Miért nézik le sokan azokat, akik nem tudnak szoptatni vagy akik császárral szültek ráadásul akaratukon kívül? Ők nem ugyanolyan anyák?
Én tudok szoptatni, de hallottam a minap a rendelőben egy hölgyet mellettem, aki beszélgetett egy másik anyukával és nagyon lekezelő stílusban azt mondta neki, hogy nem érti, hogy nem tud szoptatni, neki a tej egészen a szoba másik feléig elspriccel, annyi van neki. Egymást miért kell ennyire megalázni és miért különb, aki szoptat? Én nem érzem magam felsőbb rendűnek azért, mert tudok szoptatni. Szerencsés vagyok.
Én is császárral szültem, általában ezen meglepődnek az emberek és nem kérdezgetnek a szüléssel kapcsolatos élményeimről. Azt mondta a kórházban az egyik szobatársam, hogy mi ne szóljunk semmit, nem tudjuk mi, hogy a gátmetszés után mit élnek át a simán szülő nők. Ezt tényleg nem tudjuk, de ők meg azt nem tudják, hogy mi mit éltünk át. Utálom azt is, hogy egyesek lesajnálnak, hogy nekem nem volt részem sima szülésben. Na és? Nekem őszintén nem hiányzik, mert nem ez a fontos. Miért kezelnek úgy, mintha mások lennénk? Mi is anyák vagyunk.
Én nem nézem le azokat akik nem tudnak szoptatni, csak azokat akik szoptathatnának, de ezt mégsem teszik.
És sztem az nem kifogás, hogy kevés a tej.
A táplálkozástól függ.
A környezetemben is van kettő anyuka is akik ilyenek.
Nem is értem, miért könnyebb éjszaka a tápszert csinálgatni, mint kényelmesen megszoptatni a babát.
Szerintem ezek az emberek tényleg buták. Én simán szültem 2x is, sokáig szoptattam mindkettőt, de soha nem éreztem, hogy le kellene kezelni valakit mert császáros vagy mert nagyon szeretett volna, mégsem tudott szoptatni.
Az anyaság témában nagyon eltérőek a vélemények, nézetek, engem azért néznek le mert még szopik a 2,5 éves fiam és ennek sokan hangot is adnak, még a gyerekorvos és a védőnő is. Pedig csak reggel szopizik egy picit ébredés után, nem egész nap van rajtam.
Kellemetlen érzés ha mások valamiért lenézik az embert és engem ez mindig nagyon feldühít és el is keserít. Nehéz megvalósítani, hogy az ember ne hallgasson rájuk.
Inkább el kell fogadni, hogy ez így van és valószínű így is lesz, mert mindenki bizonygatni akarja, hogy Ő jó anya...de ennek mi értelme???
Állítólagos barátunk mondta nekem a minap, hogy most már akár szülhetnék is egy gyermeket!
Ugyanis császáros voltam. Most itt fekszik mellettem a gyönyörű 3 hónapos fiam, de szerinte most már akár szülhetnék is egy gyereket. Jó nagy gyökér, mi más!
Mert mi nők gyakran nagyon buták tudunk lenni. Versenyzünk ha kell, ha nem. És igazolni igyekszünk, hogy az amit, és ahogy mi csinálunk a legjobb a világon, minden attól eltérő rossz. Engem is maceráltak eleget a szoptatás miatt, pedig azon kevesek egyike lehetek, akiknek tényleg genetikusan nem megy (kezdve a befelé forduló mellbimbóval, az összes tejszaporító cucc teljes eredménytelenségén át, egészen odáig, hogy 40kg-ra fogytam bármit is ettem, a tejem meg szinte átlátszó volt). Még mindig rossz rágondolni, és útálom, ha megkérdezik: "szopik még?". Ha rávágom, hogy igen, nincs sajnálkozó pillantás, és a téma le van zárva. Szóval füllentek a nyugalmamért...:(
A császárról meg annyit, hogy sokan annyira buták, hogy azt hiszik, ezt kéri, aki így szül. Hát nem gondolnám, hogy olyan lányálom (bár én nem így szültem). Szóval ne törődj az ilyenekkel. Egyébként is, a baba korának előrehaladtával egyre fogynak itt is a szuperanyukák:))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!