Káros a gyerek egészségére, ha egyáltalán nem kap anyatejet, csak tápot?
Hm..ez érdekes:)
Igen, ezen is elgondolkodtam már, hogy sokan összevissza esznek, és aztán annyira büszkék, hogy szoptatnak, mert az a legjobb. De tényleg jobb az, mint a tápszer, ha az anya kávézik, benyom egy-két hamburgert? Mindez bekerül a tejbe. Ha mondjuk az anya szereti a csokit, az valahogy nem érződik-e a tejen és emiatt nem szokja-e meg a gyerek már az anyatejjel a csokit? Később nem fog-e rászokni a gyerek, akkor is, ha csak elvétve kap, nem fogja-e nagyon kérni, mert megszokta a tejjel?
Nekem ez elég nagy mániám, nagyon nem szeretném, ha a gyerekem édességeket enne rendszeresen.
Utolsó vagyok.Érdekes amit írtál....kint azt mondta a dokija húgomnak, hogy a legtöbb baba azért fintorog először a natúr ételektől, babakajáktól, mert nincs ízük.Az anyatejnek mindig változik az íze a szerint, amit az anya eszik.Ezért húgom már egész korán adott a sajátjukból fiának, amit nagyon szeretett.Én 4 hónaposan kezdtem a hozzátáplálást, 5 hónapos korától 3 hétig próbálkoztam úgy a krumplival, ahogy a nagykönyvben írják, utálta!Aztán adtam neki húslevesünkből, répával, tésztával, és úgy ette mint kacsa a nokedlit :S szóval azóta is fűszerezem az ételeit, a mienkből adok neki, 8 hónapos, nagyon jó evő.
Jaa és nem kell majd nagy erőfeszítéseket tenned, hogy a babád édesszájú legyen, szerintem minden gyerek így születik:D
Nem, nem káros. Ma már rengeteg tápszer van, nem véletlenül.
Az anyaság nem attól lesz anyaság, hogy szoptat-e valaki vagy sem. Gondoljunk bele, egy örökbefogadó anya csak szar anya lehet, mert nem tud szoptatni?! Semmit sem ér a szeretet, az ölelés, az összebújás, a puszik, a következetesség, a nevelés, összességében elhanyagolja a gyereket, mert nem szoptatták, nem kapott anyatejet?!
Vagy nézzük az ellenkezőjét. Azért hiperszuper jó anya lesz valaki, mert ugyan szoptat, viszont már üti, sőt veri az egészen kicsi gyerekét. Ne legyünk már ennyire elvakultak...
Pont az elvakult, szemellenzős "szopisták" miatt lesz stresszes egy anyuka, mert folyton mindenki azzal jön, hogy anyatej, szoptatás, csináld így-úgy, miért nem így, miért nem úgy, egyél ezt, igyál azt, jaaaj, minden cseppje kincs, és meghülyítik a sok okossággal.
Én nem tudtam szoptatni. Pedig készültem rá, elolvastam mindent róla, hogyan, miért, mit kell majd csinálnom, de a sok szoptatási tanácsadó csak az ideális esetet írja, a gondok megoldására még kísérlet sincs.
Kértem segítséget a csecsemős nővérektől (akik ugyebár elvileg szakemberek), annyit tettek, hogy oldalra fordították a babámat, és közölték, hogy így próbáljam meg.
Jött a védőnő, 40 percet kínlódott, a gyerekem torkaszakadtából üvöltött, mert éhes volt, kaja meg nem jött, de feladta a "segítséget".
Az ítéletet a gyerekorvos mondta ki: anyuka, ezekkel a mellbimbókkal nem fog tudni szoptatni. Fejjen és adja üvegből, de ne idegeskedjen, mert annál rosszabb nincs.
7 hétig sikerült anyatejet adni a babámnak, tovább nem. Nem érzem, hogy elhanyagolt lenne a szépen gyarapodó, jókedvű, mosolygós kisfiam.
Összességében nem hiszem, hogy káros a gyerek egészségére a tápszer. Ott kezdődik a "káros", hogy mindenféle egészségesnek kikiáltott pudingot, tejszeletet, nasit, sós bizbazt, cukros lötyiket kezdenek el etetni, itatni a gyerekkel, mert rá van írva, hogy baba. A nagy többség szerintem el sem olvassa, hogy mit is tartalmaz valójában, amit megvesz.
Én is gondoltam, hogy az ételek hatnak az anyatejre, azért írtam azt a csokis példát, mert ha a gyerek megszokja az anyatejjel (akár tudat alatt is, nem a konkrét ízt, hanem valamiféle érzését, nem tudom megfogalmazni:)), akkor esetleg nem szokik-e rá könnyebben a valódi csokira? De nem tudom, ez csak hipotézis.
Utolsó: igen, egyetértek veled teljesen, annyira szűk látókörre vall rossz anyának tartani valakit, mert nem szoptat bármi miatt.
Engem nagyon bosszant az igazságtalanság, ezért is húzom fel magam, ha olyan véleményeket hallok, hogy ezért rossz anya valaki, meg inkább ne szüljön...Mi az, hogy ne szüljön? Ezt mindenki saját maga dönti el. Illetve nem, nem saját maga, hanem két ember döntése kell ehhez.
Az elítélendő nem az, aki nem szoptat, hanem az, aki veri a gyerekét, aki nyilvánosan kiabál rá (és nem kis szidásokra gondolok, hanem tényleg hangos lekiabálásra, néha teljesen megdöbbenek egyes szülőkön az üzletekben, utcán...).
Egyébként épp az ilyen dolgok miatt is idegenkedek egyelőre (?) a gyerekvállalástól, meg a szoptatástól, mert annyi olyan vélemény van, hogy szülni kell, mert ki fogja megtermelni a nyugdíjat (...), meg beleszól mindenki, rokonok, ismerősök, hogy hogyan kell nevelni a gyereket, meg szoptat-e az anya, hasonlók...Egyelőre pozitív dolog nekem ehhez nem kapcsolódik (gyerek iránti vágy sincs még most), persze, hogy a negatív benyomások erősödnek fel. De ez simán megváltozhat a maga idejében, sőt, biztosan meg is fog.
Se érzelmileg nem kötődök a gyerek-témához, se munkám nincs (tanulok még), se lakásom (csak a szülői ház, olyan településen, ahol kb. árufeltöltői állás van csak), se autóm, se apajelöltem. Se félretett pénzem (ami van, az másra kell: lakás, tandíj). Hát persze, hogy nem akarok gyereket, mire akarjak? A gyerekvállalás előtti korszakot a racionalitásnak kell uralnia szerintem, nem az érzelmeknek. Tehát amíg nincs állás, nincs holtbiztos(nak tűnő) kapcsolat, legalább 200 rongy félretéve, addig az érzelmi résznek inkább álljt parancsolok.
Bár ha arra gondolok, hogy egy jó tanuló, kedves, illemtudó 15-18 éves gyerekem lenne, az már most tetszene:) De ami előtte van, az az első 7-8 év...azt úgy átlépném:) A szerelem meg a másik, ha lenne egy jó nagy szerelem az életemben, megjönne a gyerek iránti vágy is, pár év után, mert azért érzéketlen nem vagyok, gondoskodni meg nagyon szeretek mindenkiről.
A 20:28-as válaszolónak üzenem, hogy aki tudott 2 gyereket szoptatni, az azért nem jelenti azt, hogy tud a szoptatásról... nekem 30-40 mellgyulladásom volt és se szopis tanácsadó, se senki nem tudott segíteni.
És fájt és gyereknek sem volt jó, mert nem bírt eleget szopizni, folyton sírt, hogy éhes...
Szóval ha valaki megkérdezi, hogy akarok-e gyereket még? A válaszom az, hogy utáltam terhes lenni, de a babáért megérte. Megszültem, az közepesen volt rossz. A szoptatás viszont életem legkegyetlenebb része, és a következőt akkor vállalom be, ha ott lesz a tápszer (ha ismét begyulladna vagy látnám, hogy éhes maradt adok neki), és nem fogok sz@rakodni, kínlódni, az egész gyerekvállalást megbánni.
Ja, és hozzátenném, hogy a tápszer adása óta sokkal boldogabb a gyerekem, mert nem éhes!!! Én pedig boldog anyuka lettem, aki örömmel emelgeti a babáját és hancúrozik vele.
Szóval ha ezen múlik kedves kérdező, inkább vállalj babát, mert megéri, és egy tápszeres szerető légkörben felnövő baba sokkal boldogabb, mint egy csakazértis megmutatom hogy van tejem és szuperanya nővel rendelkező baba.
Köszi, nagyon kedvesek vagytok:)
Nem, nem a szoptatáson múlik, hogy vállaljak-e gyereket:) Most teljesen idegenkedek a dologtól (meg főleg attól tartok, hogy mégis hogyan tanulnám meg, mert nem tudom elképzelni, hogy bárki előtt is szoptassak, de a kórházban biztos kéne a megfelelő ember előtt, hogy megtanuljam egyáltalán...), de szerintem ez meg fog változni, ha eljön az ideje. És igen, érdekel a téma:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!