ADHD-s gyermekem hamarosan gyógyszert fog kapni. Milyen változást várhatok ettől?
válasza:
válasza: válasza:Nem állítom, hogy a fiam nevelhetetlen, csak azt látom, hogy ahogy én tudom nevelni, az számára nem hoz eredményt, vagy nem azt, nem annyit, mint amennyit a nevelésébe belefektetek, ami azért gond, mert ő nem egy átlagos gyerek, különleges a látásmódja, csodálatosan vicces és izgalmas személyiség, és azt érzem, hogy nem ez kerül előtérbe, hanem az agresszív, romboló, durvább, minden empátiát nélkülöző viselkedése. Nehéz megfogalmazni. De olyasmit érzek, mintha lenne egy különlegesen szép lelke, bezárva egy romboló testbe.
Itthon nem jobb a helyzet, sajnos, különösen velem szemben vannak szóban, és kisebb korában voltak tettlegesne is durva megnyilvánulásai. Nemhiába jártam mindenféle terápiákra, amelyek azt hivatotak volna kideríteni, hoyg nekem milyen problémám van, amit ő visszatükröz, vagy amire fel akarja hívni a figyelmemet. Szerintem amit a saját érdekemben és saját problémáim megoldása érdekében meg lehetett tenni, ezeken a terápiáko sikerült elérni, de nem csak ennyi volt a probléma.
Az óvodában a pedagógusok visszajelzései alapján úgy tűnik, hogy semmivel sem viselkedik sem "jobban", sem "rosszabbul", mint itthon, ami az egyetlen szerintme nagyon pozitív dolog az egészben, mert ezek szerint itthon is és ott is őszintén ki tud jönni belőle, ami benne van, tehát itthon sem fogja vissza magát szorongás miatt és ott sem. Ez persze viccesnek tűnhet másoknak, hogy ennek örülök, de tényleg. Az sokkal rosszabb lenne, ha akár ott, akár itthon nem önmaga lenne és vagy az óvónők nem hinnék el, hoy itthon mivel küzdünk, vagy számomra lenne hihetetlen, amiről ők beszámolnak.
Az persze igaz, hogy az óvónők nincsenek felkészülve, sem képezve az ilyen gyerekek neveléséhez. SOkat beszélgetek velük, küldtem linkeket, olvasnivalót a témában, és alapvetően elégedett vagyok azzal, hogy hozzáállnak. ELfogadóak, amint lehet valamiért, azonnal dicsérik, de nem engedik semmilyen állapotra hivatkozva sem, hogy másokat bántson vagy a közösséget, játékot rombolja, és ez így van jól.
Az én gyerekem sem csak ebbe a családba született, a hosszú távú cél, hogy úgy tudjon beilleszkedni a társadalomba, hogy ne kelljen elveszítenie azokat a jellemvonásokat, amik őt különlegessé teszik, de ne bántson másokat, és tudjon jó emberi kapcsolatokat létesíteni, lehetőleg együtt tudjon működni másokkal is, tudja majd kimutatni a szeretetét, szerelmét, tudja elviselni a kudarcot, vagy ha nem kap teljes figyelmet, stb.
AZt gondolom, hogy a pedagógusoktól annyi várható el reálisan, hogy ne skatulyázzák be és könyveljék el rossz gyerekként, dicsérjék, amiben lehet, és csak szimplán legyenek tisztában azzal, hogy van, amiről nem tehet, de amit tud kontrollálni, azt várják el tőle maximálisan.
válasza: válasza: válasza: válasza:Az ADHD is csak egy diagnózis, amit az orvosok egyre gyakrabban használnak akkor, amikor lusta, motiválatlan, neveletlen emberekkel találkoznak.”
Tény: ADHD már több mint 50 éve ismert rendellenességnek számít. Az intenzív kutatásoknak köszönhetően a szakemberek egyre több ismeretet szereznek róla, egyre könnyebben ismerik fel a jellegzetes tüneteket, ami megmagyarázza, hogy miért kapják meg ma többen a diagnózist. A tünetek önmagukban messze nem elégségesek ahhoz, hogy valakinél ADHD-t állapítsanak meg. A jellegzetes tünetek tartós megléte mellett azoknak súlyos következményekhez, jeletős funkcióromláshoz is kell vezetniük, az élet több területén (pl iskolai/munkahelyi teljesítmény, szociális kapcsolatok, hétköznapi élet).
A rossz neveltetés és a szülői fegyelem hiánya nem okoz ADHD-t. Viszont egy ADHD-val küszködő gyermek nehézségeit a szülői támogatás nagy mértékben enyhítheti. Ezáltal a meglévő tünetek nem vezetnek olyan komoly következményekhez, mint szülői segítség nélkül.
A megfelelően beállított gyógyszeres kezelés jelentősen csökkentheti, vagy akár meg is szüntetheti a tüneteket. Több évtizedes kutatások azt mutatják, hogy a gyógyszerek mintegy 70-80 százalékban javítják az ADHD számos tünetét. Az eredmények egyénenként eltérőek de viszonylag ritka az, amikor a gyógyszeres kezelés önmagában elegendő. A legjobb eredmény a gyógyszeres és pszichoszociális kezelések (pszichoterápia, pszichoedukációs tréning) együttesétől várható.
Ez pedig az ADHD genetikai hátere:
válasza:Szia. Én egy 32 éves nő vagyok.Nem vagyok orvos, de még csak nem is olvastam sokat az ADHD betegségről. Viszont érintett vágyok benne. Vissza gondolva az egész eddigi életemre szinte teljessen biztos vagyok benne hogy nekem is van. Szóval ne vedd készpénznek amit írok, de talán segíthet rálátni a dologra.
Kezdeném azzal hogy én milyen dolgokon mentem keresztűl. A 90' években nem volt még otthon ismert ez a betegség, bár a felső tagozatos Osztályfőnököm, többször is jelezte szüleim felé hogy figyelemzavaros vagyok. Nagyon jó képességekkel, csak egy közepes tanuló,aki kitűnő lehetne bármiről. Ennek ellenére csak olyan tantárgyakból kaptam jó jegyeket, amik éppen érdekeltek. Legjobban az volt a döntő hogy a tanár mennyire volt jó, mennyire tudta felkelteni bennem az érdeklődésemet. Persze ez így önmagában nagyon sok gyermekre igaz. De amikor, valami érdekel, és szeretnék arra összpontosítani, viszont akkor is a plusz ingerekre figyelek, na az már nem jó.
Az órákat folyamatossan megzavartam. Mindíg matattam a tolltartómat. Leejtettem valamit. Szétszórt és figyelmetlen voltam állandóan. Sokszor bámultam ki az ablakon, ha elment egy autó, vagy bármi zaj beszűrödött a terembe akaratom ellenére felfigyeltem rá. E mellet viselkedési problémáim is voltak. Gyakran feszegettem a határokat.Volt hogy verekedtem, tanárnak vissza beszéltem, cigiztem a tornaterem mögött.. Stb. Olyan mint ha az agyam a túlzott inger függője lenne. És szerintem ez itt a kulcs. De ide majd még vissza térek.
Magamról még annyit, hogy persze az élet semmilyen területén nem lettem sikeres. A gimnáziumot 3 szót kezdtem el, sosem fejeztem be. A szüleim hozzá állása nem volt helyénvaló. Ennek eredménye képpen lelki betegségeim is lettek. Mint pl önbizalmam hiány, depressziós tünetek.
Erre is vissza fogok térni, hogy mit rontottak el, és mivel segítettek volna többet nekem a szüleim.
Szóval maga a betegség szerintem egy örökölhető neurológiai probléma. A családban többeknél is jelen van. Pl az öcsémnél.
Aki azt írta hogy ez lelki eredetű,szerintem nála biztos nem állt fenn a betegség. Ami viszont biztos, hogy ha nem kezelik helyén a dolgot 99% hogy valamilyen mértékben lelki sérülést is okoz, már elég korán. Ez viszont nem az eredete a dolognak.
Hallás- Írtad hogy a fiad is túl jól hall.
Sajnos nálam is ez a helyzet. Túl jó hallás és szaglás. Fogalmam sincs hogy ez ok vagy okotaz de sok szót elviselhetetlen. Egyszerűen nem tudom kiszűrni a zajokat. Minden apró neszt meghallok. Főleg amikor csend van, de olyan szinten hogy inkább nem is részletezem mert ki nevetnél. Elalváskór sokszor be dugom a fülem, de még így is sokszor zavar a saját testem működésének hangja. Talán össze függ a fül csengéssel, fülzúgâssal, gyakori migrénnel. Mert nálam ezek is vannak. Szaglasom is nagyon jó, és sokszor az is zavaró, de sokkal kevésbé mint a hallás. Egyszóval folyamatos túlzott ingert vesz fel az agyam. Amikor valami új, izgalmas helyre vittek kiskoromban, szinte magamon kivűl voltam az igazgatomtól, boldogságtól. Az uncsi helyeken, helyzetekben kezdtem el mindíg rosszalkodni. Magam teremtettem meg izgalmat. Sokszor felmásztam magas dolgokra is. Veszély helyzeteket teremtettem. És a szüleim reakciója is egy ilyen dolgog volt. Szóval direkt azért rosszalkodtam hogy leszídjanak, elverjenek. Ha ez meg volt hisztiztem és utána kidőldtem. Kifulladtam, és egyben le is nyugodtam egy kis időre. Anyum mesélte hogy olyan 6-7 évesen mondtam neki hogy verjen el, mert utána jól tudok aludni. (Sosem akartam aludni) 😆
A te gyermeked még csak 6 éves. Itt még szerintem nincs jele az ADHD okozta lelki sérülésnek. Komolyan kell venni a dolgot.
Rengeteg munkád lesz benne.
És tinédzser korában még főleg észnél kell lennétek.
Amit még tehettek érte szerintem a következő dolgok.
- Hallás
utána nézel a hallás terápiás kezelésnek. Igen van ilyen. Sokat nem tudok róla.
Éppen csak hallottam hogy létezik ilyen, pont az olyan gyermekének akik túl jól hallanak, vagyis nem tudják a hangokat szűrni. Nézz utána, és majd elődöntöd hogy érdemes lenne e megcsinálni.
- Biztos szülői háttér.
Ezt szerintem nem kell ragozom. És nem is kell hozzá ADHD hogy ennek a hiánya pszichológiai betegségeket okozzon egy embernél. A függő betegek elkepsztően nagy százaléka élt csonka családban főleg apa nélkül,vagy nevelő apával( aki nem akar bele szólni a nevelésbe) vagy állami intézetekben. Sőt nem is gondolnád,de az apa szerepe sokkal fontosabb.
-Szigorúság, szabályok, higgadt viselkedés
Nagyon fontos hogy megtanúlj higgadt de szigorú és következetes szülő lenni. Ehez első sorban az is fontos hogy mindennek az elejét csípd el. Főleg amikor tinédzser lesz. Ha egyszer el engeded éjszakázni utána hiába próbálod vissza fogni.
Allítsatok fel szabályokat, legyenek kemény bűntetések, de ne reagáld le a rossz viselkedését testi fenyítéssel vagy akár idegességgel. Legyél nagyon határozott, az nem baj ha normális kereteken belül néha fenyegeted. Pl be is zárhatod. Szobafogság, tanuló szoba) Kényszerítsd rá hogy össze pakoljon maga után. Pl nem nézhet addig mesét amíg nem tette meg.Ha napokig nem tesz meg akkor napokig. Vagy ha vkivel csúnyán viselkedik, vonj meg tőle dolgokat. Csak egy valamit ne, az pedig a
- Szeretett. Legyél bármilyen szívtelen is olykor, mindíg érezze hogy szereted. Amikor büntetést kap, mond neki hogy nagy sajnálod a dolgot, de erről ő tehet. Rengetegszer mutasd ki neki öleléssel, puszival hogy szereted. A puszi az alap legyen minden nap mikor elmegy suliba, Ehez ragaszkodoj még 16 éves korában is. Ajándékot, kis kedvességet pl egy fagyizás, spontán kapjon. Ne jutalomból. Meg kell teremteni azokat a dolgokat hogy érezze a feltétel nélküli szeretet. Jutalmat inkább szóbeli elismerésben pl jó jegyért kapjon.
-Az apa szerepe nagyon nagyon fontos. Igen is legyen benne az hogy tart tőle. Egy egy apai pofon sem árt. De ezt csak nagyon nagyon indokot esetben, amikor nagy baromságot csinál. Azt mondanám hogy én pár 3-4 alkalommal érdemelte volna meg. És inkább 12-19 éves korom között. Legyen az apjának tekintélye, legyen benne a levegőben az hogy ő az úr a háznál, ő az aki a végső döntést hozza. Néha ki mutathatja a dominanciáját felétek is. Pl egy családi vacsoránál azt mondja addig nem távozik senki az asztaltól amíg mindenki nem végzett. Majd akkor megmutatni a gyereknek hogy ti többiek szót fogadok neki. Fontos hogy itt is meg legyen az egyensúly, hogy ne egy totál zsarnok legyen. Csak legyen meg a férfias tekintélye. És Ehez az anya is úgy álljon.
-Dolgoztasd a gyermeket. A fizika tevékenység nagyon jót tesz neki. A sport is, vagy pl ha segíthet a kertészkedésbem, takarításban. Ilyenkor dicsérd is meg.
-A sikerélmény, és bíztatás
A tanúlmányaiban rengeteget kell majd segítenetek. Mint mondam fontos a jó tanár. Ha egy tantárgyból nem jól teljesít legyen lehetősége korepetálásra más, jobb tanárral. A tanuláshoz nagyon jó körülmények kellenek. Nyugalom, síri csend, rend körülöttem. Nekem pl csak így ment. Minden nem oda illő dolog még tüdőt zavarni. Sokat kell segítenetek rendszerezni a tanszereit. Mindíg át kell nézned hogy hiánytalanúl el apkolt e másnapra. Kész e a házia, stb..
Amit még hozzá fűznék az agresszív viselkedés szerint idővel enyhülni fog. Fiúknál ennyi idősen ez ne is olyan kirívó eset. Viszont ilyenkor bűntudatot kell benne ébreszteni, és le kell rónia valamivel ha pl a tesóját megüti. Kérjen tőle bocsánatot, tegyen meg neki egy szíveséget. És persze tőletek is kapjon büntit,pl olvasnia kelljen hangosan.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!