Hogy néz ki a 6 hetes gyermekágy? Miket csináltatok?

Én már nem fogom megszokni a babasírást, két gyerek van, a nagy 5 éves lesz, a kicsi is már 15 hós, többet nem tervezünk :D

Nyilván voltak olyan szituk, amikor muszáj volt, pl. oltás esetén ugye mindenképpen sírni fog, a nagy babaként végigordította az öltözést stb. Szóval nem mindig lehet elkerülni, de én ilyenkor sík ideg vagyok, ami nyilván nem segít, de nem tehetek róla. A kicsi ráadásul iszonyatosan hangos, és ő is olyan, hogy nem nyöszörög, hanem rögtön üvölt, mint akit ölnek. Ahogy nő, egyre kevésbé jellemző ez, de azért még van hangja. Szóval persze, vannak szituk, amikor kénytelen vagyok kibírni, de azért ha lehet, én inkább teszek ellene.

Nem tudom, engem a sírás önmagában nem motivál semmire, de valóban nem volt könnyű idáig eljutni.

De muszáj, mert az én lanyom születése percétől iszonyú impulzív, és mindent mist azonnal és nagyon akar. Ha vmi megtetszik, arra teli torokból sikítva-ordítva mutat rá, pl kaja közben egy hűtőmágnesre, ha azt megkapja, a másikra vagy bármilyen kajára, ami nincs az asztalán és soha semmi más nem jó, csak amit épp akar.

Csak akkor alszik el, ha addig fárad, hogy a fürdőkádból kivevéstől a hajszárítas, törlés, pelusozás, öltöztetés ideje alatt sikítva ordít. Ha korábban fürdrted nem alszik el, illetve a hobbija éjjel kacagva ébredve játszani. Mindent próbáltam már, de nála csak az működik, ha rommá fárad.

A másik, hogy 15 hónapos, és kb 1 hónapja elkezdett egy ilyen szándékos ordítást, kb félsz hogy elszakad a hangszàla, mert úfy gondolta, hogy az hat. Erre ha nem azt csinálod, hogy figyelmen kívül hagyod, akkor sokkal többször csinàlja.

Tudom, nagyon sokkal idősebb, mint egy újszülött, de akkor is ugyanez a tempramentum volt. Piciként sose hagytam nevelési céllal sírni, de nem bánom, hogy nem mentem bele ebbe a mindenigénytmindigazonnal dologba. Ha úgy láttam, vmi nem megy, kitalàltam megoldást pl a mózes bojkottnàl szinte másnap mentünk hordozóeszközt venni, szóval sose szivattam elvből, de azt gondolom, legalább nagy vonalakban szülői döntés kell legyen, hogy halad a mai nap.

A 6 hét erre való, hogy a mindentazonnal-újszülöttállapotból trauma nélkül már azért elkezdjen civilizàlódni szerintem. Mert akkor mikor? Na mindegy, persze a gyerekágyban jó pihenni, és jó ha segít a társunk, de nekem a legnagyobb segítés 15 hónapja a gyerek megfogása, mert a házimunkára totál kiéhezek mindig és frusztrál, hogy csak lassan és részletekben tudom csinàlni, és sajnos nincs segítsegünk (de kb 6 hónapos kora óta elkezdte elviselni az apját, most meg egész nap őt hívja, ha nincs otthon).

42. Na ezen én röhögtem, amikor 5 órát jártam felalá a hàlóval összenyíló nappaliban a folyamatosan ordító babával, cipeltem császátos varratokkal a 4,5kg-ját, nem egyszer én is zokogtam.

Párom meg, aki ott aludt a hálóban, egy be sem zárható üveges ajtóval elválasztva, reggel megkérdezte, hogy ugye jól telt az éjszakánk nekünk is. 😂

#46 túl hamar ítélsz! Az én férjem se mozgatta füle botját sem a gyerek több órás éjszakai ordítására sem az első hónapokban. Őszintén volt is vita emiatt. De bizony én úgy látom hogy több hónap volt neki is míg apává vált. Most már másfél éves a gyerekünk és sokszor előbb reagál az éjjeli ebredésére mint én.. És ha kell egész napra leveszi a vállamról, ha valami olyat akarok csinálni...

Nekünk van 9 hónapunk felkészülni, sőt bennünk a hormonok is dolgoznak. Nekik semmi ilyen nincs (csak látják a növekvő pocakot), így szerintem nem szabad megkövezni azokat akik kicsit lassabban érnek meg a feladatra.