Mit szóltok az ötletemhez? Leírnátok a véleményeteket?

xStefix sem agysebésznek készül vagy atomfizikusnak, az biztos, de szegény nyomja amit kell, amit tanítanak neki, amit utánaolvas. Biztos jóindulat vezérli, csak néha kötekedésként hat.

Nyilván neki és sok hosszan szoptatáspártinak is meg vannak a saját gátlásai, ami gyakran az alakjukkal kapcsolatos vagy egyéb okból eredhet az önbizalomhiány, ezért muszáj valamivel erősíteni azt a vonalat, hogy igen, ők nagyon jók. Nincs ezzel semmi baj, a tápos baba anyukája sem nagyon rossz ember csak ugye azért egy hajszálnyival mégis rosszabb a hosszan szoptatónál..

Nem tudom, te mivel foglalkozol, kedves kritikusom, de gyanítom, hogy a tudásod egy részét te is tanulva, olvasva, nálad képzettebbektől gyűjtötted össze. Én is. Más részét meg a saját gyakorlatodban. Én is.

Nem kötekszem, de a véleményemet én is leírhatom talán. Ha már te is, ilyen kellemes stílusban.

És igen, valóban, én nem az a fajta ember vagyok, aki hetekig együtt sír a másikkal, pláne még akkor és azután is, amikor már nincs szükség ilyesmire. Én is igyekszem empatikus lenni és meglepő módon még némi tudomásom is van arról, kb. min megy át egy tápszerező anyuka; bár nekem sikerült anno "visszajönni". De pontosan azért, mert megjártam mind a két utat, tudom, hogy miről beszélek és nem véletlenül írom, amit. Én inkább gyakorlatiasan próbálok gondolkodni. Együtt sírással és vállveregetéssel önmagában még nem oldódik meg egy szoptatási probléma sem. (De tény, hogy ezek is nagyon fontosak hozzá.)

Most ez nagyon beképzelten fog hangzani, de azért leírom: együttérzést bárki tud bárkinek adni, de hatékony tanácsot már nem biztos. Én úgy látom, hogy a legtöbb tápszeres anyuka megkapja itt a többiektől azt a lelki támogatást, nyugtatást, amire neki szüksége van ahhoz, hogy újra magára találjon a kudarca után. Úgyhogy én nem elsősorban ezért vagyok itt, nem ezt látom feladatomként. Mivel nekem leendő szakmám is ez a terület, muszáj vagyok időnként kellő távolságot tartani és objektíven (kifelé talán úgy tűnhet, érzelemmentesen) kezelni az egyes történeteket, különben egy csomó fontos dolgot nem tanulhatnék meg.

És vége az offomnak, elnézést.

Az volt odaírva, hogy VAGY! Tehát nem feltétlen alakkal kapcsolatos, de ez szövegértelmezési kérdés. Nem gondolom, hogy bárki alakját irigyelném, csak sokszor olvasni olyat, hogy sokáig szoptat valaki, de várja a végét a kilók lefaragása végett.

Örülök, hogy ilyen elégedett vagy, de mondok valamit, aki azt írja, hogy az ő alakját irigyli valaki, az bizony beképzeldt..

Nincs semmi gond vele, sok szép beképzelt nő van, és bizonyára Te is közéjük tartozol (szerencsére nem ronda beképzelt vagy). És mondok még egy szomorúságot, nem tudom milyen vagy, hacsak nem 180 cm, 100-as mellbőséggel, Sissi hercegnőnyi derékkal, hosszú combokkal, KOCKÁS izmos hassal, és hozzá egy bájos 18 éves Priscilla Presley arccal, nem, nem irigyellek, bocsi.

Kezdi kiverni nálam is a biztosítékot, ami itt megy. Először a személyeskedő sértegetés, aztán meg az az ostoba előítélet, hogy a hosszan szoptató anyukáknak rossz az alakjuk.

Még annyit, hogyha Neked tényleg a focilabdányi keblekkel megáldott zsiráf a szépségideálod, akkor az ízléseddel is komoly gondok vannak.

Kérdező, sajnálom, hogy a legjobb szándékaid ellenére is ez megy...

Egy 50 kilós hosszan szoptató, akinek 85-60-90-es méretei vannak és KOCKÁS a hasa.