Ha az óvoda a helyi nevelési tanácsadónak küldött valami papírt, és emiatt most a nevtan. Behívott minket valami vizsgálatra, akkor megtehetem, hogy nem viszem el a gyereket?

A helyedben a hivatalos papírt tolnám csak az orra elé nem veszekednék vele mert a gyerekeddel tolsz ki.

Illetve írnék egy panaszos levelet a gyerekjogi képviselőnőnek, melyben azzal érvelnék,hogy az óvónő azt,hogy képtzwelw3en ellátni a feladatát a gyerek hátrányos megkülönböztetésével fedezi. Ezért küldte el nevtanba. Nem azért mert valójában problémád erről határozatotok is van, hogy a gyerekkel nincs baj.. normális átlag gyerek.

Beszélhetsz erről még szépen politikusan a vezető óvónővel is.... ő ismeri az alkalmazottját és ha ténylegesen indokolatlanul kérte a vizsgálatot annak kell folyománya legyen.

S vidd át másik oviba a gyereket.

Örülök neki, hogy jól végződött! Én a helyedben finoman, diplomatikusan (nem vádaskodva - inkább szerényen, kedvesen) szólnék az óvoda vezetőnek - mert hiába is happy end, de csinált neked pár rossz hetet az akció.

Én is hasonlóan jártam: a kislányomnak sok foga esett ki, emiatt pöszén beszélt. A logopédus javasolta - mit javasolta - erőszakosan rám akarta erőszakolni, hogy vigyem logopédiai osztályba a gyereket. Na már most, ez egy elég rossz hírű osztály, gyenge a követelmény, tele van kisebbségi, és HH-s gyerekkel, ráadásul a beszédjavításban is gyenge. Évről évre alig akar összejönni a kötelező 15 fő - ha nem jön össze, bezárják az osztályt. Így nem véletlen, hogy erőszakosan toboroznak.

Végül a Halmi úti Beszédvizsgálóban kötöttünk ki, ahol kiderült SEMMI BAJA, csak a hiányzó metszőfogak miatt selypít (amik a három hónapos várakozási idő alatt ki is nőttek). Nem kapott SNI minősítést (nagyon távol állt tőle), így nem mehetett logopédiai (kisegítő) osztályba.

Szóval: mi is megnyertük a csatát, de HÁROM HÓNAP IDEGÖRLŐ időszakom volt, már rémeket láttam.

Szóltam diplomatikusan az óvónőknek, hogy ezt azért mégse kellett volna - de ők mosták kezeiket, mindent a logopédusra kentek - pontosabban mentegették, hogy "most már megnyugodhat anyuka"... pedig már az elején tudtam, alaptalanul minősítik le a gyereket.

És igen - kötelező elmenni, mint bizottsághoz, mind Nevtanba, ha az óvoda küldi. Esetek nagy részénél nagy megkönnyebbülés, és oda pirítás lesz a vége. Bár van ismerősöm, aki egy zárkózott, de okos gyerekére a botcsinálta pszichomókus rákente, hogy skizofrén, IQ light - nagy nehézségükbe került, hogy kiderítsék, tévedett.

Sajnos olyan kiszolgáltatottak a szülők!:( Panaszt tenni nem érdemes, mert csak egymást védik a pedagógusok, és mi, főleg a gyerekeink isszák meg a levét,hiába van igazunk.

Örülök, hogy rendben van a gyereked.

Ettől függetlenül nem teljesen értem a felháborodásodat. "Szedett-vedett" óvónő talán nem a legszuperebb, de én egész biztos vagyok benne, hogy nem ártó szándékkal küldött benneteket a nev. tan-ba. (Nem tudom, korábban neked milyen volt a viszonyod vele, remélhetőleg nem az a fajta anyatigris típus vagy, aki mindig, mindent jobban tud mindenkinél, és ennek erőteljesen hangot is ad.)

Ahogy tanácsolták, inkább higgadtan mondd el az óvónőnek, ill. mutasd meg a szakvéleményt, hogy a gyerekednél nem találtak semmit. Többet ártasz a gyerekednek, ha "roppant barátságtalan" stílusban akarsz vele beszélgetni, mintha nyugodt maradsz.

Nem tudom, más hogy van vele, de ha engem, mint szülőt küldenek valahová, akkor én szó nélkül elviszem a gyerekem, és örülök, ha nem találnak bajt. Legyen az orvos vagy pedagógus, ha a gyerekemről van szó, egyáltalán nem érzem magam kiszolgáltatottnak.Egyrészt nem biztos, hogy reálisan látom a dolgokat, másrészt mivel intézménybe jár, nem látom a nap 24 órájában, főleg azt nem, hogy társas környezetben hogy viselkedik.

Ha bajod van az óvónővel, inkább menj be a vezető óvónőhöz, vagy kezdeményezd, hogy ő hármasban (óvónő, vezető és te) beszélgessetek a kisfiad érdekében. Állj inkább a dolgokhoz pozitívan, segítő szándékkal, még ha utálod is az óvónőt. Nem megalázkodni kell, egy szóval sem írom, hanem próbálj partner lenni és nem ellenség. Még egyszer mondom, a gyereked érdekében, mivel írod, máshová úgysem tudod vinni.

(2 gyerekes anyuka és pedagógus)

Szerintem a 47-48. hozzászólónak van teljes mértékben igaza. Sok esetben lehet, hogy az ember nem veszi észre, ha gond van, mert egész egyszerűen nincs ott a gyerekkel az intézményben.

Szuper, hogy nálatok nincs semmi probléma, de azt nem értem, ha te valóban ennyire lenézed az óvónőt, hogyan bírod elviselni, hogy ő foglalkozik a gyerekeddel nap mint nap.

Az is gond szerintem, hogy te „meghurcolásnak” éled meg, ha elküldenek egy nevelési tanácsadóba. Ne haragudj, de ezz biztos a „falusi” mivoltodból fakad, mert nálunk semmi negatív felhangja nincs annak, ha egy gyereket elvisznek a szülei, sőt!

Értem, hogy macera volt elmenni kétszer, de most komolyan, akkora gond ez? Nekem is el kellett mennem, és pár alkalom után megbeszéltük a pszichológussal, hogy átadom a helyünket másnak, aki valóban problémás. És igen, alapvetően én is gyanítottam már az elején, hogy az óvónő csak beparázott valamin, nincs valódi probléma a gyerekkel, de azt is gondoltam, hogy ezen semmit nem veszíthetek… míg ha tényleg lenne probléma, akkor igen.

És a végén nem dörgöltem az óvónő orra alá, hogy „bi-bi-bí, nincs is semmi gond a gyerekkel”, hanem csak elmondtam neki, hogy ez a helyzet. Viszont látta, hogy én mindent megteszek a gyerekért, hogy foglalkozom vele, és ami még fontos, hogy őt sem egy „szedett-vedett” óvónőnek kezelem, hanem elismerem azt, hogy a gyerekemmel foglalkozik minden nap.