Káros a gyerek egészségére, ha egyáltalán nem kap anyatejet, csak tápot?

22-01-es vagyok.

Nem tudom, más hogy vagy vele, mármint a szoptatás tanulással, nekem ilyen nem volt. Odatettem a babát, és ment. Én feküdtem, baba a hátán, feje felém fordulva... De ne aggódj! Ha te "bénázol" is esetleg, a baba profi lesz! És kezdetben nekem is furi volt elgondolni, hogy a mellemből eszik, de amikor sok a tejed, feszít, már-már fáj, itt az etetés ideje, nincs annál jobb, mikor elkezd enni, és minden szívással enyhül a feszülés!

Kérdésre válaszolva:

Szerintem a fizikális egészség főleg a genetikától és a higiéniától függ, az anyatej pedig egy plusz tényező. Tehát segíthet egy babának - vagyis későbbi felnőttnek - , hogy (adottságaihoz képest) egészséges(ebb) legyen, de nem csak ezen múlik. És ha van rá lehetőség, akkor miért tagadnánk meg attól, akinek a legjobbat akarjuk? A tápszereknél általában jobb az anyatej, erre egy csomó tudományos bizonyíték van. De persze nem a szoptatáson fog múlni, hogy kiből lesz jó anya.

Előzőekhez meg: Minden anyuka és minden baba más. Vannak kismamák, akikből dől a tej, van, aki minden cseppért vért izzad. Van baba, aki mohón és jól eszik, van aki pl. koraszülött, bealszik a sárgaságtól vagy csak rossz a technikája... stb. Az anyák nagyobb része ösztönösen, jól szoptat és van teje. De akadnak olyanok, akiknek gondjuk van, segítségre szorulnak (gondolom, azért az ilyen fórumokat nagyobb részben ők olvassák). Ennek lehet testi vagy lelki oka, múlhat a mamán, múlhat a babán. Nem kell belebetegedni a szoptatásba, de jó, ha bizalommal és nem agyalva áll hozzá a kismama már az elején, hiszen ez tényleg egy ősi ösztön és egyrészt kár kihagyni, másrészt nem véletlenül vagyunk emlősek és minden "állatgyerek" a saját fajtája tejét kapja jó esetben.

Azt hiszem, ebben a témában mindenki úgyis úgy fog nyilatkozni, ahogy ő átélte, úgyhogy íme példaként a mi esetünk:

Úgy terveztem, hogy szoptatni fogok, mert ezt tartottam természetesnek meg kíváncsi is voltam, milyen lesz. Megszületett a babám, mellre raktam és minden rendben volt. Gondoltam is, minek ennek ekkora feneket keríteni :) Persze amikor sír, az ember rögtön magában keresi a hibát, hogy nincs elég tej ("Rossz anya vagyok!" - dühöngenek máris babybluesos a hormonok).

Lassan aztán összecsiszolódtunk mi is a babámmal, kb. mire 3 hetes lett. Erre meg 2 hétre hirtelen kórházba kerültem.

Nagyon kivoltam. Tudtam, hogy otthon utánam sír, én meg bent sírtam, fejtem a tejet (fekve a nyakamba, mert nem mozoghattam) és öntöttem ki a gyógyszerek miatt. Babámba otthon meg apja, nagyanyja erőszakolta bele a cumit, tápszert, amit először nagyon nem akart elfogadni. Szóval minden idegszálam érezte, hogy ez egy természetellenes állapot, "meg vagyok vonva" a babámtól. Aztán "hozzászokott a cumihoz, minden oké" kaptam a híreket és mindenki biztatott, hogy semmi baj, lényeg, hogy meggyógyuljak, másban is szüksége lehet még rám. Nőgyógyászom is felajánlotta, ír fel gyógyszert, hogy elapassza a tejem, "ne szenvedjek". Nem kértem, mert utáltam volna még egy gyógyszert, de apadt is rendesen magától...

Aztán eljött a nap, hazamehettem végre. Alig tudtam odafordulni az ágyban a mellém rakott babához vagy megfogni a szétinfúziózott kezemmel. Erre ő meg, mintha mi sem történt volna, elkezdett mohón szopizni. És utána, köszönte szépen, újra nem kérte a tápszert.

Sajnos még kb. 3 hét volt, mire utolértem újra az étvágyát és teljesen le tudtuk rakni a cumisüveget, de sikerült. Ez alatt még egy külön sírást is kitalált arra, mikor nem kérte a cumit, hanem cicit helyette :) Így hangzott: "lelelele".

Mindezt azért írtam le, mert az itteni történetekből azt látom, hogy minden eset más és a szoptatás 2 emberen, plusz a támogató környezeten múlik. Nem ítélem el egyáltalán a tápszert, sok esetben nagyon jó, hogy van és hogy ma már ilyen jó minőségű.

Nem presztízsből küzdöttem a tejért, kétszer is, (és másodjára már nem túl nagy önbizalommal), hanem azért, mert láttam, hogy a babám ezt szeretné.

Kedves kérdező!

Annyi volt a válasz, hogy nem volt időm mindet elolvasni. De képzeld, ezt itt egyszer én is leírtam, mármint azt a részét, hogy attól még nem rossz anya valaki, hogy nem szoptat. Hát, kb azóta van 82%on a hasznosságom, majd megköveztek érte. Bér tény, jobban leírtad amire gondolok én is, mint én :)

Lényegében a válaszom: nyilván az anyatej a legjobb, nem véletlenül lett így kitalálva. Most kb 2 hétre vagyok, hogy megszülessen a baba, és alig várom, hogy szopizzon. hogy mért? Fogalmam nincs, nem volt jó élmény az elsővel sem. Eleinte fájt, aztán meg a para, hogy elég-e. Nem ehetsz se ezt, se azt, alig tudsz valahova eljutni, éjjel 2 óránként evett...

DE! Azt sem gondolom, hogy egészségtelenebb lenne az az ember, aki nem kapott. Azt meg, hogy ezen múlna, hogy valaki jó anya... Azt végképp nem hiszem. Ez a baba első éve,és ez csak az etetés része...

példa: egy ismerősöm szoptatott, vagy 2,5 évig. Minden idejét a gyerekkel töltötte, megadott neki mindent. A legjobb kaják, jana víz, játékok, programok. Idáig ideális anya. De mégis egy olyan korlátozott, szűk látókörű, túlféltő nő, hogy tuti tipikus anyós lesz, akinek az egyetlen fiacskája 18 évesen még a szoknyáján ül. (remélem érthető lényeg)

Míg az enyém 4 hóig szopott csak, és nem bio hipp kaján nőtt fel, nem gondolom, hogy rosszabb anya lennék, sőt, szerintem az én gyerekemnek jobb.

de ha a feltevés szerint is: a legjobb kaját kapja az első 2 évben. Utána is csak bio kaját fog enni a gyerek? Hány olyan szopis(és nem szopis) gyerek van, aki meg utána chipsen, és csokin él, és már 3 évesen elhízott. De ezeket az anyákat nem kövezik meg, pedig károsabb, mintha nem szopna, csak azokat, akik nem szoptatnak.

Szerintem meg azokat az anyákat kéne elítélni akik a játszótérre is egy csomag keksszel mennek. Az szinte kivédhetetlen, hogy a mama ne vegyen nyalókát (simán ráveszi a gyerek úgy, hogy a mama tudja, én nem engedem), de hogy az anyukák is ilyennel tömik őket. És akkor persze a Te gyereked meg ott áll a játszin, és nem érti nálad miért nincs keksz...

Szóval bár szoptatás párti vagyok, nem gondolom, hogy a nem szoptatókat kövezni kéne...

Allergia: közvetlen környezetemben 5 ember, mind tápis (már felnőtt), ebből egy allergiás van (fűre-fára).

Elhízott majdnem mind, de az nem a tápi miatt van. Az egyik tök vékony, de tesz is érte, hogy ne hízzon el. A másik 4: szallonna, kolbi vacsira, nem kevés, utána chips, csoki, hát nem csoda, ha elhíztak... de, mind vékony kisgyerek volt.

Ellenben tesóm szoptatott kisfia allergiás, asztmás, beteges...

Bocsi, hosszú lett, és megint a felét nem tudtam leírni :)

Ezzel a kérdéssel kapcsolatban teljesen más az én meglátásom mind az összes többi válaszolóé.

Kedves kérdező,előrebocsátom,hogy nem bántani akarlak.

A kérdésed nem a szoptatásról szól.A saját gyerek anya kapcsolatod van belecsomagolva.Jogodban áll ellentmondani nekem,de én ezt érzem ki a soraidból.

Azzal semmi gond,hogy feltetted a kérdést,és örülöisk is ,hogy foglalkoztat a dolog,de ha jól megnézzük,az 5 oldalfele a te komented.Vajon miért?Mert valaki meghallgatott,érett nők ,anyukák úgymond beszélgettek veled,amit lehet a saját anyukád nem ad meg neked.

Elmondtad,hogy anyukád téged nem féltett,és azt is,hogy nem szökött minden nyekkenésedre,és te a késöbbiekben is könnyen viselted,ha nem kaptál meg valamit.

Pont erről van itt szó.Te csecsemőként hiába sírtál mert álmos voltál,és az anyukád ölelésére lett volna szükséged,ö nem vett fel,hagyta ,hogy álomba sírd magad.És ezzel te megtanultad,hogy hiába szólsz a világhoz,a világ nem válaszol vissza neked.

Ez bonyolult most,nem akarok belemenni,azt javasolom neked,fordulj pszihológushoz.És nem azért mert baj lenne veled,hanem mert rengeteg indulat van benned,és lázzadás.És ezt meg kell beszélned szakemberrel,még mielött gyereket vállalnál,hogy ne vetítsd ki majd a saját gyerekedre.

Még azt is érzem,hogy félsz a gyerekvállalástól,és mindez a saját anyukádhoz vezethető vissza.

Gondolkozz el rajta,szívesen elbeszélgetek veled ha akarod,merj kitörni,merd kimondani ami bánt.Itt megteheted névtelenül,ismeretlenül.

Ha csak szimplán a kérdést tetted fel volna ,akkor egyetértek,de ahogy írtam már,fele a tied az 5 oldalnak.

Valószínű,hogy neked van igazad. Mikor majd saját gyereked lesz a tudat alattid majd akkor fog felébredni,és előjönnek gyerekkorodból olyan dolgok,amikre nem is gondolsz most.

Megint elolvastam,amiket írtál,és nekem ugyanaz cseng ki a soraidból.De ha te cáfolod,hát legyen.

Abban is igazad van,hogy minek felvenni,ha csak álmos egy gyerek,saját példádat hoztad.

Persze,hogy neked az a természetes ,mert azt szoktad meg,azt tartod jónak.Azt mondod azért mert 30 évesen szült az anyud.És akkor mi van,mert valaki 30 éves ,azért nem lehet elaltatni egy síró gyereket.Én 35 évesen szültem a másodikat,akkor én hogy kellene csináljam?