Hogyan kezeljem a problémát? (óvoda)

Szabálykövetőbb....hmm.

Addig amíg nagyon szeretitek,és ő emiatt biztonságban érzi magát,és mivel érzelmileg érett még azzal is tisztában van,hogy nem tud olyat tenni ami miatt ti ne szeretnétek többé...hát nagyon nehéz lesz bármiféle változást kicsikarni belőle.

Tartsd az óvónénikkel a kapcsolatot rendszeresen,kérd,hogy jelezzék,ha gond van,és lehetőség szerint minden nap beszéljétek meg fiaddal az az napi eseményeket,és osztályozzátok,hogy mi pozitív,és mi negatív viselkedés.

Aztán ha lehet próbáljatok meg otthon következetesebbek lenni,állítsatok fel otthoni szabályokat is (ha eddig nem volt),hogy szokja a rendszert.

Az a baj,hogy az ilyen gyerekeket csak észérvekkel lehet meggyőzni,büntetésekkel nem.

Nekem az a megfigyelésem,és a saját tapasztalatom is,hogy az odafigyeléssel nevelt gyerekek sokszor ugyan olyan problémásak lehetnek,mint akivel nem törődnek.

Pl akinek válnak a szülei,vagy rendezetlen körülmények között él,vagy semmit nem foglalkoznak vele,arra rá mondjuk,hogy nem is csoda hogy kezelhetetlen..

De miért ugyan olyan "idétlen" egy olyan gyerek aki szeretettel,rendezett körülmények között,nagy odafigyeléssel nevelnek.

Én mindig oda lyukadok ki,hogy van a gyerekben egy hatalmas biztonság érzés emiatt,tudja,hogy szeretik,megvédik,megértik bármit csinál.....

Valahol az aranyközéputat kellene megtalálnunk.:))

Az én fiam egyébként már 8 éves,mindig jelezték a pedagógusai,hogy érettebb a koránál az a baja.Megvannak a maga elvei,amihez ragaszkodik.Vagy megtudom győzni észérvekkel,vagy nem.

Nálunk egyébként beválik a pontgyűjtős módszer.Pozitív dolgokért pontot kap,rossz viselkedésért viszont elveszünk egyet.Ha összegyűlik x mennyiség az beválthatja....esetleg ezt kipróbálhatjátok.

Az én nagyobbik, 5.9 éves fiam éppen ilyen.

Az anyja állandóan kikészül, és ordít, ezért már észre sem veszik, mert ezt gondolják az ő természetes megnyilvánulási formájának. Pedig észérveket ordít!

Szinte csak fontos és hasznos dolgokat, amiket a dobhártyavédelem miatt már én sem hallgatok végig.

Az alvás-nem alvás egy nagy baromság-dogma, ami fölöslegesen stresszel mindenkit, amig le nem rázza magáról. Nejemet képzem, de nehéz...;))

Pl. A kisebbik fiam bárhol és bármennyit tud aludni, 4 éves, 2 perc alatt ájul álomba, és hajnali fél hatkor már fönt is van..., du viszont ráhúz négy órát. Imádják az oviban, nem csak mert aranyszívű-kedves-okos manó, hanem főleg mert du. nem kell vele foglalkozni.

A nagyobbik fiam alvásigénye viszont 7óra/nap, teljesen mindegy neki, mikor és milyen részletekben, és az ovónyanya folyvást csesztetett, hogy "nem alszik a gyerek délután", és úgy mondta mintha ez bűn lenne.

Egyszer bekattantam, és megkérdeztem--ÉS??? akkor mi van??? Kegyed nem azért méltóztatik itt lenni, hogy ilyenkor egy másik helyiségben lefoglalja? Adjon neki 5 könyvet és két órát ellesz magában.

Azóta így van. Nem hiperaktív, lefoglalható, és hogy anyósomat bosszantsam, aki folyton azt darálta, mi lesz így az iskolában, négy évesen, és 5 évesen is elvittem iskolaérettségi vizsgálatra, kétszer ment át, először közepes, majd kiválló teljesítménnyel.

Ne kényszerítsd fekvésre ha nem álmos nappal, de este legyen egy időpont, ami után nincs olyan, hogy nem az ágyban van. Nálunk bevállt, csak a nejem nem tudja megérteni , hogy az ő bioritmusa az emberek 65%-ára jellemző, de vannak kis alvásigényű emberek, igy gyerekek is. Az ebéd és más kultikus szabályok nehéz ügyek, nálunk pl. az asztal alatt töltik, ha kiszedem őket, akkor nem (sem) esznek. A nejemnek ez a netovábbja a rosszalkodásnak, én meg azt mondom, nagyobb bajunk ne legyen soha! Csak mindig legyen mit nem megenni! Türelem, szeretet, elfogadás, mozgás,naponta egy észérv max. és akkor meghallgatják. Semmi gondod.

Sok erőt, egészséget kivánok.

Lehet, hogy itt van a kutya elásva, te ezt nem tartod lehetségesnek, hogy ilyesmit elvárjának a gyerektől. A gyereknek radarjaik vannak az ilyesmikre, ha saját magad nem vagy meggyőződve róla, hogy neki feküdnie kéne két és fél órát csendben illetve aludni, mivel akarod meggyőzni?

A másik pedig, ha foglalkozást tartanának az óvónénik akkor nem csendes pihenő lenne a neve, hanem foglalkozás, ami közben, amelyik gyerek fáradt megpihenhetne. így nem opcionális a kettő.

Illetve mondjuk én azt sem értem két és fél órát nem tud csendben feküdni a 3,5 éves de puzzlet rakni, színezőzni tudna? Vagy úgy gondoltad óvó néninek kéne foglalkoztatni alvás idő alatt?

Kedves előző, feküdjél már le akkor mikor nem akarsz két órára és nézd a meszelt plafont.Ha 10 perc után nem kezdesz el unatkozni, akkor keress föl szakembert mert hibádzik vmi;), de nem hiszem.

Ilyen helyzetben még egy felnőtt is örülne a kifestőnek, aki pedig, lévén négy éves erre indul rá,-pláne.

Elvárhatunk bármilyen baromságot, de súlyosan károsítjuk vele a gyereket, legyen már pár év az ember életében, amikor legalább napi néhány órában nem az elvárásoknak felel meg, hanem életkori sajátosságai szerint puzzle-t rak, vagy levélben sakkozik.

Az óvónéni pedig igenis azért van ott, hogy aki nem tud aludni azt-1-elaltassa, -2-szórakoztassa míg a többi aluszik.Amit kifogásként az anyukának mondott az rossz duma, nem azt nézi hogyan lehet valamit megoldani, hanem h. miért nem. Én igy látom .Üdv.