ADHD-s gyermekem hamarosan gyógyszert fog kapni. Milyen változást várhatok ettől?

ELolvasom, amit írsz.

Ebből az jön le nekem, hogy:

1. Te nem voltál ADHD-s, csak rád fogták.

2. A te szüleidnek az volt a szeretetteli nevelés helyett a könnyebb út, hogy "bedrogoztak".

3. Amikor látták, hogy ez zombit csinál belőled és nem segít, hanem negatív irányban megváltoztat, kivezsi belőled az életkedvet és mindet, amitől gyerek egy gyerek, akkor sme hagyták abba a gyógyszerezést

4. Mivel te szeretet és törődés helyett kaptad a gyógyszert, neheztelsz a szüleidre és soha el nem múló sebeket okoztak neked ezzel

5. AZt gondolod, hogy én is és mindenki más is ilyen szülő, aki végül a gyógyszerre igent mond

6. Megkérdőjelezed az egész betegség/állapot létezését, csak mert téged félrediagnosztizáltak

Olvastam a gyógyszer betegtájékozattóját. OLvastam az Algorpirynét is. Mindkettő elborzaszt, nyilván a Ritaliné sokkal jobban és remeg a gyomrom, igen, ha rágondolok, hogy mik vannak ott leírva.

Viszont elolvastam angol és magyar nyelven, ami a neten hozzáférhető a gyakorlati orvosi tapasztalatokról a mellékhatásokat illetően. Azok nem ijezstőek számomra. Az első negatív mellékhatás észlelésénél azonnal le fogunk állni a gyógyszerrel, abban az ütemben, ahogy az orvos előírja. Akkor is ha nem hazsnál. Akkor is, ha kiöli a gyermekemből azt, amitől különleges, a kreativitást, az élettel teli huncutságot.

Két rossz döntése közül választhatok: maradandó szervi károsodásokat okoz a gyógyszer, bár ilyen lehetőség szinte csak a betegtájékoztatóban szerepel, egyetlen orvosi tapasztalatban nem találkoztam vele, de természetesen ha sokmillió esetből az én gyerekem lehet az egyetlen, az már valós kockázat, nem lehet figylmen kívül hagyni.

Vagy úgy döntök, hogy hagyok mindent így. Hogy kerülje el jó meszsire mindenki. Hogy esténként azért zokogjon, mert ő egy nagy nulla, őt nem lehet szeretni, és már hat évesen azon gondolkodjon, hogy kár volt megszületnie. Mert ez biztos nem okoz neki maradandó sérüléseket.

A pszichológus nem tud segíteni addig, amíg az okot kiváltó tényezők ugyanúgy fennállnak. Hiába mondjuk neki, hogy igenis értékes, csodálatos ember, ha amúgy azt tapasztalja, hogy mindenki inkább elkerülné.

Nem tudsz látatlanban segíteni?

Persze, hogy nem, mert te nem is voltál adhd-s, ezért arról sincs semmi tapasztalatod, hogy milyen annak lenni, és arról sincs, hogy mivel lehet segíteni az ilyne állapottal együtt élni kényszerülő gyerekeknek és családjaiknak.

ELárulom, egy bizonyos ponton túl a szakember sem tud segíteni, ezért jutottam idáig.

31-es válaszodra: leszedálni? Biztos, hogy tisztában vagy azzal, hogyan hat a Ritalin? Nem szedatívum, hanem az ellenkezője. Éppen ezért nem hatnak a citromfű, macskagyökér, orbáncfű és hasonló nyugattó hatású gyógynövények sem. Mert nem szedálni kell, hanem egy ponton serkenteni. És ezért nem hallottam és olvastam még a te válaszodon kívül soha nyálcsorgató leszedeált zombikról ezzel a szerrel kapcsolatban.

Hogy tekintsek ezek után hitelesként a szavadira?

30-as válaszodra konrkétan: csak azt vezesd le nekem kérlek, és egyébként köszönöm, hoyg még itt vagy és bezsélgetünk, akkor is, ha nem értünk egyet, szóval hogy az, hogy Rád csak rádhúzták ezt az állapotot, hogy legyne valami, amivel kezelhetnek (ezt sem értem mondjuk annyira), abból hogyan következik, hogy maga a betegség/állapot nem létezik?

MÁsik: ha látatlanban nem tudsz jó tanácsokat adni, akkor látatlanban hogy tudod megállapítani, hogy az én gyerekem milyen, mivel küzd, küzd-e egyáltalán valamivel? Miért feltételezed róla, hogy én is csak ráhúzattam a gyerekemre ezta diagnózist? Miért nem hiszed el, hogy szívből szeretem, ahogy a családom többi tagját is?

Miért gondolod, hogy csak kitalálom a nehézségeinket? Hogy három gyermek mellett nincs más dolgom, mint nem létező problémákat kreálni?

Pofon? Mélységesen szégyellem miatta, többször előfordult:(:( Végős elkeseredésemben és tehetetlenségemben. EBben viszont bizony tankönyv szerint reagált a gyerekem: nem változott semmi, csak rontotta a kapcsolatunkat, és többé nem tudom hitelesne elvárni tőle, hogy soha ne üssön meg másokat. Ennyit ért a szelíd szavak és kérés után a pofon és egyéb büntetés. Isten látja lelkem, ha nála csak ez használna, én is azt mondanám, inkább pofon, mint gyógyszer. de nem használ, hanem nagyon súlyosan árt. Azóta mintegy felhatalmazva érzi magát, hogy pofozzon és üssön másokat:(:(:( Mert az agya másképp működik, mint a többi gyerekemé. Ő nem látja át, mi a különbség közte és a szülő között, míg a többieknek ezt nem kellett soha magyarázni, sem más úton "beléjük verni", természetesen érezték, mert ők, vele ellentétben, jól eligazodnak az emberi kapcsolatokban.

Igen, pontosan. Minden más "büntetéssel" is ugyanez a helyzet, mindegy, hogy hogyan hívjuk, lehet az "természetes következmény", "jutalommegvonás" "jutalom elmaradása" vagy "büntetés" "büntipad", legrosszabb esetben kiabálás, vagy pofon is. Olaj a tűzre, a helyzet és állapot, valamint a kapcsolat romlása, és a lényeg, hogy nem változik semmi, nem képes tanulni belőle, mert már az összefüggést sem látja a tettei és a szülők reakciói között.

EZért írtam, hogy csak az érti ezt, aki benne van.

Mert a környezet nem hiszi el, hogy ez így van. Elkényeztetett, neveletlen, hasonló minősítést kapnak a gyerekek, a szülők pedg következetlenek, gyengekezűek, ostobák, lusták, stb. Igenis, nagyon nehéz, mert mindneki ellenünk van, vádol, a szülő meg marcangolja magát évekig, de za is hiába van, csak még rosszabb mindnen. Mindneki hibázik, én is, de a többi szülő is, csak az én hiábimnak visszafordíthatatlan következményei lesznek (pl. ha adtam egy pofont, onnantól már nem tudom kiírtani a gyerekemből, hogy ha én pofoztam, akkor neki is lehet), míg ha más hibázik, megbeszéli a gyerekével, és ő megérti, és élik tovább az életüket.

Ha ő össze kara illezsteni két legódarabot, akkor az egész családnak csendben kell lennie, ordít velünk, hogy nem tud koncentrálni. Ha az oskolában serceg a papíron a többiek sceruzája, ordít, hogy ő így nem tud koncentrálni. És tényleg nem tud, mert számára ezek a hangok elviselhetetlenül erősek, és nem tud nem figyelni rájuk. A szaglása olyan, mint egy vérebé, és minden érzékszerve ilyen felfokozott üzemmódban működik. Iszonyatosna nehéz lehet neki is!!!! De már nekünk is az.

A legjobb, hoyg rendkívül intelligens, 145-ös az IQ-ja. Face to face helyzetekben pontosan tudja, hogyan kell viselkedni, és egy-egy alkalom erejéig tud is uralkodni magán, ezért megint jön az, hogy csak mi találtuk ki a problémákat. Az más kérdés, hogy mennyire fárad el egy-egy ilyen magára erőszakolt önuralom után, és kin vezeti le a fezsültségét, fáradtságát. Rajtunk.