Mit szóltok az ötletemhez? Leírnátok a véleményeteket?

Igen, sajnos sokszor nagyon eldurvul a hangnem, kényes téma. A tápszeres anyukák sokszor érthetik magukat sértve, de azért azok is "kapnak a fejükre" jócskán akik hosszú ideig szoptatnak.

Különben nem nagyon értem mi pontosan a kérdés.

Még annyit, hogy szerintem a tápszeres anyukák egy nagy csoportja tudna/ tudott volna szoptatni, ha kap elég információt. Sajnos sok gyerekorvos, védőnő, ha gond van azonnal javasolja a tápszert. Az anyuka meg persze azonnal elfogadja a javaslatot, hiszen a szakembertől jött. Talán szép lassan ez a szemlélet is változik.

Azt gondolom itt megint az anyák felfogásával van baj!

1. Kit érdekel más véleménye???

2. Csakis rajtam múlik, hogy mivel etetem a gyerekem.

3. Ha önként tápszerezem ahhoz sincs senkinek semmi köze, nem ezen múlik, hogy milyen anya vagyok.

4. Ha ön hibámon kívül lett tápszeres akkor meg pláne ne ossza nekem az észt senki.

5. Ha 10 éves koráig szoptatom a gyerekem ahhoz sincs senkinek semmi köze, senkinek nem ártok vele, akkor meg?!?

Röviden: Írhatnak/mondhatnak nekem akármit az idióták, jöhetnek a rosszmájú megjegyzések, elengedem a fülem mellett azt jól van. Szerintem mindenkinek ezt kéne tenni és már meg is lenne oldva a probléma. Nem kellene mindenkinek mindent magára venni meg vad idegen emberek (akik lehet soha életükben nem szoptattak egy napig sem) véleményére adni. Ennyi az egész.

Egyetértek az előttem íróval.

Én is a rosszul informáltságot tartom az egyik legfontosabb oknak, illetve emellett még a pszichés támogatás hiányát is. Mert önmagában az, hogy (időben) elmondják-e az anyukának, mit hogyan lenne érdemes csinálnia, még korántsem elég szerintem! (És igen, az eüben sajnos sokszor már itt komolyan hibádzik a dolog...)

Emlékszem, én is mennyire szkeptikus voltam, amikor először olvastam a Liga oldalán mondjuk az együttalvásról meg a komfortszopiról. Logikus volt, amiket írtak, össze is vágott azokkal az infókkal, amiket előzőleg tanultam bioszból, anatból meg pszichóból; de önkéntelenül is berzenkedtem tőle, hogy a gyakorlatban is kipróbáljam magunkon, merthát "nehogymár a gyerek egész nap a mellemen lógjon", "mire lesz így időm", "így tutira el fogom kapatni meg hasfájós is lesz" stb. A közvélemény kőkeményen beleplántálja az anyukákba ezeket az előfeltevéseket, félelmeket, az ismeretek nélküli(!) kapásbóli elutastást; pedig a legtöbbnek valóban semmi alapja sincs. Csak, mint minden másnál is ugye, ezt is ésszel (körültekintően, tudatosan) érdemes csinálni; de erről már nem szól a fáma..

Szóval igen, nagyon nem elég az, hogy valaki elméletben elmond valami helyeset a szoptatásról - szerintem az az igazán hatékony, amikor valaki a saját gyakorlatán is "bizonyítani tudja", hogy működik a dolog. Akkor vagyunk igazán hitelesek kifelé, ha mi is azt csináljuk, amiről beszélünk. - És szerintem itt a nagy hiányosság az eüben! Nem tudok konkrét adatokat, de szerintem a kisebbség közülük az, aki maga is "sikeresen" tudta szoptatni a sajátjait. Ezért nem/sem tudnak kellően hitelesen lenni és/vagy hatékonyan segítséget nyújtani nekünk a szoptatásban. (Megjegyzem, én pont ezért tartom nagyra a különböző szoptatós csoportokat, ahol valóban gyakorlott anyukáktól lehet tanulni a szoptatást, kötődést!)

Visszatérve, pl. én, amikor esetlegesen """megszólok""" egy tápszerező anyukát, azt sosem a személye ellen csinálom. Nem az anyukát akarom ezzel bántani vagy kritizálni, sőt!, csakhát egyszerűen ő van sajnos kéznél. :-S Én egy porszem vagyok a gépezetben; de még az igazi profiknak is hatalmas küzdelmet jelent, hogy megnyissák, megpuhítsák, modernizálják (pl. a képzési) rendszert a felsőbb szinteken. Az egészségügy sajnos nagyon zárt és konzervatív világ, nagyon nehéz benne bármilyen megszilárdult gyakorlatot megváltoztatni, még akkor is, ha egyértelműen bizonyos, hogy az adott gyakorlat rossz.

Szóval igen, sajnos sokszor az van, hogy a szopisok kritikája nem is elsősorban az adott anyuka személyének szól, hanem inkább az egész rendszernek, a berögzült káros szokásoknak. De a helyzet sajátja, hogy mégis az anyukákon csapódik le néha, akármennyire is próbálunk finoman fogalmazni.

Azt írod még, Kérdező:

"Gondoljatok csak bele szoptatós anyukák: milyen rosszul esik valakinek, aki nem tudott szoptatni, hogy sokan ezen a témán lovagolnak?"

"S aki nem tett meg mindent a szoptatásért: biztosan nagyon sok ilyen van, de már annak sem lesz jobb, ha beolvasunk neki! Nagyon nehéz ám beismerni magunknak is, hogy elszúrtuk. Inkább ilyenkor mindenki gondoljon magában amit gondol és ne írja le."

Részben egyetértek ezzel, ugyanakkor én mindig tovább is szoktam ezt gondolni: Őszintén mondom, amikor én reagálok egy-egy ilyen témára, MINDIG az a jószándék vezérel, hogy segítsek rámutatni, hogy hol lehetett anno a probléma (már ha sejteni vélem).

Namost, idő közben azt sikerült már megtanulnom, hogy nem minden tápszeres anyuka "jut el" addig a pontig, amikor ide beírja a kérdését, hogy képes legyen kellő higgadtsággal és objektívan kezelni a témát. Sokszor érződik, hogy a kérdező anyuka még korántsem dolgozta fel lelkileg, hogy nem (teljesen) sikerült a szoptatás és emiatt nyilván érzékenyebb és "mindenre ugrik". Elhihetitek, hogy ez a magamfajta válaszolóknak is feladja a leckét, mert egyrészt nyilván tekintetbe kell venni ezt a lelkiállapotot, különben semmit nem ér, amit az ember ír. Másrészről viszont, nekem az a hitvallásom, hogy mindig előre érdemes nézni: én a saját életemben is arra törekszem, hogy minden rosszban meglássam a jót, vagyis, hogy tapasztalatot szerezzek. Ez pedig csak úgy megy, hogy idővel, amikor már túljutottam egy dolog érzelmi feldolgozásán, nekiállok ésszel is végiggondolni. Végignézem, hogy mit csináltam jól és rosszul, megpróbálok rájönni, hol hibáztam és utána levonom a következtetést. Nem mondom, hogy ez mindig kellemes élmény, de engem általában elégedettséggel tölt el, amikor tanulok valamit akár a saját hibámból is. - És ugyanez vezet akkor is, amikor másnak próbálok segíteni. Rámutatni arra, hogy hol lehettek olyan pontok, ahol valami félresiklott; de nem azért, hogy ezzel sebeket szakítsak fel (bár biztosan sikerül néha), hanem hogy az anyuka tanulni tudjon belőle. És majdanán, mondjuk a következő babája szoptatásánál már ennyivel is okosabb és felkészültebb legyen.

Ezért, kedves Kérdező, én a magam részéről azzal már nem tudok teljesen egyetérteni, hogy semmiképp ne írjam le azt, amit gondolok. - De az szerintem is döntő lehet, hogy HOGYAN írom le, amit "muszáj".

Szóval nehéz téma ez. Nehéz annak is, aki érintett, de nehéz annak is, aki reagálni próbál. Szerintem mindkét oldalnak meg kell(ene) próbálnia jobban kommunikálnia a véleményét és jobban figyelembe venni a másik oldal érzéseit is.

És bocsánat, hogy sokat írtam magamról, de úgy éreztem, témába vág.

elnézést, én sosem vettem észre hogy aki szoptat, az elítéli aki tápszerezik muszájból. nálunk amúgy úgy alakult, hogy mivel a babám 10 napig intenzíven volt szülés után, kínok kínját szenvedtük, mire átszoktt cicire, 1 hónapos korára sikerült, addig tápot kapott.nekem ez nagyon fontos volt, hogy cicizzen, mert jobbnak gondolom mint a tápot, ezért voltam hajlandó ennyit szenvedni vele, mellgyulladással, sebes mellbimbóval stb-vel együtt. de biztos van akinek ez nem sikerül, szerencsém volt, hogy nagyon ügyes volt a babám, nem csak rajtam múlt.

én azokat ítélem el csak, akik tudnának szoptatni, de féltik a mellüket....azokat elítélem. de aki muszájból tápszerezik, azokat persze hogy nem. sztem ez egy mesterségesen szított vita. a alegtöbb szoptatós anyuka sztem nem ítéli el a tápszerezőket. (nekem is van olyan barátnőm aki tspzerezett, mégsem lett ebből semmi baja a kapcsolatunknak). 2 éves 3 hós kislány anyukája + 19 hetes km

nem olvastam el a kommenteket , így elnézést ha már írták ezt

nekem az a tapasztalatom, hogy aki tud szoptatni, és sok teje van, tehát sosem kellett tápszerhez nyúlnia, az zsigerből elutasítja a tápszert, de ráadásul butaságokat mondanak róla, pl egyik nap olvastam, a tápszer allergiát okoz, asztmát, meg hasonló botorságok, és ami már felháborít, hogy azt mondják ha nem lenne tejük, akkor sem adnának tápszert , hanem inkább cukros vizet, vagy más anya tejét.

Én szoptattam 7 hónapig, de sosem volt teljesen elég a tejem, így az utolsó etetést tápszerrel egészítettem ki.

Engem az érdekelne, hogy akik "elszúrták", mivel tették?

Én 19 hkm vagyok, és nagyon szeretném a testemből táplálni az utódomat:-),méghozzá azért, megy egy idő elteltével már nemcsak kajaforrás lesz a cici, hanem érzelmi támasz is, ezt hívják emocicinek.

Az egészségügyből tényleg nem jön elegendő infó.A nővéremnek szülés után félkába állapotában mondták el idegesen, hogyan szoptasson, amire természetesen nem tudott figyelni.Bármennyire is sajnáltam, de én noszogattam, mit hogyan csináljon(mivel én is hallottam), mert nem akart sikerülni eleinte, s majdnem feladta.Jelzem, addig egy nővér se szagolt, még arra sem, az intenzíven!

Én nagyon kíváncsi lennék rá, hogy mivel lehet elszúrni.

Sajnos nem botorság, hogy a tápszer okozHAT allergiát és asztmát és egyebeket. Fajidegen fehérje, ráadásul kémiailag módosítva. Ez bőven elég is ahhoz, hogy gondot okozzon a szervezetben, ha éppen.

Furának találom a cukros vizet és a más anyuka tejét egymás mellet, egy célzattal. Így még sosem találkoztam vele. Az első tényleg rossz gyakorlat, de a második...

A klasszikus "sorrend" így néz ki:

1. szoptatás

2. saját anyatejes pótlás

3. donor női tej adása

4. tápszer

Megint nem bántásként írom, hanem a feljebbi kommentre. A más anyuka teje még mindig jobb, mint a tápszer (már ha hozzá lehet jutni). Ez is fajazonos anyag, tele minden jóval, "csak" nem a saját anyából jön.