Apás szülés. Hogy vélekedtek róla?

31. Önző. Gondolom akkor is önző a nő, ha nem cserél pelenkát majd a férjén ha nem akar :)

Szerintem aki önző dolognak tartja az hárítja az igazságot. Persze erőltetni nem kell semmit, nem úgy értem. Magától kell jönnie. De ha nem jön, ott már baj van. És ha valaki halálos beteg lesz? Vagy bármilyen más betegsége lesz amit "gusztustalan" módon kell kezelni? Akkor is azt mondja a férj (vagy a feleség) hogy bocs csináld végig egyedül, mert én ezt nem akarom végig nézni? A szülés semmiben nem más, borzasztó fájdalmakat él át a nő. Akkor kell igazán mellette lenni és segíteni. Nyilván, egyedül is meg tudná csinálni, mint minden mást az életben, mindenki meg tud mindent is egyedül csinálni. De miért kéne egyedül ha ott a segítség? A férjem, aki elvileg mindenben mellettem áll? Igenis nagyon sokat tudnak segíteni, enyhíteni a fajdalmon. Persze nem az, aki csak néz és nem tesz hozzá semmit. De rengeteget segít ha támaszkodhatsz rá (szószerint, fizikálisan), mert neked úgy jobb vajúdni, nyomja a keresztcsontod (eszméletlen sokat segít.) Nekem férjem egész vajúdás alatt teljes erőből nyomta, hihetetlen mértékben enyhítette a fájdalmat. Hozzáteszem, 90 kilós csupa izom férjem van, nagyon erős. De a szülésznő róla törölgette a vizet, nem rólam. Ennyire kellett minden ereje és ennyire sokat segített. Napokig izomláza volt a férjemnek, neki, aki súlyzós edzéseket csinál és komplett bútorokat visz fel lépcsőn a tizedikre. Neki köszönhetem, hogy jó élmény lett a szülésem és totálisan elviselhető a fájdalom. Én is gondoltam rá, hogy mi van ha megundorodik. Be is következett amitől féltem, ki is jött minden kitolásnál, beöntés ellenére. Gondoltam is rá, hogy ha most nem undorodik meg, akkor soha. Viszont épp ellenkezőleg történt. Sokkal sokkal jobb lett a kapcsolatunk, és azóta is az, mint korábban volt. És azért mert életem legnehezebb helyzetében így mellettem állt...

33: igazság? Arra nem gondolsz, hogy van akinek az az igazsága, hogy nincs igénye ott senkire? Én pl annyira befordultam, hogy a férjem nem tudott mást csinálni mint ülni egy széken a sarokban és nézni ahogy kínlódom, órákon át. Nem volt rá szükségem, meg senki másra sem, egyedül is megcsináltam volna. Amikor a második gyereknél azt mondta, hogy gondolkozik azon, kihagyná a jeles alkalmat és maximum a végére jönne be, akkor mondtam hogy ok, felőlem rendben, nekem tök mindegy hogy ezúttal ott ül-e a sarokban vagy sem. Nekem nem kell a szülőszobán sem a tutujgatás sem a közönség, miért olyan nehéz felfogni hogy van ilyen?! Hogy van, aki nem olyan önző, hogy ha szenvedek én akkor szenvedjen már más is velem ha valódi társam akar lenni. De örülök a te férjed hősies izomlázának, ő egy igazi fantasztikus társ, nyúlt volna hozzám még egy monoklit is kap mellé…

34. Egyáltalán nem erről beszélt a 33-as. Ha neked az anyának így volt jó, akkor rendben van. Minden nőnek el kell döntenie. Ő arról beszélt ha az anya szeretné de a férje ebben a nehéz pillanatban nincs mellette. És te szólod le, hogy önző az aki azt akarja legyen valaki ott a fájdalmában, akkor ki is az ítélkező?

Igen 35,pontosan ezt írtam...

#31 Ennyi erővel akkor a gyerek megcsinálásából is ki lehet hagyni a kedves apukát. Önző dolog elvárni, hogy ott legyen, helyette el lehet sétálni a spermabankba, vagy át lehet menni a szomszédhoz.

Érdekes egyébként, tényleg pont az ítélkezik, mentegetőzik, lepontoz aki önző dolognak tartja. Érdekes... inkább nézzetek magatokba, hogy miért ellenkeztek ennyire a másik oldal ellen. Talán azért mert mégis az lenne a normális csak nektek nem adatott meg?

De ez az 39-es. Mi sem erőltetjük. Én nem tudnék többet felnézni rá ha magamra hagy. Nem azt mondom, hogy be kell jönnie mert én azt akarom. Hanem azt, hogy megkérdőjelezem, hogy ha itt nincs mellettünk mi lesz később. És leírom századszor is, ez én vagyok. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy úgy szüljön ahogy csak szeretne.