Megkérdezte tőlem az óvonéni, hogy:Anyuka, szokott beszélgetni a gyerekével? Ez megalázó, nem?

Arra nem gondoltál,hogy mit mondhatott a gyerek az ovónőnek??Vagy mért nem kérdeztél vissza az ovónőnél???

Szeptember 1-től jár, december van... ha még mindig sír, nem hiszem, hogy jól érzi ott magát... én megpróbálkoznék egy másik ovival, anyás beszoktatással.

Elég gáz ez beszólás, de valami oka van,valamit mondott a gyerkőc az oviban. De gondolom az óvónéni nem ezt az egy mondatot mondta neked és faképnél hagyott,hanem folytatódott köztetek a beszélgetés. Mivel indokolta ezt a kérdését?

Nem ok nélkül kérdezte nyilván. Mit válaszoltál? Gondolom, csak kialakult valami beszélgetés a kérdés kapcsán. Szerintem vagy a teljes sztorit írd le, vagy semmit.

Bocs a 69%-os válaszolónak írtam.

Nekem két gyerekem nőtt fel és sosem volt problémám óvónővel meg tanítónővel sem. A gyerekeimmel sem hála istennek. Akik azóta fel is nőttek szépen. Ezt az egészet nem akkoriban szűrtem le. De a támadásoktól nem fog megváltozni a véleményem. És persze tudom, hogy vannak ezen a pályán is értelmes emberek. De én az átlagról beszéltem.

Ha nem volt problémád velük, mi a fene ez a kritika? Ja, vagy te vagy az okos, ügyes, szép és mindenki más hülye rajtad kívűl. Érdekes ember lehetsz. Azért nagyon durva véleményt írtál ezekről az emberekről, ebbe belegondolhatnál. Elárulod mi a foglalkozásod? Érdekelne.

Hát 5 jól kibuktál rajtuk. Nem általánosítanék. Viszont én is találkoztam skatulyázós, lenézős óvónénivel. Én a nagy fiammal jártam meg amikor beadtam oviba. Első nap szívesen ment. Sokak által egekig magasztalt óvónénikhez került az én csacsogós mindenkivel közvetlen, énekekért, mesékért rajongó okos kisfiam. Aztán első hét végén megkérdezte az óvónéni, hogy anyuka, szokott énekelni ennek a gyereknek? Mondom, igen, szoktam. Merthogy egy gyermekdalt sem ismer. Hebegtem hápogtam, nem jutott eszembe semmi épkézláb. Aztán legközelebb megjegyezte, hogy ő ilyen idős korában, mint én vagyok, mindennap főzött otthon. Nem értettem a megjegyzést, mert akkor is most is mindennap főzök. Aztán jött, hogy a gyerekem képtelen beilleszkedni a csoportba. Majd az, hogy a gyermekem nagyon nem tud egy pársoros verset sem megtanulni, vigyem el a nevelési tanácsadóba. Én teljesen összezavarodtam, azt hittem, iszonyatosan rossz anya vagyok. Valamit nagyon elszúrtam a kisfiamnál. Aztán jött a télapó ünnepély. Az oviban körben ültek a gyerekek az óvónéni megkérdezte, hogy ki akarja elmondani a verset amit tanultak. Kisfiam majd fölesett, úgy jelentkezett. Két kisgyerek elmondta, majd megint megkérdezte, ki akarja elmondani. Kisfiam továbbra is jelezte, hogy ő igen. Óvónéni szétnézett. Majd felkiáltott, hogyha senki sincs, akkor várjuk a télapót. Nem bírtam ki, rászóltam, hogy a fiam, igen, jelentkezett. Akkor kimehetett elmondani, de már senki nem figyelt... az óvónéni sem. Elmentünk a nevelési tanácsadóba, ahol megállapították, hogy a kisfiam pillanatok alatt képes verset tanulni. Következő évben csoportot váltottunk. Első nap úgy jött haza, hogy anya, itt mindenki a barátom! Ilyen gondja azóta nem volt. Bár azaz egy év elég volt ahhoz, hogy az önbizalma megtépázódjon. Utólag mondta egy anyuka, hogy hallotta amikor a gyerekek játszottak az udvaron, Z azt mondta M-nek, fussunk el Pétől, mert ő buta. Hát ezért nem tudott beilleszkedni. Mert ha az óvónéni sem fogadja be akkor a gyerekek sem. A későbbi óvónéniknek viszont sokat köszönhetünk és mai napig jó a kapcsolatunk. Sőt az iskolai alsós tanítónénink is egy tündér volt. Tehát ha úgy érzed, hogy próbálnak rossz skatulyát rád erőltetni, vidd a gyerkőcöt máshova. Le a kalappal a hivatásukat szerető gyermek centrikus óvónénik előtt, de sajnos akadnak közöttük óvónéninek álcázott gonosz boszorkányok is, akik gyermeklélekkel és bizonytalan szülők önbizalmával táplálkoznak.