Apás szülés. Hogy vélekedtek róla?
Bent volt apuka a szülésnél nálatok? Hogy élte meg? Próbáltál rá hatni?
A férjem a kitolási fázisnál most úgy gondolja, hogy nem szeretne bent lenni, majdcsak akkor ha már megvan a baba. Nekem ez ellen nincs kifogásom, nem szeretném, ha esetleg olyan élményeket szerezne, ami később valahol, valamire kihatna. Úgy beszéltük meg, hogy ott lesz és majd ha úgy érzi, akkor kimegy, ha nem, akkor bent marad.
Viszont bárki kérdezi, mindig jön a meghökkenés, hogy miaz hogy nem akar bent lenni? Élete legszebb élménye lenne, stb. És én miért nem állok ki magamért, hogy márpedig ha én ezt végig csinálom, akkor a minimum, hogy mellettem van!?
Nekem ez fura. Tényleg erőltetnem kéne ezt? Nektek mi a véleményetek?
Nekem teljesen mindegy ki hogy dönt, csak pont azt a virtust nem értem, ami itt is előjött. :) Azért, mert nem vagyunk egyformák és valakinek így a jó, míg másnak úgy, miért "ugranak egymásnak" emberek/nők és miért kezdenek el győzködni, hogy nekünk is jobb lenne úgy?
Voltunk szülésfelkészítőn, elmentünk egy szülésznőhöz páros felkészítésre is, ahol megtanult egy csomó masszázs technikát a férjem és talán ő is ízelítőt kapott abból, hogy hogyan tud majd segíteni nekem. Lelkes, a vajúdásnál mindenképpen támogatni akar, de részemről a kitolási szakasz már az a szakasz, ahol nem bánom, ha úgy dönt, hogy nem bírja, mert ahogy mások is írták, legszívesebben én is kimennék a saját szülésemről. Ha úgy dönt marad, nekem oké. Ha úgy dönt, hogy megy, nekem az is oké. Nem érzem, hogy nekem ott még segítség tudna lenni bárki is, bármiben, ami miatt fennakadnék ezen (szintén egyedül szenvedős vagyok egyébként). Egy a lényeg, hogy ne traumatizálja semmi. Se látvány, se érzés, se mondatok, se semmi. Szerintem ez tök rendben van, ettől én nem fogom kevésbé szeretni, hiszen az út nagy részében mellettem lesz.
Akkor van gond, ha a nő igényli a férj bentlétét, de a férfi ettől teljesen elzárkózik. Minden egyéb megoldás, ami mindkét félnek jó, szerintem rendben van és elfogadható.
válasza:Ha a férjemen múlik nem jön be de elmondása szerint tudta, hogy én szeretném ha bent lenne így bejött.
Ahogy mesél másoknak a szülésről, szerintem sokkal nagyobb trauma volt neki mint nekem. Vákuumozni kellett, nagydarab nővér préselte ki a hasamból a gyereket. Nekem abszolút nem volt rossz élmény. Férjem mikor meglátta a babát, akinek a vákuum miatt picit deformált volt a feje, idézem ezt gondolta: Ez a gyerek kuka, vége. Őszintén azt, hitte, hogy a baba meg fog halni. Nem tudott erről az eljárásról semmit. Aztán persze megnyugodott mikor felsírt és látta, hogy nincs itt akkora probléma.
A következő szülésre is bejön velem (ha megadatik) de csak és kizárólag azért mert én szeretném.
válasza:42. Itt fogalmaztad meg a lényeget: A következő szülésre is bejön velem (ha megadatik) de csak és kizárólag azért mert én szeretném.
A te férjed társ, aki azzal foglalkozik, hogy neked akinek sokkal nehezebb a feladata mire van szükséged. Nem azokról beszéltünk ahol a nő sem akarja, hogy bent legyen a férj, hanem azokról a férfiakról akik azt mondják, hogy nem nézik végig ahogy leég a kedvenc kocsmájuk (ezt a környezetemben két apuka is mondta).
válasza:Nálunk nem volt kérdés, hogy bent lesz-e, magától értetődő volt, hogy igen. Ki nem hagyta volna, és ugyan már hat év eltelt, de még mindig emlékszik minden mozzanatra, neki ez nagyon meghatározó élmény volt. Nekem is jó volt, hogy ott volt, egyrészt sajnáltam volna, ha kimarad ebből, másrészt jól is esett a támogatása, nekem nagyon sokat jelentett a jelenléte.
De ha nem akart volna bejönni, nem erőltettem volna, tényleg van olyan, aki pl. rosszul lesz, az meg senkinek nem jó, ha még apukát is fel kell mosni a padlóról. Szóval ha nem akart volna bejönni, bejött volna velem az anyukám mondjuk, szerencsére vagyunk olyan viszonyban, hogy nekem az ő ottléte is támogató lett volna.
válasza: válasza: válasza:46-os, miért te döntöd el hogy mi a dráma és mi nem?
Egy elsőgyerekes anyukának igenis kell a segítség és a támasz, leginkább lelkileg.
A szülés jó esetben magától lezajlik, külső beavatkozás nélkül is, a szülész és az orvos azért van ott, hogy felügyelje és kontroll alatt tartsa a folyamatot, hogy ne legyenek komplikációk, DE... a lelki részében igenis kell segítségnyújtás a kismamának.
Honnan tudod, hogy ő nincs megijedve, hogy nem egyedül hagyva érzi magát, ameddig nem látja a párját, elvileg "élete szerelmét", aki jóban-rosszban vele van...?
Tudom, tudom. Csak a jó élethelyzetekben vagyunk marha nagy királyok, hisz akkor nincs kétségbeesés és bizonytalanság.
Azért ilyenkor felvetődik a kérdés, hogy csak akkor akarsz a pároddal lenni, amikor minden rensben van vele?
Nem arról van szó, hogy az ágy végében kimeredt szemekkel nézze végig lekötözve, hogy kibújik a gyereke feje az anyából, hanem csak a puszta jelenlétről, ami néha többet ér mint bármilyen fájdalomcsillapító.
válasza:Mikor fiammal (3éves) voltam terhes, én 100%ban a férjemre bíztam.
Bennem volt egy félsz, hogy utana a látottak után hogy fog a szexuális eletünk alakulni. De emellett meg örültem volna, ha bejön, mert féltem az ismeretlentől.
Megbeszéltünk, bejön, de csak a vajudásra. Aztan végül a végeig benn is maradt.
A fejemnél állt, semmit nem látott. Egyedül a gátmetszés hangja az amit a mai napig emleget.
Én örülök, hogy bejött. Iszonyú rossz szülésem volt az, igs legalább ő képben volt helyettem.
Lanyomat 3 honapja szültem. Itt is rahagytam a döntést.
Végül a korházba bevitt a naggyal, és otthagytak.
Egyedül szültem. És simán egyedül is meg tudtam szülni, semmi hátranya nem volt, hogy nem volt velem ott senki.
Eröltetni semmiképp nem szabad, annál rosszabb.
válasza:47# Ez rendben van, mint saját véleményed, érzésed és igényed. De aki úgy érzi, hogy nincsen semmi baj azzal, ha a párja/férje nem szeretne bent lenni, esetleg szeretné ha bent lenne, de nem akarja ráerőltetni, vagyis elfogadja, annak a véleményével, illetve hozzáállásával miért nem lehet "megalkudni"? Te úgy gondolod, hogy elengedhetetlen, hogy apuka ott legyen veled, más meg teljesen máshogy. Egyikünk sem rosszabb a másiknál és szerintem egyikünket sem kell meggyőzni a másik igazáról.
Éppen ebből fakadt a kérdésem, mert a valóságban is állandóan azt érzem, ha szóba kerül a téma, hogy ennek alapnak kéne lennie, totál mindegy, hogy mi ketten mire vágyunk, vagy hogyan érezzük elfogadhatónak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!