Mi a velemenyetek arrol hogy ha az apa nem akar ott lenni mikor szuletik a baba?

"Huh jo megoszto es sok valaszt kaptam! Talan az elso valaszado mondja jol, vajudasnal legyen ott a kitojasnal csak ki lep a azoba ajtajan."

De sok kórházban ezt nem csinálhatod meg, mert vagy bent marad apuka végig, vagy nem megy be. Nem fognak kiengedni.

Még nincs úton a gyerek, de párom sem szeretne bent lenni. Én meg ezt nem is bánom. :))

Minek elvárni? Nem ezen múlik, hogy szeret-e vagy sem. Az epeműtétére sem vagyok kíváncsi, pedig attól még szeretem. Azt sem "várom el", hogy lássa a szenvedést. Attól jobb lesz?

Én nő vagyok, egyszer láttam egy szülés videót, félig. Nem bírtam tovább. Pedig nyilván nem ismertem az illetőt, mégis felkavart.

A másik meg, hogy teljesen más egy fájdalmat átélni és benne lenni, mint kívülről látni. Önzőségnek érzem bárkit ennek végignézésére kényszeríteni.

"Nem azért van ott, hogy lássa a szenvedésed, hanem hogy lelkileg és fizikailag is segítsen."

Erre vannak az orvosok, ápolók.

"Kétrét görnyedve a fájdalomtól még egy pohár vizet hozni se egyszerű."

Erre vannak a nővérek.

"Vagy éppen kiálljon a saját és a gyereked érdekéért, ha Te olyan állapotba kerülsz, hogy nem vagy képes rá stb."

Szerintem a szülőszoba nem csatatér, az orvosok azért vannak ott, hogy segítsenek.

"De ha fél és csak az apa jelenléte lenne számára a megnyugtató és ennek ellenére az apa nem képes összeszedni magát...Akkor az azt jelenti, hogy nem szeret igazán, csak akkor ha az neki is kényelmes."

Te se mennél be vele a vakbélműtétjére, ha nem akarnál. Mi az, hogy összeszedni magát? Oké, bemegy, aztán ott fog szédelegni meg öklendezni, mert nem bírja, hat ez aztán baromi nagy lelki meg fizikai segítség. Értsétek már meg, hogy a nem az nem.

Nem kell úgy tenni, mintha a gyerekszülés olyan nagy ördöngősség lenne, hogy ne lehetne egyedül bemenni az orvosokkal.

Nyilván nagyon segítőkész és hasznos lesz az a plusz ember, ha masszív lelkizsarolással belekényszerítik az adott helyzetbe...

Amúgy akik ekkora mellénnyel vannak, hogy ez mennyire elvárható a férfitól, ti akár huszonéves lányként lazán elmentetek volna barátnő/anya/nagynéni szülésére? Mert azután, hogy szültem, én is bemennék, de előtte azért eléggé ódzkodtam volna. Nem véletlen, hogy régen a már idősebb, szült asszonyok segédkeztek vajúdásnál, nem a kamaszlányok meg a férjek. Ez a nukleáris családmodell hozadéka, hogy egyre több új szerep hárul a férfiakra is.

Azt meg nagyon remélem, hogy azok az anyatársak, akik szerint a szülés a legtermészetesebb dolog kell, hogy legyen az apukának is, majd ha a fiuk kamaszodni meg önkielégíteni kezd, nem idejönnek a gyakorira kétségbeesni, hogy jaj de zavarbaejtő, neadjisten undorító ez, mit csináljak vele... Legyünk akkor oda-vissza empatikusak a testiséggel kapcsolatban. Meg egyébként is.