Mi történik akkor ha ezt teszem? (vitatott kérdés)

Háát, én nem jelentek ki kapásból olyat, hogy felelőtlen vagy/voltál már akár az első gyerknél is, de alapjaiban én is a többséggel értek egyet.

Ha a párod igen jó szakmában dolgozik, ahogy írtad, akkor, gondolom, elég jól is keres. És ha ez így van, akkor szerintem meg lehetne vele beszélni, hogy te hagy maradhass otthon a kicsivel a suli folytatása helyett, legalább csak 1 évig. Szerintem egy kicsit is normális, komoly és felelősségteljes apa támogatna téged ebben. Az okokat most nem írnám le, szerintem mindenki tudja, hogy mennyivel előnyösebb lenne, ha az újszülötted veled lenne és nem a nagyijával. (Egyébként arra is kíváncsi lennék, vajon a nagyinak mi a véleménye minderről. Mert ha nem úgy gondolja, hogy a gyereknek az anyja mellett a helye, szinte mindenáron, legalább az első "kritikus", érzékeny időszakban, akkor..)

Ha te már eddig is gyest kaptál az első gyerek után (gondolom, most is ezt fogod kapni), akkor meg főleg tudnod kellett, hogy mit vállalsz/tok. Így már senkinek nem lehet új a helyzet, a párod is tudhatja, mire számítson, anyagilag is. (Bár azért 2 gyerek már többe kerül, mint 1, de azért nem kétszeresen.)

Azon mondjuk csodálkozom, hogy ilyen fiatalon, mindenféle végzettség nélkül is tervezetten vágtatok bele a kistesóba, dehát nem vagyunk egyformák. Viszont mindenképp tudnod kellene/kellett vona, hogy mivel jár ez az egész - de nekem sem tűnik úgy, hogy alaposan végiggondoltátok volna. (Igaz, mi csak a töredékét tudjuk a valóságnak.)

Én mondjuk már 28 vagyok, a lányom 2,5 éves, gyest kapok utána és én is most kezdtem el egy fősulit (estin). De pont azért csak most, mert egyrészt úgy gondolom, hogy 1 évvel ezelőtt még nagyon kicsi lett volna hozzá, másrészt pedig én még mondjuk mindig szoptatom. Persze annak is megvan a maga hátránya, ha ennyi idősen még nem dolgoztam, nincs sulim se és van már egy (nem tervezett) gyerekem (nem is példának szántam magam) - viszont ha újra játszódna a terhességem, ugyanígy csinálnám. Semmiért nem adnám azokat az időket, amiket vele tölthettem itthon, "édeskettesben". Anyagilag mi sem dúskálunk, de eddig szerencsére mindig sikerült megoldani a gondokat.

Nem akarlak kioktatni, nem is annak szánom a hsz-em, de talán érdemes lenne arról az oldalról is megközelíteni a kérdést, hogy a babádnak MOST mire lesz szüksége, nem x év múlva! Hidd el, az ő számára nem az lesz a fontos, hogy x év múlva mit fogsz tudni neki megvenni, hanem az, hogy az élete első (és majdhogynem legfontosabb) évei alatt ott álltál-e mellette, te voltál-e az a bizonyos első számú gondozó.

Ne dőlj be annak a mai hiedelemnek, hogy a pénz fogja megkönnyíteni a család életét. Ha ti, a család tagjai nem tudtok egymás támaszai lenni emberileg is, akkor a pénz már semmit nem fog számítani. Ezt a biztonságot pedig most kell majd létrehoznod, az első években.