Káros a gyerek egészségére, ha egyáltalán nem kap anyatejet, csak tápot?

Köszi szépen, nagyon jól elmagyaráztad:))

Persze, hogy nem tudok egy csomó mindent, nincsenek anyai ösztöneim és a szoptatástól is idegenkedem (mondjuk a húszas éveim elején ez nem meglepő, meg amúgy sem vagyok túl érzelgős fajta, esküvői rózsaszín vágyálmaim sincsenek - hogy mindez most van-e így, vagy megváltozik, az majd idővel kiderül).

Ezen a csecsemő-nagyobb gyerek dolgon meg nem gondolkodtam el elég mélyen, úgy látszik:)

Bár anyukám mondta, hogy engem aztán nem emelgetett minden könnycseppre, meg igenis hagyott bőgni már nagyon kicsi koromban is, nem ugrott mindig - bár van két idősebb testvérem, szóval volt már rutinja, meg tudta valószínűleg állapítani, hogy fontos dolog miatt sírok-e:) Ha meg csak azért, mert pl. álmos voltam, akkor hagyott bőgni és elaludtam magamtól. Nem volt szívbajos:)

Kicsit idősebb koromban se féltett annyira, simán engedett már 10 évesen pl. vasalni, vagy elengedett akárhová, míg a nővéremet nagyon féltette.

Mindez az érzelmi kötődésre, szeretetre semmiféle negatív hatással nem volt és nincs is.

Ezzel csak azt akartam mondani, hogy azért szerintem annak is megvan a veszélye, ha minden sírásra ugrik az ember. Mármint azokra az esetekre gondolok, amikor olyanokat olvasok, hogy egyáltalán nem hagyják sírni a gyereket, tehát tényleg minden könnycseppre ugranak. Ez nem túlzás? Kérdés lenne, nem irónia:)

Nem úgy értem, hogy szándékosan sírni kell hagyni a gyereket, de pl. azt a maradék két krumplit még meg lehet pucolni, és csak utána rohanni a gyerekhez:)

Egyébként én meglehetősen jól viseltem mindig, ha nem kaptam meg valamit, és nem vágtam le a sírós hisztit (azt hiszem, egy ilyen eset lehetett, de semmiképpen sem volt rendszeres) - ez nem lehet épp amiatt, mert nem szoktam meg már csecsemőként sem a körülugrálást?:) (És látom, hogy gyerekek az üzletekben hogyan tudnak viselkedni ugyanilyen helyzetekben.)

Hát, nem lehet egyszerű jól nevelni, megtalálni a középutat, ami nem is elhanyagolás, nem is kényeztetés...Nem is értem, hogy meri ennyi ember bevállalni a gyereknevelést, mert jól csinálni és főleg jó embert nevelni nagyon nehéz...Nem is próbálom meg még jó ideig, az tuti:) Szegény gyerekkel szemben lennének elvárásaim, ahhoz viszont, hogy olyan ember legyen, amilyet szeretnék, nem tudom, hogyan kéne nevelni. Nem is tudhatom, de még elméleti ötletem sincs.

Kicsit visszatérve a kérdéshez: azt hogyan képesek elviselni a szoptatók, ha a rokonság, vagy munkatársak kérdezgetnek, hogy szopik-e a gyerek, vagy milyen pózban, hány óránként...Sokakat zavar, de mégsem tesznek ellene semmit, pedig nem kis stresszforrás egyeseknek.

Utolsó, az ilyenek miatt van ennyi stresszes, szinte lelki beteg nő, aki nem tud szoptatni...

Semmi jogod ítélkezni.

Attól, hogy nem tud, vagy nem akar szoptatni, miért ne szülhetne?! Már nem lehet jó anya? Később sem?

Szánalmas...

Ha már állatokat említettél: van két felnőtt macskám, mindkettőnek kölykei, az egyik meg nem szoptatott végképp kezdetben. Pedig lehetett teje, mert amikor odatettem a cicákhoz, akkor rögtön elkezdte szoptatni őket (még azt is, amelyik nem az övé), és biztos, hogy szoptatott, mert a macskák nem nyávogtak, pedig jó ideig nem volt ott náluk a másik. Szóval kezdetben tulajdonképp megtagadta tőlük a táplálékot. Aztán a másik anyamacska megbetegedett, nem szoptatott, a táplálékot megtagadó etette őket végig, sőt szeretgette, tisztogatta is őket - pedig egy rossz anya ezt nem teszi meg....

Miért ne lehetne ilyesmi az embereknél is? Miért ne lehetne gondoskodó az az anya, aki nem szoptat?

Aki nem szoptat, az a táplálékot tagadja meg. Hm. Szóval a lefejt tej...az...mondjuk...nem találom a megfelelő kifejezést a táplálék ellentétére...

Erős túlzás, amit írtál.

Igen, te már csak tudod, mi a szoptatás...Ebből a megfogalmazásból is lejön egysmás...

Az viszont igaz, hogy nem ítélkeztél, valóban, de az nem igaz, hogy a tényeket írtad le. Nem szoptatás nem egyenlő a táplálékmegtagadással.

:)) Milyen hozzáállással? Azzal, hogy leírom a tényt, mely szerint a nem szoptatás nem egyenlő a táplálékmegtagadással? Ha egyenlő lenne, akkor a lefejt tej nem lenne táplálék. Te leírtál egy hazugságot, én meg ezen kattogok. Igen, biztos szánalmas.

Az is szánalmas, hogy bevallom, hogy jelenleg az egyik oldal felé húzok, de nem tudom, mi lenne, ha lenne gyerekem. Jelenleg 2 utat látok a kettő közül:) Vagyis hármat, ha kettévesszük az elsőt (ti. szoptatás, fejés).

Ha nem tűnt volna fel, az értelmesen, tényeket leírókat nem szánalmasoztam le. Inkább érvekkel próbálj meggyőzni, mint "tanácsadással" ("ne szüljön, aki...). Meggyőzhető vagyok, de csakis tényekkel és érvekkel.