Miért nem akar beszélgetni?

A pszichológushoz hányszor mentetek el? Legalább 4-5 alkalom szerencsés esetben is, hogy a gyerek megnyíljon neki, nem lehet elsőre csodát várni.

A te helyedben én egyszerűen csak magamról, az én napomról beszélnék neki, szinte monológ szerűen, és nem várnám, hogy ő kommentálja a hallottakat, és pláne, hogy a saját élményeit elmondja. Ebből tudná, hogy őszinte vagy vele (hiszen elmondod neki, mi volt aznap, kivel találkoztál, hogy hülye a főnök, vagy hogy egy régi iskolatársaddál sikerült véletlenül találkoznod, stb.), másrészt pedig érezné, hogy bízol benne (személyes dolgokat osztasz meg vele). Egy idő múlva minden bizonnyal ő is megnyílna feléd.

Egyszerűen kamasz.

Ha visszagondolk ezekre az időkre egyrészt nevetek, másrészt sajnálom az anyámat.

Hova mész?-El!

Mikor jössz-Majd!

Ha régebben bizalmas volt a kapcsolat, valószínűleg nincs baj. Próbáld valahogy jelezni, hogy "rendelkezésre állsz" ha valamit meg akar osztani, de semmiképpen ne erőltesd. Kezd felnőni. Ha már biztos lesz a saját önállóságában, újra nyit majd felétek.

Az én lányom ennyi idős korában családon kívüli felnőttekhez kezdett erősen kötődni, hozzájuk volt bizalmas szerintem ugyanilyen okok miatt.

Szia.

Egy nagyon jó tipp. Vegyetek egy üveg bort, egy kis rágcsálni valót, üljetek le a konyhába vagy a nappaliba vagy oda ahol ketten tudtok lenni és kezdj el beszélni.

Legyen közben halk zene így ha hallgat is nem lesz kínos a csönd. Hidd el ha elsőre nem is egy idő után beválik:)

Sajnos a kamaszság ezzel jár. Semmi különös nincs ebben, most kezdi a leválást a szülőről, és kissé cikinek érzi a személyes dolgait megosztani. Egy kamasz így működik 99%-ban. A lányod tehát normális.

Szülő-kamasz gyerek párbeszéd:

– Hová mégy?

– Valahová.

– Kivel?

– Valakivel.

– Mit fogtok csinálni?

– Semmit.

– És mikor jössz haza?

– Majd.

Ez tipikus. Pár év múlva már másképp fogja szemlélni a kapcsolatotokat.

Szia Kérdező!

A lányoddal nincs semmi baj, nyugodj meg. :)

Egyszerűen kamasz, ennyi. :) A pubertáskorban gyakran előfordul, hogy az addig csacsogós, beszédes lány/fiú egyszer csak minden átmenet nélkül zárkózottá válik, nem beszélget. Én ugyanilyen voltam 16-17 évesen. :) Úgy kellett kirobbantani a szobámból. :

Szerencse, hogy vannak hobbijai, pl. ahogy írtad, szereti az állatokat, lovagolni jár, barátnőzik. Ezek által oldódik benne a feszültség, ami a kamaszkor gyakori velejárója.

Persze lehet, hogy a volt barátja is hiányzik neki, de az írásodból én úgy látom, hogy ez nem más, mint egy egyszerű tinédzserkori "érzelmi hullámvasút". El fog múlni 1-2 éven belül és a lányod újra a régi lesz. :)

Ti annyit tehettek, hogy mindig szeretettel veszitek körül. Ebben a korban nagyobb szüksége van erre, mint bármi másra. :)

26/L