Egyes anyák miért mártírkodnak ha kell ha nem?

Itt pontosan arról van szó, mint amikor az a kérdés merül fel, hogy

1. Császárral szültél? Rossz anya vagy.

2. Nem tudsz szoptatni? Rossz anya vagy.

3. Érzéstelenítővel szültél? Ugyancsak rossz anya vagy.

Sokan sajnos presztízskérdést csinálnak ezekből a dolgokból. Persze azok, akiknek flottul megy/ment az adott téma. Én sem értem, miért kell lenézni azokat, akik igennel válaszolnak a fenti kérdésekre... Nagyon szomorú, hogy sok nagyon okos nő is ezekben látja a JÓ ANYASÁGot. Szerintem nem ezen múlik! Törődjön a gyerekével, reagáljon a jelzéseire, tanítgassa, nevelgesse, fogadja el, nevelje fel szeretettel.

Ha az érzéstelenítésnél tartunk: én nem kértem, adták, mert az orvos szükségesnek ítélte a kéjgázt a gyorsabb táguláshoz. Mondtam neki, hogy bírom még nélküle, de azt mondta, jobb lesz úgy. Hát nem kezdtem kézzel-lábbal tiltakozni, hogy én márpedig természetesen akarom. Igaza volt, és ő több szülést látott mint én:)

Bizonyára tényleg ki lehet bírni fájdalomcsillapító nélkül, de ha van, nem árt, sőt van úgy, hogy szükséges, akkor miért ne segítsen magán mindenki úgy, ahogy tud?

Az utolsó előtti válaszolónak üzenem, hogy pont ez a lényeg. A babának bizony nem használ az érzéstelenítés!!!

Zita

Lehet ezen bármit megmagyarázni, statisztikákat követelni, magunkat mentegetni, a légyeg az, hogy ha valaki kiír egy ilyen kérdést, az biztos, hogy lelkiismeretfurdalást érez. Az, hogy más szépíti itt a dolgokat, hogy nem azonos a fájdalomküszöb stb. nem fogja ezt a lelkiismeretfurdalást csökkenteni.

Mint ahogyan a terhesség alatti hajfestés, szoláriumozás, stb. is megmagyarázhatóan nem árt a babának. Aztán hosszú évek után majd kiderül, hogy mi ártott és mi nem.

Hajrá!!! Aki akarja, csak csinálja nyugodtan, szabad orszában élünk, szabad akarattal.

Én igyekeztem, és a mai napig is igyekszem csökkenteni annak az esélyét, hogy ártsak a kislányomnak akár közvetlen akár közvetett módon.

Zita

És végül itt egy szakértői véleméy erről az "oldalról":

"Kérdés: Szeretnék olvasni a szülés közben alkalmazott epidurális érzéstelenítés előnyeiről és hátrányairól. Orvosom nem ajánlja, ismerőseimtől viszont pozitív visszajelzéseket kaptam erről a módszerről.

Válasz:

Azt mondják, az érme vagy írást vagy fejet mutat, amikor leesik. Persze néha fennmarad. Kétféle orvos van: aki szent híve az epidurálnak és van, aki százféle okból ellene van. Én talán a fennmaradt érme lehetnék.

A tények: az EPA egy orvosi beavatkozás, amelynek értelemszerűen van számszerűsíthető kockázata önmagában is. A szülészen kívül szakképzett aneszteziológus jelenlétét is igényli, még akkor is, ha sok helyen maga a szülész gyakorlott benne és elvégzi, de ha szülészeti szövődmény merül föl, az ő feladata onnantól Ön és gyermeke, tehát "anesztest" kell hívnia. Ha talál.

Valóban hatékonyan csökkenti a fájdalmat, de tudjuk, hogy az egyének fájdalom érző és tűrő képessége rendkívül különböző. Huszonéves tapasztalatom, hogy a gyermeküket igaz megéléssel váró anyák kevesebb fájdalmat éreznek, mint akik ambivalensek, vagy urambocsá, kissé negativisztikusak a gyermek érkeztével. (ennek hátterében a jó ég tudja, hányféle lelki tényező lehet, de tipikus szélső példa, amikor előbb a terhesség, aztán kapkodva az esküvő...) Sokkal fájdalmasabb az a szülés, amely előtt "kellően informálódva" valamennyi ismerősünk zömmel rémtörténetét meghallgattuk az ő vagy barátnője szüléséről.

Ami mérlegelendő: mi ér többet: az Ön teljes fájdalommentessége és ezzel párhuzamosan (mivel csökkennek vagy hiányoznak bizonyos ingerek) a kisebb együttműködési képessége, avagy tudatosan megélni, bekalkulálva egy adag fájdalmat is, és világra hozni egy új életet. Sok császáros kismama az altatás után évekkel azt mondja: csak azt sajnálja, hogy nem ismeri azt az élményt, amikor a baba kibújik és felsír. A EPA ennél egy fokkal bensőségesebb, de azért tényként szögezzük le, hogy egyértelműen magasabb a szülésbefejező műtétek száma. Az is igaz persze, hogy a menet közben esetleg szükségessé váló császárnak szinte rögtön neki lehetne állni.

A döntés az Öné. Azért biztos érzi, hogy titokban szimpatizálok az Ön természetességre törekvő kezelőorvosával...

Dr. Nagy László"

forrás: [link]

Zita