ADHD-s gyermekem hamarosan gyógyszert fog kapni. Milyen változást várhatok ettől?

Kérlek, ne feltételezd rólam, hogy nevelés, szeretet, odafigyelés, HELYETT merült fel nálunk a gyógyszer. Nehéz helyzetbe hozol, mert nincs módomban jó anyának tartani magam, hiszen kudarcokat élek át nap mint nap, de azt tiszta lelkiismerettel mondhatom, hogy nevelem. AKi nem lát bele, hogy hogyan, az a "végeredményt" látva azt mondja, túl gyenge kézzel nevelem, aki tudja, miket várok el tőle, és mennyi energiát fektetek a nevelésébe, az azt mondja, legyen lazább, megengedőbb. Így is, úgy is rosszul csinálom. Mert egy átlagos gyereknek nem árt annyit sem a gyenge kezű nevelés, sem a túl nagy elvárások, mint az enyémnek. Én nagyon tisztelem benned, hogy a szeretett gyerekem érdekeit véded. De hidd el, szülői oldalről sem olyan egyszerű ez. És nem azért, mert mit szólnak az emberek, az már rég nem hat meg. De neki sem jó így, hogy minden nap több a negatív visszajelzés, mint a pozitív.

Én megtehetem, hogy elfogadom úgy, ahogy van. A testvérei is fel fognak nőni valahogy vele. De becsapom, ha azzal áltatom, hogy ez így menni fog hosszú távon másokkal is. Becsapom, ha arra nevelem, hogy nem kell változnia. Nagyon ritkán tudunk értelmesne bezsélni erről, hiszen még nagyon kicsi is, meg amúgy is, de olyankor ő azt mondja, szeretne másképp viselkedni, de nem tud. Akár hiszed, akár nem, nem azért nem tud, mert nem lát a jóra példát. A másik két gyerekmnek megy, a példát ők is csak tőlünk vehették. Ha tényleg nem tud segítség nélkül változtatni a viselkedésének bizonyos elemein, akkor segítségre van szüksége. Amit én megteszek: heti háromszori fejlesztés, komplex, pszichológus, stb. Ez annyi, mint halottnak a csók, sajnos. A világon semmilyen változást nem hozott az emberi kapcsolataiban.

Kérlek, ne azt írd, hogy látatlanban nem lehet tanácsot adni (shizen adsz, hogy ne adjak gyógyszert), sem azt, hogy neveljem gyógyszer helyett, mert nevelem. Mi az, amit még nem próbáltam, de kellett volna? Mit mulasztottam el? A drazstikus diétáztatáson kívül, mert a napokban azon is sokat gondolkodtam. HOgy hogyan lehet tejtermék, glutén, és gyors Ch-k nélkül élni. Felnőttként is, pláne gyerekként. Mi marad? Az alacsony keményítőtartalmú zöldségek és a húsok, meg a tojás. Gyümölcsök már nem annyira, mert iszonyat gyorsan emelik a vércukrot. Esetleg, nagyon esetleg gluténmentes zab, barna rizs, álgabonák. Semmi, de semmi azok közül, amiket a társai esznek. Ezeken éljen egy 6 éves gyerek, aki iskolába jár, sportol, születésnapokra hívják, stb. Én megfőzök neki ezekből az alapanyagokból, de magyarázzam el neki, hogy miért éri meg MINDENT visszautasítani, amivel megkínálják.

14%-os válazsoló: miért gondolod, hogy a szülőknek ez nem embertpróbáló feladat, döntéseekt hozni, a gyerek érdekét szem előtt tartva? Mi az ő érdeke? Csak egyféle érdeke van, vagy nagyon sok minden szolgálja az érdekét egyszerre?

Köszönöm szépen a támogató szavakat.

Egy utolsó gondolat: fogalmam sincs már, hogy mit vállal az ember, amikor gyermeket vállal:) Abban talán nincs vita köztünk, hogy gyermeket, akár egyet, akár kettőt, hármat vag ymég többet nevelni akkor is felelősségteljes feladat, ha a gyerek átlagosan fejlődik, akkor is van dackorszak, több is, meg kamaszkor, meg személyes nehézségek, stb. A nem megszokott módon fejlődő (idegrendszerű) gyermek egyfelől ajándék. Mert alázatra tanít, rákényszerít, hogy élesen szembenézzen a szülő a saját hiányosságaival, gyengeségeivel, tanuljon a hibáiból, stb. EZért jó, hogy kaptam őt is, és jó, hogy kaptam a másik kettőt is, mert ha csak ő lenne, akkor még sokkal rosszabb anyának és embernek tartanám magam, mint így, ami viszont nem viszi előbbre a dolgokat, sőt.

De vannak határaim. Van, amit meg tudok tenni, van, amit még meg fogok tudni tenni, de még nem került rá sor, és van, amire képtelen vagyok. Hogy miket nem tudok (egyelőre) elviselni, azokról már írtam korábban. Hogy nem félholtra veréssel szándékozom nevelni, azt még nem írtam, de talán ki lehetett találni. Lehet, hogy te hálás vagy a szüleidnek és a tesódnak, hogy nagyon megvertek, amikor más nem segített, az én gyerekem határozottan sérült és rontottam az állapotán azzal, amikor sajnos néha eljárt a kezem, tehát nem fogom tudatosan nevelési eszközként használni a jövőben sem.

Nekem ez patthelyzet.

De nem segítenek a válaszaid sem, mert tényleg ugyanazt ismétled nagyon régóta, hogy drog helyett nevelés. Köszönöm. Nem segítettél.