Hogy néz ki a 6 hetes gyermekágy? Miket csináltatok?

Azt hiszem ez nekem szól, és elnézést is kérek, nekem picit irányzat szinten van már ezzel bajom. Szuper, hogy nincs már ridegtartás meg órapercre etetés és ritkul a sírni hagyós hozzáállás, de nekem az már a másik véglet, amikor kb magyarázkodni kell, hogy nincs szakácsom és takarítónőm és nem a 250 órában váltott műszakoló uramat nyúzom halàlra, mert uramisten, nehogy 1 percet is nyüszögjön a csecsemő, amíg felteszem a tésztát.

Ha csak 1-2 hétig tart ez, oké, meg nyilván ne gátvarrattal pucoljunk ablakot.

Magánvélemény, tudom, de én láttam így családot összeomlani, extra válaszkész nevelés, x. gyerek után teljesen burnout anya, aki a FB-n panaszkodik, milyen fárasztok a gyerekei, válás stb. Meg voltam olyan iszonyatosan koszos lakásokban vendégségben, hogy a mosdót nem mertem használni. Itt nálunk is kupi van, szétdobált játék, nincs rögtön lepakolva a szárító stb, de azért szerintem nem árt meg a kisbabának ha egy picit alkalmazkodni kell, különben minden kistestvér lelki nyomorék lenne.

Bocs amúgy az offért, és ha durván fogalmaztam, minden család és minden helyzet más, és nem is lehet itt jól megbeszélni. Jó egészséget!

Szerintem az evolúció gondoskodott arról, hogy túlélőképesre huzalozzon bennünket. Ha az újszülött nem tudna semmilyen kihívást elviselni, akkor hogy bírná ki a születést, a légzés fájdalmát, hogy tanulna meg szopni, kakilni?

Igen, az is benne van, hogy ha elszakad az anyjatól, az veszélyhelyzet és jelezni kell. Sokan táplálnak időre vagy nem is szoptatnak, vagy pl aki 3. gyerekkel megy óviba, suliba a többiért, az sem tud minden kívánságot figyelembe venni.

Szerintem a babákat a szèlsőségesen rugalmatlan vagy a szélsőségesen engedékeny nevelés károsítja csak. Viszont az anyai burnout és depresszió is.

Mindenki úgy nevel jól, ahogy hiteles és motivált tud maradni.

Vagyis ha Te ebben hiszel, hogy úgy lesz jó a gyereknek, ahogy csinálod, akkor szuper, csak mondom, engem zavar, hogy szinte már mentegetőzni kell, ha nem dobom fèlre minden feladatomat, pl nem dobom el a porszívót a szoba felénèl, mert èpp sírni kezdett a baba. Én nem dobtam el, következőnél se fogom, pedig hordozott, rugalmasan szoptatott, együttalvós gyerekem van, szóval nem vagyok egy ridegtartó közel sen.

36-os, pontosan. :) úgy megyek ki pisilni, hogy odaadom a homeofficeos férjem kezébe a gyereket, de mire kijövök, így is sír :D 5 hét alatt két olyan zuhanyzásom volt, amit nem üvöltött végig. Lassan meg kell kérnem a férjemet, hogy takarítsa ki a fürdőszobát, mert biztos nem hagyom fél óráig sírni a gyereket. Ez van. Van, akinek nyugis babája van, aki három óránként eszik és közben alszik, meg van aki másfél óránként eszik és csak kézben alszik. Hordozóval jó lehet wc-t takarítani :)

Na mindegy, konklúzió:

ahány baba, annyi gyermekágy, csak az érti meg a különböző helyzeteket, aki benne van/volt... Az a baj, hogy ezek hat hét után nem fognak egy csapásra megváltozni, én pedig napról napra fáradtabb, nyűgösebb, ráncosabb vagyok.

A hordozás nekem nagyon bejött mindkettővel, de főleg a másodiknál. Még muffint is sütöttem úgy a naggyal, hogy a 2 hónapos kicsi kendőben szopizott :D Hát, ez is ilyen kényszer adta helyzet volt, 24 órás ügyeletben a férj, kicsinek matricanap, de a 3,5 évesnek se mondhatom egész nap, hogy most nem, mert az öcsédet ma nem lehet leszedni a mellemről.

A sírást én személy szerint egyszerűen nem bírom hallgatni, az összes idegszálam azonnal megfeszül, szabályosan fizikai fájdalmam van, úgyhogy nálam a sírni hagyás nem opció. Akkor sem, ha tudom, hogy semmi baja nem lesz fél perctől, mert egyszerűen kiakadok tőle. Szóval nekem biza voltak olyan napok, hogy kendőben a gyerek rajtam szinte nonstop, de szerencsére nem ez volt az állandó üzemmód. Főleg a naggyal, csak vele még ráértem szöszölni, mert nem volt mellette másik gyerek. De mondjuk ez gyermekágytól teljesen független.

Direkt én se hagytam sírni, de hàt olyan volt, hogy sütöttem olajon, a párom meg a fia jöttek és időre kellett tálalni, nyilván nem vehettem olajos kézzel fel a gyereket, mellettem volt babalocsiban, énekeltem, beszèltem neki. Mondjuk persze ez akkor ment ha csak nyűgösködött és nem teli szàjjal ordított.

Vagy ha kimentem kertészkedni, nyilván mire beértem, levettem a cipőt, kezet mostam, telt kis idő (bár akkor már 2-3 hónapos volt).

Én vagy úgy tudtam altatni, hogy elaludt bk-ban a sétán (de aztán hamar bojkottàlta a bk-sétát), vagy oldaltfekve szoptattam az àgyban, és úgy le lehetett venni ha elaludt. Mozdítani nem lehetett soha a helyéről, 1 évesen se lehet.

Én ilyen nonstop szopit nem bírtam volna, de nem is tudtam, hogy ilyen egyáltalán van, mindig hagytam szopizni 40 percet is, de utána befejeztem. De ebből azt hiszem nem is volt sírás.

Kendőben ahogy írtam, èn nem tudtam működni.

Az én babám is többemberes amúgy és hangosan ordít, ez az oldaltfekve altatás talán mázli volt, meg hogy ha már aludt, akkor néha egész hosszan. Meg éjjel takarítottam sokat.