Megkérdezte tőlem az óvonéni, hogy:Anyuka, szokott beszélgetni a gyerekével? Ez megalázó, nem?

5 éves a fiam és tőlem is megkérdezik. És mindig elmesélem, miről beszélgettünk. És örülnek, mert tudják, megkérdezem, nyomon követem mi történik vele az oviban.

Én nem veszem zokon, mert egyértelmű a válaszom, igen.

Viszont tapasztalat, megalázónak az vesz egy ilyen kérdést, akinek van mit zokon vennie.

És ezért felesleges a másik ovi, hiszen ott is meg fogják kérdezni.

A vegyes csoportbakár volt beiratni, plane ha lett volna lehetőséged korábban is másik oviba iratni.

Egyébként még annyit,nincs idejük rá, tehát nyilván a gyereked egész napos dajkálást igényelne. Ebben az esetben én elgondolkodnék, elég érett e a közösségi nevelésre. Ha nem, akkor pszichológus és maradhatsz vele GYES-en,vagy vidd vissza bölcsődébe-szintén pszichológus javaslatára,hogy nem alkalmas nagy csoportlétszámú közösségi nevelésre.

Vidd másik oviba szerintem. Ugyanis, az óvónőknek tényleg nincs idejük arra, hogy egy gyerekkel foglalkozzanak egész álló nap. A kislányod vagy nem érett meg az ovira, vagy nem szeret odajárni. Tudod hány gyerek jut egy óvónőre? Az óvodában nem csak az a feladatuk, hogy babusgassák a gyerekeket, hanem hogy foglalkozzanak velük. Meséket, verseket, énekeket tanítanak nekik, fejlesztik a kézügyességüket. Ha pedig bántott, amit kérdezett, akkor meg kellett volna beszélni vele, hogy ugyan miből gondolja, hogy nem beszélgetsz a lányoddal? Én ha úgy gondolnám megbántottak, akkor az illetővel próbálnám tisztázni a dolgokat. Ha nem sikerül, kivenném a gyerekemet. Nem kötelező oda járatni, pláne, ha a gyerek nem érzi ott jól magát.

Bár így hogy nem válaszoltál senki kérdésére sem, gondolom, van alapja annak, amit az óvónő kérdezett.

Nem csak arra gondolt az óvonéni, hogy szoktál e a gyerekkel beszélni erről a sírásosdiról.

Ha ez így van, hoyg ezt mondta, hogy panaszkodik az óvonő, hogy mire nincs idejük stb, a kicsiddel kapcsolatban, akkor nem jó óvonő szerintem. Vegyes csoportban nehezebb lehet nekik nem mondom, állítgatni magukat a korokhoz, de meg kell tegyék.

Biztos, hogy a nagyokhoz viszonyítják, vagy csak te gondolod ezt ? Nyugodtan gondold át, hogy támadni akartak e, vagy segíteni esetleg, nem kell feltétlen megsértődni.

nov.14-én volt 3 éves a fiam, szept-ben kezdte az ovit. van egy huga, tehát itthon vagyok.

A dolog úgy indul, hogy a lányodat felvették. Nem délelőttre, hanem egész napra. Nekem is mondták hogy nem muszáj ott aludnia. Én meg mondtam hogy akkor fog a gyerek ott aludni mikor ő akar. Ez kb október közepén volt. Az ovónő nem szabhatja meg mikor hozod el a gyereket, csak kérhet. Na de ez már most mindegy nálatok, a jövőben viszont a gyereked érdekét tartsd szem előtt, hozzá igazodj. Nálunk azt akarták elérni hgoy csak nov. 15-től kezdje az ovit. na persze, egy már jól összeszokott társaságba vigyem. Megkérdeztem hogy szept,1-től van felvéve? Válasz: igen. Mondtam hogy jó akkor szept.1-jén jön. Pont, téma lezárva.

Az én fiam jól alszik, de vannak akik nem alszanak, fekszenek csendben. Nem szólnak érte. Ja és a fiam is csak velem alszik el, sőt éjjel is velem alszik. Itthon. De az oviban elfogadta hogy ez van és kész. Nem rázta meg, felkészítettem rá. Vittünk alvóscumit és alvósjátékot. Ő választotta ki az ottani ágyneműjét és a pizsit.

Biztos sokat beszélgetsz a kislányoddal, de lehet hogy neki ez nem elég. Mondd el neki, hogy milyen jó hogy már nagylány, járhat oviba a többiekkel és ki tud sok játékot próbálni, és megismerkedhet más gyerekekkel. Ha van akivel jóba vagytok, ovi után találkozzatok hogy legyen a csoportban ismerős játszópajtása.

Egyébként vegyescsoportba én sem íratnám, így is észrevehető azért hogy a nagy átlag fél évvel idősebb a kisfiamnál.

Amit írtál az jutott eszembe, hogy mennyire buta dolog ez hogy a gyereket délben el kell hozni, mert anyuka munkanélküli. Hiszen lehet hirtelen talál állást és akkor nagyon szendved a gyerek, mert nincs idő az átmenetre. Mondjuk biztos van aki ezen nem idegeskedik, de engem nagyon bántana. Úgy érezném vagy munka, vagy gyerek. Nem értem miért ne mehetne az oviba első perctől a gyerek délutánig, hogy úgy szokja meg. Mert anyukának, apukának lehet változó az élete, ahogy a sors éppen hozza, pláne manapság, de a gyereknek a legfontosabb az állandóság, biztonság. Ettől érzi magát biztonságban. Nem? Nekem is volt egy közeli ismerősöm és egyedül nevelte a kislányát. Az ovi kezdetén járt dolgozni. Ez így is ment jó darabig. Aztán hirtelen munkanélküli lett. Hiszen meddig tart, pláne manapság. Ezt megtudták az oviba és azt a gyereket aki addig 4-kor lett elhozva, el kellett hozni délben, csak azért mert anyuka munkanélküli és otthon van. Valahol persze a kicsi örült neki. Ez így volt egy darabig. De aztán anyuka hirtelen talált állást. Akkor a gyereknek kellett vagy két hónap és sok szendvedés mire újból visszaszokott. Én ezt akkor nagyon megjegyeztem és elítéltem! Én mindig imádkoztam, hogy csak nehogy így járjak. Szóval nagyon szomorúnak tartom ezt. Persze értem én, hogy ha anyuka otthon van akkor a gyerek miért legyen oviba, na de anyuka sem jószántából van otthon, valamint neki sem olyan kellemes, hogy a gyerek négyig oviba van, de legalább a gyereknek állandó lenne a kis élete, mindennapjai és ez biztonságot ad neki. Ha meg azokat nézzük akik nótóriusan otthon vannak azoknak meg aztán tök mindegy hogy négyig van a gyerek, nem is hiányzik nekik, szinte. Arról ne is beszéljünk, hogy legalább az oviba foglalkoznak vele, és kap enni rendes ételt. Persze kivételek itt is ott vannak, de idáig én ezt így figyeltem meg.

A kérdésedre a válasz pedig, hogy ne vedd fel amit az óvónő mondott. Próbáld vele tisztázni, megbeszélni, hátha. Ha nem akkor lehet egy másik ovi jobb lenne, ha van rá lehetőség.

Amúgy nem tudom te mennyit beszélsz a gyerekkel, de beszélhetsz bármennyit, az sem mindegy hogyan, meg hát a gyerektől is sok függ. Némelyik gyerek éppen játék közben nyílik ki jobban és úgy lehet terelgetni. Játszatok babásat és hátha előjönnek a játék közben a dolgok. Játszatok a babával ovisat. Lehet ez segít. Vagy valami ilyesmi.

Az én gyerekemnél még az is nagyon bevált, hogy én meséltem neki hogy oviba mi volt velem. Persze volt amire emlékeztem, volt amit úgy beleszőttem, persze azért nem hazudtam, vagy ha kitaláltam valamit, akkor egy csoporttársamat emlegettem, őt ruháztam fel a szituációval. Légyeg, hogy érezze a kicsi, hogy te is voltál kicsi, neked is voltak ilyen gondjaid, voltak örömeid, de bánataid is, félelmeid és mesélj arról, hogy hogyan sikerült megoldanod. Kis ovis fejjel. Lehet ezek is sokat segítenek. Az én kislányom nagyon szerette hallgatni, hogy anya ovis volt és mi volt akkor. Volt ími így vált be és segített megoldani a szorongását.

sok sikert. kitartást. írj majd hogyan alakultak a dolgok.

Tudom milyen idegesú lehet, mégis azt tudom tanácsolni, hogy beszélj a kicsivel, próbálj pozitív lenni az oviról neki. Az, hogy miket mondanak, fogadd el, hogy mondják, értékeld magadban és a szerint beszélj a gyerekkel időnként.

A másik, hogy amikor mondanak ilyet, néha csak engedd el, ne hagyd magad felidegelni.

Már majdnem év vége van, elsős a kicsink, és mindig hallgatjuk, hogy nem figyel, mennyire mocorog a székén s hasonlók. Ugyanakkor szerencsére jól tanul.

Nagyon zavart engedm is, így csak azt tudom csinálni, hogy magamban lerendezen, hogy ne csináljak elefántot, engedjem el a nehéz gondolataimat, ne agyaljam túl. Elmondta a tanár amit kellett és kész. Márpedig nem fogom (többször) felidegelni magam ezen.

Nem könnyű, de muszály.

Ugyanakkor amint írtam a kicsivel pozitívan beszélj az oviról, ne érezzze, hogy neked bajod van bárkivel, bármivel ott, ,mert átveszi, és a pozitív dolgokat kell előtérbe helyezni neki.

Az is zavar tudom alapjában, hogy sajnálod a kicsit, hogy még sír. Sajnos ezen is csak pozitívsággal tudsz próbálni változtatni, és magad megértetésével, hgoy elfog múlni ne készítsd ki magad.

Másik oviban ugyanez lehet, nem váltogathatsz örökké. Persze ha valami nagyon olyan van ami nem tetsző, de mérlegeld a helyzet komolyságát reálisan.