de csak az utolsó órában tudták az epit bekötni, mert csak akkor kezdtem el tágulni. Ha a terhesség alatt megérzi a baba, milyen a lelki állapotunk, akkor a szülésnél is megérzi. Szerintem neki is kellemesebb lett volna ha a vajúdási idő kellemes hangulatba telik el. Én arra készültem, hogy végig beszélni fogok hozzá, simogatom a hasam. Így viszont végig rosszul voltam, állandóan a wc-re jártam, hánytam. S a végére olyan fáradt voltam, csoda hogy megtudtam szülni normál szüléssel.

hát nem tudom, h ki mártírkodik és ki nem, nem tudom, kikkel találkoztál és azok hogyan adták elő. egyet tudok: én annyira rettegek mindenféle tűtől, pláne, amit a gerincembe adnak, h eszembe sem volt fájdalomcsillapítót kérni.

egy sima tűszúrástól el tudok ájulni, pszichésen hisztis vagyok ezen a téren, én inkább vajúdtam, mint, h egyszer is megbökjenek. pláne egy gericbe történő szúrás? előttem az elbegett, h te jó ég, nehogy én legyek az az egy százalék (vagy mennyi), akinek eltolják és egy életre lebénulok...

mindkét gyerekemet fájdalomcsillapító nélkül szültem, az egyikkel három órát fájtam, a másikkal egyet, de szerintem ez a parám a tűtől gyorsította meg, h nehogy bármiféle tűs beavatkozás legyen.

ráadásul mindkét alkalommal amint meg volt a baba, el is felejtettem a fájdalmat és az összes horror számora a szülésből a gátvarrás volt. na arra a fájdalomra a mai napig emlékszem és nekem az volt a poklok pokla - dehát ugye mindenkinek más a fájdalom küszöbe.

és ha valaki átéli a csodát, akkor tök mindegy, h tűvel vagy anélkül, természetes úton megszülni egy gyereket, az akkora ajándék az élettől és akkora csoda, megismételhetetlen és fantasztikus, h tök mindegy,h fáj vagy nem fáj a végeredmény úgyis a baba :) különbenis ennél már csak keményebb dió a dackorszak és a mindenért bőgök hiszti, ami napokig is eltarthat, míg a szülés egyszer történik meg és eufória a vége:)

A magam részéről abszolúte nem értem, miért lesz valaki rosszabb anya attól, hogy nem akar akár egy fél napon át szenvedni pusztán csak azért, mert a "természetesség" híve. Ezzel az erővel tiltsuk be a mesterséges megtermékenyítést is, mert milyen dolog már, hogy beleszólunk a természet rendjébe... Vagy ha betegek vagyunk, neogy már beszedjünk valami gyógyszert, mert a természet rendje az, hogy ha elég erős az adott ember szervezete, akkor úgyis legyőzi a betegséget, ha meg nem elég erős, akkor meghal. Tiszta sor: ez a természet rendje. Az erős életben marad, a gyenge meghal. Szerintem itt egy totális kavarc van. Ha lehet valamit könnyen csinálni, miért csináljuk nehezen? Ha Makótól Jeruzsálemig lehet autóval menni, miért mennénk gyalog? Mert az a természet rendje?

Az egyik fenti válaszoló egyébként nagyon nagy igazságot írt arról, hogy az ún. "tökéletes anyák" hogy ki tudnak akadni a "nem tökéletesekre". Mert ugyebár aki nem képes szoptatni, az nem jó anya, vagy aki császárral szült, szintén nem jó anya. Mintha az a szerencsétlen nő tehetne arról, hogy idő előtt elapadt a teje... Ismerek pár ilyen "tökéletes anyukát": állítom, hogy az ő gyerekeik jobban félre vannak nevelve, mint a "nem tökéleteseké".