Nyilvános szoptatás. Na de így?

19. vagyok

Én értem, te nem értetted a választ.

Elolvastam a cikket. Hát ez is egy nézőpont, de mint olyan, nem a Szentírás. A cikk rója így látja, így érzi, eszerint él, de ettől más meglátásai éppolyan jók lehetnek.

Ami viszont nem tetszett a cikkben, az annak a megmagyarázása, hogy úgy kell elindulni a gyerekkel..., meg csak Ők ketten vannak, meg a nagyobbak is milyen könnyen alkalmazkodtak. Azért nem tetszett ez a szakasz, mert ez aztán tényleg nem működik mindenkinél.

Nem akarom leírni nektek a napirendemet, egyrészt mert gondolom, a kutyát sem érdekelné, másrészt szinte folyamatosan változik. Az alaptényezők: középsulist ki a buszhoz (ha gyakorlat van, akkor akár délután is), a középsőket be a suliba, vásárlás, egyéb ügyek intézése, fejlesztő a négyeskémmel, Dévény a legkisebbel, ezek a szomszéd városban össze-vissza időpontokban, gasztroenterológia (még messzebb), edzés a nagyoknak, karitatív ügyek. Ez az alap. Ha megfeszültem sem tudtam pontos szopis napirendet csinálni, és ha megfeszültem sem tudtam rávenni a picit alternatív kajálási megoldásra. Hát maradt a cici szinte bárhol, ráadásul időnként kivillanó mellel, mert az én júniusi babám első pillanattól nem viselte el, ha letakartam, mert melege volt, aztán meg így szokta meg. Oké, bedugom a póló alá, amennyire lehet, de most 1 évesen is a kajája 80%-a anyatej (mielőtt kinyírtok, a gasztrós határozott tanácsa, hátha megússzuk a nővére kórságát), szóval naponta többször házon kívül ér minket az "éhes vagyok". Viszont azokon a helyeken, ahová járunk, tudják, hogy a kicsi szoptat, és Ők maguk mondják, hogy tegyem nyugodtan mellre, amíg beszélgetünk.

Tehát nálam a cikk nem működik.

Magam elé képzeltem a szoptató nő elől menekülő férjet, és bevallom, megmosolyogtam. Közben rájöttem, hogy mekkora mákom van. Kizárólag ezen az oldalon találkoztam ezzel a témával, a valós életben még soha. Nekem sem reklamált senki, a családomnak sem, és még senki sem jött haza úgy, hogy "Jaj, anya! Olyan undorító! Képzeld, láttam egy szoptató nőt, és kinn volt a cicije!" Nálunk ez nem téma. Pedig bőven adtam már okot a megbotránkoztatásra, mert az 5 gyerekemet eddig összesen 7 évig szoptattam.

Olyan jó lenne, ha ebben a kérdésben is érvényesülne az Élni és élni hagyni elv. Végülis nem fáj a látvány, csak esetleg furcsa néhány embernek.